"Ahogyan elhatárolódtam mindenki más hasonló kijelentésétől, ugyanúgy visszavonom a saját szavaimat is".
Amennyiben bárkiben az a vélemény alakulna ki, hogy kimondtam a kimondhatatlant, és ezzel átléptem egy alkotmányos határt, annak ezúton is üzenem: ahogyan elhatárolódtam mindenki más hasonló kijelentésétől, ugyanúgy visszavonom a saját szavaimat is; sem gondolatban, sem tettben, sem szóban nem állt szándékomban sérteni az alkotmányosságot, amire a Parlamentben felesküdtem".
Szép szavak ezek Biztos úr, de közel sem biztos, hogy elégségesek, hiszen Ön arra esküdött, hogy megvédi az állampolgárok - köztük cigány honfitársaink - jogait is, és ezt a jogot - mint ön is elismeri - megsértette.
Arról már nem is szívesen beszélek, hogy ha valaki - mint esetünkben Ön - egy ilyen fontos szerepet vállal az ország életében, akkor joggal várható el tőle, hogy legalább a saját szavainak ura legyen. Mint azt pontosan elmondja, mások hasonlóan felelőtlen nyilatkozataitól eddig mindig elhatárolódott, de megteheti - e ezt, a saját szövegével, nos jól érzi, hogy nem, hiszen a mondatot - egy aktuális nyelvi logikai bukfenc után - úgy folytatja, hogy amit mondott, azt visszavonja.
Ombudsman Úr, hiszek Önnek, de nem értek egyet szavaival, mert ilyen esetben kevés a bocsánatkérés, hiszen az nem egyenlő a felelősség vállalásával. Engedje el kérem, széke karfáját, és mondjon le, nyújtsa át a felelősségre vonás lehetőségét kinevezőjének, és amennyiben Õ is hisz Önnek, és ami talán még ennél is fontosabb Önben, akkor megerősödve jöhet, ki az ügyből. Ha pedig elfogadnák a lemondását, akkor egy hibás, de felelősségteljes ember képét hagyja maga után a köztudatban, és higgye el, ebben a mai világban ez sem kevés. Apropó lemondás, pénteken még valahogy úgy fogalmazott, hogy elismeri a hibáját, de nem mond le, hiába szólítják fel erre neves jogvédők, és szervezetek, megvárja, hogy az szólítsa fel, aki le is válthatja. Szabó úr, Ön jobban tudja, mint én, hogy aki felszólíthatja távozásra, Õt is mi választottuk, egyszerű emberek - akár közvetlenül, akár közvetve - tehát az illető bennünket képvisel, jó esetben úgy dönt, ahogy mi elvárjuk, rossz esetben nem, de akkor is minket képvisel, minket, állampolgárokat, akiknek jogain éppen az Ön hivatala lenne hivatott őrködni. Ön, pedig mint kiderült, néha - bocsánat a szóért, de ez történt - össze-vissza beszél, nos, érzi a helyzet fanyar komikumát? Adva van egy Ombudsman, aki kénytelen visszavonni egy meggondolatlan kijelentését, és adva van egy ország, ahol azok a bizonyos állampolgári jogok néha-néha sérülnek. Hát mit kezdjünk mi így egymással, kérdem én? Ugye érzi, hogy itt a visszavonás nem elég, még akkor sem, ha én, személy szerint - mint mondtam - hiszek Önnek, Ombudsman Úr.
Egyetértünk abban is, hogy Ön valóban kimondta a kimondhatatlant, a gondolatait.
