A Kisalföld szerdai számában írt arról, hogy néhány héten belül Angliába utazhat ötven roma fél évre, hogy kertészetekben dolgozzon.
A Kisalföld szerdai számában írt arról, hogy néhány héten belül Angliába utazhat ötven roma fél évre, hogy kertészetekben dolgozzon.
Horváth Attila Sügér, a Győr-Moson-Sopron megyei cigány önkormányzat elnöke a RomNet megkeresésére elmondta: a romák egy autóbusszal utaznának a szigetországba, és fél évig dolgozhatnának kertészetekben, kerti munkákban. A romák nyelvi nehézségének leküzdésében tolmács is rendelkezésre állna. A megyében a romák jelentős része munkanélküli, jövőjük kilátástalan, és az Út a munkába kormányprogram sem nyújt megoldást erre a problémára - mondta Horváth Attila, hozzátéve, mivel az iváni romák nem kapnak szociális segélyt, nincsenek benne a segélyezetti körben, a kormányprogramba sem tudja bevonni őket a települési önkormányzat.
Ez egy ördögi kör - mondta a megyei cigány vezető, aki szerint ennek a kormányprogramnak inkább az "Út a nyomorba" nevet kellene adni. Horvát Attila Sügér kijelentette: a kiutazási szándék is cáfolat arra a sztereotip gondolkodásra, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni. A romáknak sem öröm a munkanélküli élet, senki nem szeretheti a nyomort, a nélkülözést, a kitaszítottságot, de a mai magyar társadalom előítéletessége, egyes politikai pártok, szervezetek kettős beszéde miatt egy cigány ember csak nagyon nehezen kaphat munkát - fűzte hozzá.
Támogatja, hogy a romák akár külföldön találjanak maguknak megélhetést, így rövid időn belül, becsületesen megdolgozott bérükből rendezhetnék közüzemi tartozásaikat, és visszaszerezhetnék önbecsülésüket - véli Horváth Attila. Megjegyezte, csábító, de nem hihetetlen a negyedmilliós havi fizetés, és reményei szerint a félszáznyi iváni lakos, nők és férfiak két héten belül megérkezhetnek és munkába állhatnak Angliában.
Vass Tibor, a Győr-Moson-Sopron megyei község cigány önkormányzatának elnöke a RomNetnek azt mondta: támogatja és nem is, hogy kiutazzanak a településértől a romák. A falu cigánysága előtt még sosem nyílt ilyen nagyszerű alkalom, hogy csoportosan vállaljanak munkát külföldön, de félő, hogy a munka elvégeztével majd nem fizetik ki őket, mert soka hasonló ügyről lehetett már hallani az elmúlt években - tette hozzá. Ivánban mintegy 300 roma él, a felnőtt lakosság 90 százaléka munkanélküli. Iván önkormányzata ahogy tud, segít rajtuk. Ha az utat szervező Győr megyei vállalkozás betartja ígéretét, biztosan jobb életet remélhetnek majd az iváni romák - vélekedett a cigány önkormányzat elnöke.
Kisebb-nagyobb csoportokban folyamatosan utaznak romák és nem romák a környező országokba munkavállalási céllal. Ez nem volt szokatlan a rendszerváltozás előtt, és a '90-es ével elején sem. Akkoriban több tízezren dolgoztak Tengiszben, Izraelben, Németországban és Franciaországban, hegesztőként, csőszerelőként, állványozóként az építőiparban, Biztos megélhetést, és egzisztenciát tudtak maguknak teremteni néhány év kemény munkájával a külföldön dolgozók. Később a munkavállalási és a kivándorlási szándék összemosódott, a médiában félremagyarázódtak, etnicizálódtak ezek a kérdések. Arról mély a hallgatás, hogy jelenleg hány ezer, vagy tízezer szakember, vagy képzettség nélküli dolgozhat külföldön, dlehet erről semmilyen nyilvántartást nem vezetnek. A híradások viszont arról sem szólnak, hogy a magyarországi építőiparban hány román vendégmunkás dolgozik hivatalosan, és hány ezer embert dolgoztatnak feketén.
Kivándorlás, remény egy jobb életre
Legutóbb 2006-ban a baranyai romák utaztak tömegesen Svédországba, mert abban bíztak, hogy ott jobb életkörülmények, munka és kereseti lehetőségek várják őket. Mintegy 140-150, elsősorban Pécs és Mohács környékéről származó, magyar állampolgár kért politikai menedékjogot Svédországban, de ilyet nem kaphatnak, mivel uniós állampolgárként nem jogosultak erre.
A magyarországi romák külföldre távozása egy évtizede került reflektorfénybe annak kapcsán, hogy 1997 augusztusában a megkülönböztetés és a nyomor elől csehországi cigányok ezrei indultak Kanadába. Addig Magyarországról csak esetenként és főként muzsikus cigányok próbáltak szerencsét, elsősorban Kanadában, 1995 óta egyre nagyobb számban. A kiérkező, menedékjogot kérő romáknak először is azt kell bizonyítaniuk, hogy valóban romák, majd azt, hogy üldözik őket Magyarországon. Sajtóinformációk szerint 1996 és 1998 között 244 magyar állampolgár kapott menekültstátust Kanadában, s további 600 várt kérelme elbírálására, - többségükben roma származásúak. A kérelmek száma 1999-ben 1580, 2000-ben 2400 volt, s 2001-re Magyarország a harmadik helyről az elsőre lépett elő a menekülteket adó államok listáján az észak-amerikai országban. Ezt követően Kanada - a Csehországgal és Szlovákiával szemben korábban foganatosított intézkedéshez hasonlóan - Magyarország viszonylatában is bevezette a vízumkényszert.
1997-ben kezdődött a zámolyi romák kivándorlásba torkolló ügye. Az év októberében egy viharkár után a zámolyi önkormányzat lebontatta a cigányok által lakott épületet, amit annak életveszélyessé válásával indokolt. A 6 roma család (17 gyerek és 13 felnőtt) másfél évig lakott a község művelődési házában, majd 1999 tavaszán zámolyi faházakban, 2000 áprilisában pedig egy budai romos villában szállásolták el őket; eközben állandóak voltak az összetűzések környezetükkel (Zámolyon még emberölés is történt). Az ügyüket felkaroló Krasznai József, a Fejér Megyei Cigányányok Független Szervezetének elnöke csóri házába helyezte el őket, miközben megszervezte Strasbourgba utazásukat. 2000. július 24-én a zámolyi és a hozzájuk csatlakozó csóri romák (12 család, 47 személy, közte 27 gyermek) autóbusszal érkeztek a kelet-franciaországi városba, ahol menedékjogot kértek, s hároméves hányattatásukért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságánál 130 millió forint kártérítést követelve beperelték a magyar államot. Panaszukat elküldték Brüsszelbe, az Európai Parlamenthez is. A menedékjogot a kérelmezők többsége megkapta (többen még a határozat előtt Kanadába távoztak), a 39 roma közül 2002 elején 4 személy helyzete volt tisztázatlan. 2001. június 13-án az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatában "nem elfogadhatónak" minősítette a romák Magyarország ellen beadott keresetét, rámutatva: a felperesek Magyarországon semmiféle jogi fórumon nem éltek panasszal az őket a származásuk miatt ért zaklatások miatt.
A zámolyiak mellett 2000-2001 folyamán több más magyarországi cigánycsoport is a kivándorlás gondolatával kacérkodott, bár az elhatározás realizálására nem minden esetben került sor. Több esetben a kivándorlás szervezőjeként, hátterében a zámolyi ügyből megismert Krasznai József játszott szerepet. 2000 augusztusában 22 ózdi roma döntött úgy, hogy Franciaországba indul, ugyanebben a hónapban az önkormányzathoz írt levelében jelentette be a körmendi romák egy csoportja, hogy ugyancsak Strasbourgba megy, mivel a vasi városban üldözik, fajilag megkülönböztetik, fenyegetik őket, s nem tartják tiszteletben emberi jogaikat. 2000 szeptemberében pattant ki a mohácsi romák tömeges (állítólag 40-50 családról volt szó), Kanadába történő kivándorlásának híre, amire már két évvel azelőtt sor került, s csak azért tartották titokban távozásukat, mert önkormányzati szociális lakásaikat átjátszották másoknak. 2000 decemberében Battonyáról, Veszprémből és Mosonmagyaróvárról 15 felnőtt és 18 gyerek hagyta el az országot, hogy egy Maastricht környéki menekülttáborban várjanak menedékjogi kérelmük elbírálására. 2001 januárjában röppent fel, hogy újabb roma családok, mintegy hatvan ember akar kivándorolni Veszprém megyéből Hollandiába, miközben a decemberben kivándoroltak közül három család visszatért Mosonmagyaróvárra. 2001 májusában egy újabb roma csoport (9 felnőtt és a 15 gyerek) indult Mosonmagyaróvárról az Európa Tanács székhelyére, de ők pár nap múlva visszatértek, mivel a franciaországi városban senki nem karolta fel az ügyüket.
Külföldi romák próbálkozásai
Csehországból 1997 augusztusában a megkülönböztetés és a nyomor elől cigányok ezrei indultak Kanadába. 2000-ig összesen mintegy tízezer roma hagyta el Csehországot, többségük Nagy-Britanniában, kisebb részük pedig Kanadában és néhány más országban kért menedéket. 2000-ben mintegy 500 csehországi roma kért politikai menedéket Belgiumban, egyikük sem kapta meg, s kitoloncolták őket. A csehországi romák újabb kivándorlási hulláma 2001-ben Nagy-Britanniába irányult. A britek ezért előzetes utasszűrést vezettek be a prágai repülőtéren, ami éles belpolitikai vitákat váltott ki Csehországban. A csehországi romák visszautasították a kormányfő-helyettes azon kijelentését, hogy a romák nyugati kivándorlását külföldről szervezik. Csehországból 2002-ben újabb roma menekülthullám indult meg Nagy-Britannia felé. Vladimír Spidla kormányfő akkor felszólította a csehországi romákat, hogy ne távozzanak külföldre, ahol többnyire sikertelenül próbálnak menekültstátust szerezni.
Szlovákia ellen a roma exodus miatt elsőként 1998 novemberében Nagy Britannia, majd Írország rendelte el a vízumkényszert. A Belga Királyságban már akkor is gondot okozott a Szlovákiából érkező romák áradata, 1999 kora nyarán pedig ezernél több roma érkezett váratlanul Finnországba, ahol senkinek sem adtak menedékjogot. Ezek után a kiutazók Norvégiát vették célba, mire Osló is elrendelte a vízumkényszert. 1999 nyarának végén Belgium közel száz romát szállított vissza Szlovákiába, de több családnak menekültjogot adott. Belgium később radikálisan megszigorította a feltételeket és az uniós országok is gyorsított eljárással módosították, egységesítették a menekültjogi törvényeiket. 1999 végén, 2000 elején ismét népes roma csoportok érkeztek Szlovákiából Finnországba. Szlovákiai romák 2002-2003-ban érkeztek tömegesen Csehországba, ahol több mint tízezren kértek menedéket és letelepedési engedélyt. 2004. első hónapjaiban több mint 250 szlovákiai roma kért menedékjogot Finnországban, ám a hatóságok kitoloncolták őket. 2005-ben jelentősen megugrott a Csehországban menedéket kérő szlovákiai romák száma.
1998 elején Romániából érkezett cigányok táboroztak le Torino külterületén, az olasz hatóságok megtagadták a politikai menedékjogot a mintegy háromszáz romától. 1998-ban Írország is a romániai cigányok kivándorlási célországa volt. Romániai romák több száz fős csoportja érkezett Svájcba 2002 szeptemberében Franciaországból, ahol a hatóságok határozottabban léptek fel az illegális bevándorlókkal szemben. Többségüket innen is kiutasították. Ugyancsak 2002 őszén Brüsszel egyik parkjában mintegy két tucat romániai cigány vert tanyát.
Az olasz kormány kemény lépései
Olaszországban hozzávetőleg 150 ezer cigány él. Közülük sokan Romániából vagy a volt Jugoszlávia területéről vándoroltak be, de többségük Olaszországban honos.
Az Olaszországba került romániai állampolgárok, főként cigányok, csak az olasz nagyvárosok (Róma, Nápoly, Milánó, Torinó) peremén létrejött sátortáborokban tudnak letelepedni. Az Olaszországban élő román állampolgárok szövetségének adata szerint 2007-ben másfél millió román állampolgár dolgozott Itáliában, a nők leginkább háztartási kisegítőként, a férfiak főleg a mezőgazdaságban vagy az építőiparban. Közülük - becslések szerint - legfeljebb 300 ezernek van munkavállalási engedélye. Hivatalos adatok szerint Olaszországban mintegy 342 ezer román állampolgár él, de a Caritas katolikus segélyszervezet a számukat 556 ezerre becsüli.
2007. november elején egy romániai, roma származású férfit Olaszországban letartóztattak, s azzal gyanúsítottak, hogy Róma egyik külvárosában megvert és megerőszakolt egy 47 éves asszonyt, aki belehalt sérüléseibe. Az eset hatására Romano Prodi balközép kabinetje elfogadta, s hatályba léptette azt a jogszabályt, amely megkönnyíti a kitoloncolást az Európai Unió valamely tagországából bevándorló, közrendet sértő személyek esetében. A rendelet alapján a hatóságok megkezdték a közbiztonság szempontjából veszélyesnek tartott vagy bűncselekményeket elkövetett romániai bevándorlók kitoloncolását, és felszámoltak egy cigánytábort, ahol egy gyilkossággal gyanúsított román állampolgár élt. A bűnügy és a kormány határozott fellépése egyúttal felerősítette a románellenes indulatokat: sokan megkérdőjelezték, hogy helyes volt-e felvenni Romániát az Európai Unióba, fenyegetések érték az olaszországi románok egyesületét, Románia római és vatikáni nagykövetségét, több erőszakos támadás ért romániai bevándorlókat.
A szigorú olasz lépésre válaszul a román kormány intézkedéscsomagot állított össze az Olaszországban dolgozó románok védelmére, arra törekedve, hogy az olasz közvélemény ne azonosítsa a bűncselekmények elkövetőit a becsületes bevándorlók és munkavállalók tömegével. A problémakör nyomatékosítására november 7-én Rómában tárgyal Tariceanu román kormányfő. Feltehetően a közvetlen tárgyalások közrejátszottak abban, hogy a várt több ezer helyett 2007. november közepéig összesen 117, januárig pedig 153 romániai állampolgár kiutasítását rendelték el az olasz hatóságok.
A romániai bevándorlók körüli viták - további bűncselekmények miatt - 2008 tavaszán izzottak megint fel. Áprilisban pl. egy román bevándorló megerőszakolta egy afrikai állam diplomatájának a lányát, májusban pedig egy csecsemő elrablásának kísérletével gyanúsítottak meg egy román állampolgárságú roma lányt. Újból felerősödött a lincshangulat is: május 14-én ismeretlenek Molotov-koktélokat dobtak romák táboraira a Nápoly közelében fekvő Ponticelliben, s több barakkot felgyújtottak. A lakóknak pánikszerűen, rendőrök védelme alatt kellett menekülniük összetákolt lakóhelyeikről.
Az olasz kormány különleges biztost nevezett ki Rómában, Milánóban és más nagyvárosokban, akiknek az a feladata, hogy számolják fel a nomádtáborokat.
