A magyarországi cigányság Obamájára, úgy tűnik, még várni kell.
Amióta Barack Obama neve közkinccsé lett, s különösen hogy megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé az afroamerikai politikust, egyre több hazai cigány vezetőben felmerül a kérdés: lehetne-e Magyarországnak cigány miniszterelnöke? Persze a vérmesebbek rögtön meg is válaszolják: ugyan, hogy is lehetne, a magyarok rasszisták, kirekesztők, miegyebek, dehogy emelnének egy cigány politikust maguk fölé.
Eltekintve attól a ténytől, hogy hazánkban azért még a nem roma népesség jócskán túlsúlyban van - az Egyesült Államokban pedig a fehér ember szorul kisebbségbe -, érdemes felvetni azt a kérdést is: van-e akár csak a második-harmadik vonalban Obama-szerű roma politikus nálunk? Olyan, akire szívesen rábízná az országot roma és nem roma egyaránt? Ha van, akkor nagyon jól álcázza magát.
A hírek és a statisztikák szerint örvendetesen növekszik a diplomás roma fiatalok száma hazánkban is. Hogy aztán hová tűnnek ezek a fiatalok, azt már a statisztikákból nehéz kihámozni. Nagyobb részük nyilván messze elkerüli a roma politikai közéletet, egy részük viszont éppen abban találja meg a helyét. A hazai cigányság szempontjából úgy tűnik, mindkettő éppoly káros, vagy legalábbis haszontalan. Aki távol tartja magát a politikától, az lemond arról, hogy népéért, közösségéért tegyen valamit, sokszor cigányságukat is titkolnák, ha tudnák persze. Holott lehet, éppen közöttük van, közöttük lehetne a roma Obama.
Természetesen meg lehet őket érteni: bizony nem szívesen vállal normális ember közösséget a jelenlegi roma politikai élet sok szereplőjével. S nyilván azokat is megérthetjük, akik diplomásként eladják magukat "programcigánynak", s különféle "projektekben", civil vagy állami szervezetekben díszcigányként, roma szakértőként, mentorként és referensként, s a jó ég tudja, mi mindenként dolgoznak. Nem csoda, ha közöttük sem tűnt még fel a cigányok vezérlő csillaga, a megváltó, aki akár miniszterelnök is lehetne. A roma politikai és civil közélet ugyanis hosszú évek óta megmerevedett rendszerekből, kapcsolatokból áll, s ebből nagyon nehéz - ha nem lehetetlen - kiemelkedni bárki fiatalnak, aki újat, mást akar.
A közismert cigány vezetők többnyire féltékenyen őrzik pozíciójukat, sokszor olyan fantomszervezetek élén, amelyeket egy alapos vizsgálat után valószínűleg rég feloszlatott volna az ügyészség, mert sem tagságuk, sem szabályos taggyűlésük, vezetőválasztásuk nincs, s tán soha nem is volt. Viszont ezen szervezetek nélkül hogyan is lehetne a különböző pályázati pénzeket, állami támogatásokat megszerezni, s azokat adott esetben a saját céljaikra felhasználni? Ebben a közegben nem sok esélye van egy értelmes roma fiatalnak: ha a megélhetése múlik rajta, lehajtott fejjel dolgozik az ismert vezető árnyékában, s ha tud, menekül ebből a piszkos világból. Rosszabb esetben pedig maga is részesévé válik a pénzlenyúlás rendszerének, s ahelyett, hogy szerencsétlen sorsú népén segítene, megelégszik azzal, hogy önmagán segít, akár törvénytelenségek árán is. Hisz ami egy cigányt gazdagít, az végül is az egész közösséget is gazdagabbá teszi.
Természetesen nem minden roma szervezet és vezető ilyen. De éppen elég, hogy megtűrik azokat, akik egyébként normális országban tűrhetetlenek lennének. Obamáról úgy hírlik, kezdő közéleti emberként rengeteg programot szervezett a "hátrányos helyzetű" amerikaiaknak, főként feketéknek. Ha egyetlen fillér is tapadna a kezéhez, az amerikai média már rég szétszedte volna, s valószínűleg a demokraták is úgy vágták volna ki, mint macskát...
A magyarországi cigányság Obamájára, úgy tűnik, még várni kell. Nekik Obama helyett egyelőre maradnak a régi rossz rendszerek, és nyakukon a legfőbb cigány, K. O. kiskunmajsai lakos.
