2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

A cseheknél sem érzékelhető az integrációs programokra elköltött százmilliók hatása
2009. 03. 18. 00:00

A több mint tíz éve létező intézménynek az lenne a dolga, hogy hatásos megoldási javaslatokat dolgozzon ki és felügyelje a roma integrációra elkülönített pénzek hatékony felhasználását.

Az integráció társadalmi költségeinek hatékonyságára (vagy hatékonytalanságára) az a Chomutovban elindított önkormányzati akció irányította rá újólag a figyelmet, melynek során a bírósági végrehajtó (rendőri megerősítéssel a háta mögött) a szociális segély kifizetésekor ott helyben lecsapott a közüzemi tartozásokat felhalmozó, többségükben cigány gettólakókra, mindössze egyezer koronát hagyva meg nekik. Magát az eljárást sokan vitatják ma Csehországban. Vannak, akik elítélik ezt a módszert, de például az igazságügyi miniszter nem tartotta törvénytelennek.

Mit tehet a Romaügyi Tanács? (a cseh kormány mellett működő, miniszter által vezetett tanácsadó testület - a szerk.)

A több mint tíz éve létező intézménynek az lenne a dolga, hogy hatásos megoldási javaslatokat dolgozzon ki és felügyelje a roma integrációra elkülönített pénzek hatékony felhasználását, de láthatóan nem sok sikerrel - írja a MF DNES. Az 1997 végén Cigányügyi Tárcaközi Bizottság (nálunk is volt CTB) néven megalakult testület hatékonysága az idők előrehaladtával és a politikai támogatás visszaesésével egyre csökkent; mindig annak függvényében ért el kisebb-nagyobb sikereket, hogy a testületet vezető politikus milyen erőt képviselt a saját kormányzó pártján belül. 2002 -ben már Romaügyi Tanácsnak hívják, és jelenleg Michael Kocáb, a kormány Emberi jogi és kisebbségi minisztere (Zöld párt) vezeti, aki eredeti szakmája szerint zeneszerző, és Vaclav Havel egykori köztársasági elnök közeli munkatársa.

Petr Uhl, a szociáldemokrata kormány idején a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság vezetője úgy emlékezett vissza a kezdetekre, hogy "akkoriban még maguk a miniszterek jártak el az ülésekre, mi megmondtuk, mire van szükség, és ez így egész jól működött is." Aztán a politikai támogatás fokozatosan csökkent - ezt már Zdenek Duna tette hozzá, aki a Bizottságból lett Tanácsnak 1998. óta tagja. Megerősítette ezt Roman Kristof is, aki a CTB egykori allelnöke volt: "Eleinte koncepciózusan haladtunk. Kaptunk például 25 milliót (korona!), és megpróbáltuk elvi alapokon elosztani." A 2002- ben Romaügyi Tanácsra átnevezett testület azonban két olyan irányt szabott meg a jövőre nézve, amelyeket nehezen tartott összeegyeztethetőnek. Az egyik a roma nemzeti megújulást, az önazonosság tudat erősítését tűzte ki célul, a másik szerint pedig a "szociálisan kirekesztett települések" szegényeinek helyzetét kell megoldani, akiknek a többsége roma - mondta Kristof, aki arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lenne feloszlatni a Romaügyi Tanácsot (úgyis van egy nemzeti kisebbségi tanács, ahol a romák is képviselve vannak), és inkább a szociális kirekesztettség problematikájára kéne koncentrálni. Javaslatát nem fogadták el, így 2003 -ban kilépett a testületből.

Kísérletek és kudarcok

2001. és 2004. között Jan Jarab (a Budapesten működő Közép-Európai Egyetem rektora is volt) felügyelte kormánybiztosként a testületet. Neki sem termett azonban sok babér. Közelről tapasztalhatta, hogy a politikusok tökéletesen közömbösek a kérdés iránt. "A kormányban először Pavel Rychetský, majd a politikailag gyengébb Petr Mares, míg végül a miniszter-karikatúra Pavel Nemec volt a területért felelős" - mondta Jarab, akinek saját szavai szerint egy sor kezdeményezése volt, de 2004 -es leváltása után ezek nem lettek végig vezetve. Új koncepciót dolgoztak ki a roma integrációról, aminek középpontjában a szociális kirekesztés felszámolása állt. Spanyol példa nyomán cigány ügynökségek létrehozását is tervezték, olyan nem-kormányzati intéznények felállítását, melyek rendszerszerűen osztották volna szét az integrációs pénzeket és helyi szinten kezelték volna a problémákat. A javaslatokat azonban a kormányüléseken nem sikerült elfogadtatni. "Hiányzott a politikai akarat" - összegezte Jarab.

Szétfoszlott a háló

A kormány Romaügyi Tanácsában nem csak a dolgok iránt közömbösséget mutató politikusok komplikálták a helyzetet. Nagy gondot jelentett a járások 2002 -es megszüntetése is. Addig minden járási közigazgatási hivatalban működtek roma tanácsadók. Nagy előnye volt a rendszernek, hogy a hivatalok vezetői a kormány alá tartoztak, így a Cigányügyi Bizottságon keresztül lehetett "nyomást gyakorolni" rájuk, ha valamilyen roma ügyben megoldást kellett keresni. Ezek a járási székhyelyeken működő roma tanácsadók egyfajta információs hálót is képeztek. "Amikor a közigazgatási rendszer átalakult és létrejöttek a területi hivatalok, ez a háló szétfoszlott" - mondta a Tanács titkárságában dolgozó Zdenek Duna. A járási roma tanácsadókat szélnek eresztették, és 14 területi roma koordinátorral váltották fel. De tizennégy embernek kisebb az áttekintése, mint nyolcvannak, a befolyásukról nem is beszélve.

A települések így magukra maradtak a roma problematika kezelésében, de - mint Chomutov vagy Litvínov példája is mutatja - nem túl sikeresek. A trend általánosnak mondható: a lakásállomány értékesítése anélkül, hogy megtartanának valamennyi szociális célra felhasználható keretet, a "problémás" embereket pedig egy helyre költöztetik. Következményként gettók százai jöttek létre az egész országban. A Romaügyi Tanácsban dolgozók igyekeztek rávenni a településeket, hogy ne söpörjék a szőnyeg alá a romák problémáit azzal, hogy gettókba költöztetik őket, de nem sikerült megtalálni azt a módot, amivel ezt meg lehetett volna akadályozni. "Törvénymódosításnak esélye sem volt, így próbáltunk megelőző módszert alkalmazni és felújítani a Roma ügynökségek koncepcióját" - emlkészik vissza Czeszlav Walek, aki korábban a Tanács titkáraként dolgozott, ma pedig Kocáb miniszter helyettese.

Fogatlan ügynökség

Éppen a 2002 -es közigazgatási változások következtében kialakult helyzet váltotta ki a Romaügyi Tanácsban a már említett Roma ügynökségek felállításának igényét. Az akkori kormánymegbízottnak, Jarabnak ez akkor nem sikerült, de tavaly, az akkor még miniszterként hivatalban levő Dzsamila Sztehlíkovának igen. Igaz, vitatható eredménnyel. Az eredetileg tervezett önálló költségvetéssel és hatáskörrel rendelkező Ügynökség helyett a Kormányhivatal egyik intézményeként hozták létre. Hatásköre minimális, költségvetése úgyszintén, és a vezetőjét nemrég váltották le pénzügyi összeférhetetlenség miatt. "A miniszter asszony nagy reményeket ébresztett azokban a régiókban, amelyekben az ügynökségnek működni kellett volna, ezek a remények azonban nem váltak valóra" - mondta Ivan Gabal szociológus, egy telepeket vizsgáló kutatás szerzője. Szerinte a rendszerből hiányzik az a stratégiai pont, amely képes lenne koordinálni az állami és uniós pénzeket, egyszersmind képes lenne reagálni az olyan akut válsághelyzetekre, mint amilyen például Chomutovban kialakult. "Mi már tudjuk, mi baj, de ezt a tudásunkat nem vagyunk képesek valóságos eszközökké változtatni" - mondja Gabal. Ez alatt azt érti, hogy ugyan tudnak a szegény emberekkel zsúfolt gettókról, tudnak a helyzet megoldásához megszerezhető pénzekről is, csak éppen évek óta hiányzik egy "apróság": úgy elkölteni ezeket a pénzeket, hogy a segítség és az anyagiak valami jótékony hatást is eredményezzenek.

Hatékonytalan pénzek

Egyelőre az a helyzet, hogy évente milliós összegek mennek ki a legkülönbözőbb roma projektekre és programokra. Ezek hatékonysága ugyanakkor nehezen mérhető. Egy öt évvel ezelőtt a romák helyzetéről készült kormányjelentésben például az áll, hogy bár évről évre nem kis pénzeszközöket fordítanak roma integrációra, ezek az összegek nem adekvát módon és nem rendszer szerűen kerülnek felhasználásra a szociálisan kirekesztett közösségek integrációjára.

Azt meghatározni, hogy összességében mennyi pénz megy el roma ügyekre, igen nehéz. A kormány Romaügyi Tanácsa évente mintegy 30 millió koronát oszt szét, további hetven milliót tesz ki a munkaügyi, oktatási , kulturális, belügyi és településfejlesztési tárca költségvetéséből ilyen célra elkülönített pénz. Azután itt vannak az európai pénzalapok, amelyekből az egyes tárcákon kerszetül további százmilliós nagyságrendű összeg kerül felhasználásra. Végül van egy sor szociális tartalmú program, amin nincs rajta a "roma" felirat, s ezért nem lehet megmondani, mennyi jutott ezekből roma integrációra.

Kétségtelen, hogy a Romaügyi Tanácsnak már eddig is számtalan olyan javaslata volt, ami elegendő politikai támogatás mellett valós és látható eredményeket hozhatott volna. E nélkül azonban mind a siker, mind a kudarc személyfüggő lett; azon múlott, ki állt a Tanács élén? Egy dolgot biztosan nem sikerült elérni: meggyőzni arról a politikusokat, hogy a a szociálisan kirekesztett települések (gettók) olyan prioritású problémát jelentenek, amelynek a kezelésére össze kell fogjanak a minisztériumok és a települések.