Kínosan ügyeltek rá, hogy a célpontként kiszemelt épületrészek, udvarok üresek legyenek.
A Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg (s epigonjai) roppant illemtudó "puha terrorista" zsúrfiúk voltak. Gyújtogattak rendesen, melegbártól jegyirodán át politikusi ingatlanokig terjedt a repertoár. Összeverték Csintalant, közszereplők telefonos fenyegetése is bejött nekik, antrax-placebo gyanánt fehér port borítékoltak, néminemű házilagos pokolgépgyártástól sem riadtak vissza. De azért tudták, merre van a határ.
Kínosan ügyeltek rá, hogy a célpontként kiszemelt épületrészek, udvarok üresek legyenek. Csintalannál sem ölés, hanem leckéztetés volt a cél. A por mindig ártalmatlan kotyvaléknak bizonyult. Fenti jelek alapján - szűk áldozati kör relatíve puha eszközökkel való terrorizálása - inkább látszott a dolog imázsépítő médiahekknek, mint véresen komoly akciózásnak. Szemlátomást ügyeltek rá, hogy semmi olyat ne csináljanak, ami a felderítésükért működő gépezetet csúcsfokozatra pörgetné.
Úgy tűnik, ők is a fékezett habzású pannon terrorizmus képviselői. Amelyből - szerencsére - hiányzik az igazi fundamentalisták gátlástalan vadsága. Pontosan felmérték a magyar társadalom ingerküszöbét és önmaguk lehetőségeinek határait. Tisztában lehettek azzal: a politikusokat utáló hazai lakosság nem szimpatizálna civileket sújtó vérengző tömegmerényletekkel, gyilkosságokkal.
Nagycsécs és Tatárszentgyörgy törést jelentett a sormintában
A két támadás olyannyira nem illeszkedik a profilsémába, hogy óhatatlanul másfelé kezd az elemző tapogatózni. Gyengülő lábakon áll az uzsoraverzió is. Az illegális hitelpiac szokásjogának farkastörvényei csak ultima ratio gyanánt - kirívóan nagy összegnél, példastatuálásként - engedélyezik a gajdeszba küldést. Főleg nem szokott valaki néhány tízezres (maximum pár százezres) törzstőkéjű kölcsönök miatt gyermekgyilkosságot bevállalni. (Különösen, hogy ezek léte nem is bizonyított.)
Lapunk riportjának következtetéseit osztva olyan típusú elkövető (netán duó- vagy trióméretű minisejt) tartható valószínűnek, mint a bolti sorozatgyilkos, illetve a washingtoni orvlövészpáros.
Az ultrajobbos terroróvoda műkedvelő növendékeinek átlagos veszélyfokozata legfeljebb a focihuligánok és piti lumpenbűnözők szintjén mozog. Fenyegetés, garázdaság, verekedés, csicskáztatás belefér, ennél lényegesen több nemigen. Ezek a tagok (szalonképtelen, ordas nézeteik, agresszív viselkedésük dacára is) jórészt átlagos kisemberek.
Bősz zsidózók, cigány- és meleggyűlölők, amellett zavarognak, masíroznak, katonásdit és szabadságharcososat játszanak. Ámde valószínűleg rosszullétet és hányásrohamot követően elájulnának, ha tenniük kéne valami igazán embertelent: elvágni cigánygyerek torkát, zsúfolt melegbárt robbantani, felgyújtani terhes nőktől nyüzsgő abortuszklinikát, zsidókat bestiálisan megkínozni, az elrabolt bank- vagy gyárigazgatóval megásatni a sírját, aztán a térden álló embert fejbe lőni. Egy dolog valakiket gondolatban, írásban vagy szavakban gyűlölni. De gyökeresen más élethelyzet látni a szemeit, mikor végleg kihuny a tudata, elszáll belőle az élet.
Nem mindenki alkalmas rá, hogy ölőgéppé váljon. Ráadásul egy ilyen vérjobbos szervezet cselekvése mégiscsak a közszereplés torz formája. Annyi politikai véna ilyen csoportba is szorulhat, hogy roma gyerekek, védtelen-fegyvertelen civilek legyilkolása még a cigányokkal szemben súlyos kollektív fenntartásokkal-előítéletekkel viseltető közvéleményben is undort kelt a tettesek iránt.
Lakossági rokonszenvet a cigány gettómaffia embereivel történő önbíráskodó leszámolás generálhatna. Viszont ahhoz ők kevesek. A roma bandák keresztapáinak jelentős magánhadserege, testőrsége van. Oda több kell, mint néhány amatőr Rambo-imitátor.
Tatárszentgyörgy (és Nagycsécs) kilóg a 2006 őszétől folyó - többé-kevésbé szervezett/csoportos - politikai erőszakcselekmények oksági láncából. Előfordul, hogy a sorozatgyilkos ki is rabolja áldozatát, de motivációja nem nyereségvágy. Ugyanígy a hivatkozott merényleteknél is valószínű: a cigányirtó ideológiai öntet csak legitimációs alibi.
Pszichopatánál az ölés nem eszköz, hanem cél. Azért csinálja, mert szereti. Legtöbben, ha gyilkosságot látnánk (vagy gyilkolnánk), a dolog szervi és pszichés traumát okozna. Hányinger, végtagremegés, rémálmok, személyiségváltozás. Akik nem (vagy kevésbé) mutatnak ilyen tüneteket, azokban is működik gát, ami blokkolja a jogszerű ok nélküli életkioltás vadállati ösztönét, együttérzés, illetve részvét a neve. A pszichopatológiás személy eme képesség hiánya miatt lesz csúcskategóriásan veszélyes a társadalomra.
Mindazonáltal félrevezető, ha az ilyen bűnözőtípust érzéketlenként írjuk le. Kétségtelen, hogy sajnálatot, megbánást, lelkifurdalást, önmarcangolást hiába várunk tőlük. Ugyanakkor - lélektani mutánsként - nagyon is szeretnének érezni valamit. Vannak, akiknek a hagyományos szórakozási és önmegvalósítási lehetőségek semmi örömet nem produkálnak. Mivel a boldogságra mindenkinek szüksége van, ők is tovább hajszolják. S előfordul, hogy a kínzás és gyilkosság kéjérzetében lelik meg azt.
Ha egy pszichopata gyűlöletbűntényt követ el, a rasszizmus kizárólag a célválasztást magyarázza. A cselekvés lényege mélyebbről fakad. Nem mellesleg: adjunk hálát a jó sorsnak, hogy mifelénk egy gyerek, nő, öregember (általában a védtelen áldozatok) gyilkolása aberrációnak számít. Ha a tetteseket elfogják, aligha lesz olyan fórum (bizonyuljon akármennyire szélsőségesnek), mely kiállna értük.
Fáziskéséses, premodern civilizációkban mai napig tradíció, hogy amennyiben valaki bűnt követ el, azt egész családján (nemzetségén, törzsén, klánján) bosszulják meg. A vétkes(nek ítélt) ember rokonságát kiirtó személyek ugyancsak nem tarthatók pszichopatának. Számukra ez a világ rendje, maga a triviális normalitás. A nyugati civilizációban viszont - remélhetőleg örökre - letűntek az osztályokat, rasszokat, etnikumokat kollektíven diszkrimináló-üldöző totalitárius rendszerek.
Bízunk abban, hogy joggal mondható: aki jelenleg Magyarországon efféle cselekedetet hajt végre, azt még az illegalitásban szervezkedő politikai alvilág is kiveti soraiból.
Tatárszentgyörgy mint terrorcselekmény, inkább pszichopata bűnöző, mint Európában őshonos, ódivatú terroristafajta névjegye. Ez korántsem zárja ki, hogy az illető(k) rasszista, félkatonai (ugyanakkor rovott múltú, erőszakos cselekményekért büntetett) társaságban is feltűntek már.
A terrorizmus rendszertani fejlődése kétirányú utca. Nemcsak a terrorista lehet pályája alkonyán kiábrándulva szimpla bűnöző, hanem gyakran a bűnöző "nemesül" gyilkoskarrierje révén terroristává. Erre jó tengerentúli példa az Árja Testvériség. Hagyományos rasszista szervezetek (pl. a Klu Klux Klan, a Fehér Polgárok Tanácsa) priuszmentes, középosztálybeli átlagemberekből verbuválódtak. Akik épp a "bűnöző, antiszociális, lumpen" feketék ellen harcoltak.
Az Árja Testvériség viszont az USA büntetőintézeteiben fogva tartott - gyilkosságért, drogkereskedelemért, rablásért, zsarolásért elítélt - bűnözők rasszista legényegylete volt. Vagyis náluk morális fölényről látszat szintjén sem beszélhetünk. Õk ettől még erkölcsi pária helyett hős gerillának, a faji rezisztencia harcosának érezhették magukat. Nem lehetetlen, hogy itt pedig embervadászatra szakosodni akaró szadista bűnözők próbálnak aberrációjukhoz ideológiát köríteni.
Mindez persze csupán találgatás, amit az élet villámsebességgel felülírhat. Cikkszerző örömmel látná be kriminológiai tévedését, ha végre elkapnák a gyilkosokat. Mert tőlük a Kuruc.info cigányfalói is a nadrágjukba csinálnának. Ilyen figura szabadlábon veszélyt jelent mindenkire. És nagyon vészjósló fejleményszámba menne, ha sikeres egérútján bizonyos, őt lekonkurálni akaró politikai szociopaták vérszemet kapnának.
