Gyermekkora óta rendőrnek készült és rendesen halad előre a ranglétrán.
Nő a társadalmi feszültség és ezen belül a romák elleni indulatok. Kérdés, miként látja mindezt az, akinek sikerült átülnie az asztal másik oldalára. Orsós Zoltán rendőr százados azt mondja, már a neve is elárulja és látszik is rajta, hogy cigány. Amúgy eszébe sem jutna eltitkolni származását. Szerinte mindegy, hogy romát vagy cigányt mondunk, legfeljebb az előbbihez nem kapcsolódik annyi előítélet. Meg esetenként jogos ellenérzés is. A meggyilkolt tanár gyerekeinek például, talán még az unokái sem tudnak jó szívvel gondolni a cigányokra, mondta.
Keserű példaként említette a kártyás hasonlatot. A cigányoknak nem osztottak lapot Magyarországon, ezt lépten nyomon meg is mondják nekik. Mégis ugyanazt várják el tőlük, mintha a parti résztvevői lennének. Szerencséjének mondhatja, hogy beás cigányként Bogyiszlón született, zenész családból. Öt-hat nemzedék óta muzsikusok az őseik. Ma már az unokák játszanak a hajdani legendás együttes jogutód zenekarában. Igaz, egy cigány gyereknek többet kellett tudni mint másnak, hogy ugyanazt a jegyet elérje az iskolában. Ugyanakkor nekik, mármint unokatestvérével, barátjával, zenésztársával, Mihálovics Zsolttal együtt azért könnyebb volt, a magyar népzenét is játszó zenekar népszerűsége miatt. Unokatestvére pedagógus az általános iskolában, az ő anyai nagyapja Orsós Kis János prímás a népművészet mestere volt.
Gyermekkora óta rendőrnek készült és rendesen halad előre a ranglétrán. A kérdésre, miért is akart zsaru lenni, úgy válaszolt, hogy mindig is csapatban szeretett volna dolgozni. Meg valahova tartoznia kell a embernek, s mindkettőt meg is kapta a munkahelyétől. Később hozzátette, nyilván hozzájárult az elhatározáshoz, hogy bizonyítsa, egy cigányból is lehet rendőr. A szervezetnél nem volt hátrány a származása. Sőt, jobban szót tudott érteni a cigány elkövetőkkel. Sok kollégáját kísérte el, ha a Kövendi Sándor utcában kellett helyszínelni. Tőle inkább elfogadták a szabályokat a romák. Sőt, mások segítségért is fordultak hozzá.
A cigányság mai helyzetét úgyszólván reménytelenné látja. Bogyiszlón a "cigánytelepen" él 4-5 egyetemet, főiskolát végzett roma és ugyanannyi érettségizett fiatal, de csak kettejüknek van állása. Gyermekkorában minden helybéli roma dolgozhatott, ha akart. A parasztoknál végzett alkalmi munkából is meg lehetett élni. Nagyanyja például takarított a faluban, s fel sem merült vele szemben semmiféle bizalmatlanság. Részben igazuk van azoknak, akik szerint az emberek egy kis százalékát semmi módon rá nem lehet kényszeríteni a rendszeres munkára, de ilyenek nem csak a cigányok közt vannak - mondja Orsós Zoltán.
Arra is vannak példák, hogy éppen azért nem alkalmaznak valakit, mert cigány. Egyik unokatestvére Angliában dolgozik, másik rokona erdészeti középiskolában végzett, de kamionosként kénytelen járni Európa országútjait. Azért mindenki mégsem mehet el Magyarországról - teszi hozzá. Hogy szerinte mi lenne a megoldás? Biztos nem segít, hogy a médiában a cigányok csak negatív szerepben fordulnak elő. Sok a szociális munkás, kommunikátor, jogász, de nem lehet találni a szakmáját tisztességgel tudó, megbízható kőművest, villanyszerelőt. A falvakban üresen állnak az állattartó telepek. Valamikor Bogyiszlón a cigányok is hizlaltak bikákat. Vissza kellene adni a kétkezi munka, a szaktudás becsületét, vélekedik Orsós Zoltán rendőr százados.
Névjegy
Orsós Zoltán 1970. március 12-én született Bogyiszlón. A lengyeli (akkor még) mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. Tanító oklevelet szerezett az (akkor) Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán. A rendőrtiszti átképzőt bűnügyi szakon végezte el. Hét és fél évet töltött a Szekszárdi Rendőrkapitányságon, mint vizsgáló tiszt. Egy éve a megyei főkapitányság kiemelt főelőadója az igazgatásrendészetnél. Nős, két fiúk van. Hobbija a muzsika.
