Ennek a napnak ünnepnapnak kell lennie.

Ma már köztudott, hisz minden éven megemlékezünk arról, hogy Londonban 1971. április 8-án ült össze az Első Roma Világkongresszus, amelyen 23 ország, köztük Magyarország küldöttsége is jelen volt. Itt fogadták el és állapodtak meg a romák nemzetközi jelképeiről: zászlajáról, himnuszáról, és április 8-át a Romák Világnapjává nyilvánították.

Ennek a napnak ünnepnapnak kell lennie, de nem felejthetjük el, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy már 1971-ben, az első Roma Világkongresszusnak is ugyanazokkal a problémákkal kellett szembenéznie, amelyekkel ma is nap mint nap találkozhatunk szerte Európában, a világ országaiban.

Az akkori Kongresszuson létrehoztak 5 olyan bizottságot, amely a szociális problémákkal, a gazdasággal, a cigányok sérelmére elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával, a kárpótlással foglalkozik, valamint a kultúra és a roma nyelv használatával foglalkozott.

Ma, 38 évvel a londoni találkozó után ezek a témakörök mai aktuálisak, sőt, még nagyobb figyelmet érdemelnek, mert jelenleg is nagyon fontos a létbiztonság megtartása.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a foglalkoztatásban ne csak a közhasznú, közcélú munka jelentsen általános kitörési pontot. Mindemellett elsődlegesnek tekintem, hogy azoknak a roma fiataloknak, akik diplomát szereztek az elmúlt időszakban, vagy diplomát fognak kapni, esélyt adjunk a gazdaság világában. Természetesen öröm számomra, hogy az idén is a kormányzat kiemelt figyelmet fordít a roma kulturális értékek fenntartására; a 100 Tagú Cigányzenekar és a Rajkó Zenekar és Népi együttes támogatásában és egyéb más kulturális alapok létrehozásában. Fontos megemlíteni, hogy a roma zenészek és muzsikusok foglalkoztatási esélyeinek megteremtéséhez további feltételeket kell biztosítania a kormánynak és a társadalomnak.

Nem lehet, hogy az a több száz éves tradicionális kultúra, amit képvisel a muzsikus társadalom, ne kellő súllyal legyen jelen a hazai és nemzetközi színtéren. Ezért tehát az 1971-es Világkongresszus szellemiségéhez, ha most igazodni kívánunk, akkor mindenkinek van tennivalója abban, hogy helyét és szerepét a társadalmon belül megtalálja a roma társadalom.

A nemzetközi romanap alkalom arra is, hogy felhívjuk a társadalom valamennyi tagjának a figyelmét arra, hogy saját, és országunk jövőjét pecsételjük meg azzal, ha másodrendű állampolgárként kezelik azokat, akik cigánynak születettek, vagy mert sötétebb a bőrük. Az oktatásban, a foglalkoztatásban, az állampolgári jogok érvényesülésében ma is erőteljesen jelen lévő és tapasztalható diszkrimináció felszámolása nélkül nem építhetünk közös jövőt és országot. Ma, a gazdasági világválságban minden eddiginél erősebb összefogásra van szükség, és ebben partnernek és nem ellenségnek kell tekinteni a roma társadalmat. Egyéni elkeseredettségekből, sérelmekből adódó dühök, vagy a puszta előítéletesség nem lehet egyenesen arányos a Molotov-koktéllal, a sörétes fegyverrel, a megfélemlítéssel. Nem az az út vezet ki a társadalmi szakadékból, amelyen ütemre csattanó bakancsok vonulnak, a nyílt, vagy burkolt gyűlöletbeszéd pedig nem lehet válasz a problémák megoldására.

Miniszterelnöki megbízottként és az MSZP roma ügyekért felelős ügyvivőjeként ezúton is kinyilvánítom, hogy a jelenlegi és a mindenkori kormánynak meg kell teremtenie a társadalmi befogadó képességet. Azért, hogy a magyarországi cigányság ne másodrendű állampolgára és tagja legyen hazánknak. Ehhez több munkahelyet kér a roma társadalom. Ehhez nagyobb társadalmi szolidaritás szükséges és ha legalább a két feltétel biztosított, nem beszélhetünk arról, hogy a cigányság életképtelen és nem tud integrálódni a magyar társadalomba.
www.romnet.hu
Budapest, 2009. április 8.

Teleki László
romaügyi miniszterelnöki megbízott,
az MSZP országgyűlési képviselője