"A rendőrség állományában nincs előítélet a romákkal szemben, nem különböztetik meg őket hátrányosan" - állítja Bencze József.
A Borsod megyében dolgozó szakértő - akin saját szavai szerint "nagyon látszik, hogy cigány" - maga is rendre találkozik a diszkriminációval. Többször előfordult, hogy operatív programok minősítésére hívták meg valamelyik polgármesteri hivatalba, ám már a portáson fennakadt, aki nem túl barátságosan közölte: jöjjön vissza máskor, mert most nincs segélyosztás.
Sorstársai ennél rosszabbul is járhatnak, hiszen nemegyszer megesik, hogy a hivatalokban félreérthetetlen megjegyzések kíséretében fogadják őket, az esetleg írni-olvasni alig tudó ügyfelek szóban előadott beadványát nem foglalják írásba, sőt az ügyintéző olykor azonmód el is utasítja azt. Sokan úgy érzik, származásuk egyaránt hátrányt jelent a segélykérelmek elbírálásánál és a közmunkánál. Az önkormányzatok persze az ilyen felvetéseket minden esetben visszautasítják, miközben arra is volt példa, hogy egy településen a jogerős bírói ítélet dacára sem fizették ki egy roma asszonynak az amúgy alanyi jogon járó szociális támogatást.
"A rendőrség állományában nincs előítélet a romákkal szemben, nem különböztetik meg őket hátrányosan" - állítja a kisebbségi ombudsmanhoz írott levelében Bencze József országos rendőrfőkapitány. Orsós János másként látja: nemegyszer tapasztalja, hogy akkor is csak őt akarják ellenőrizni, amikor nem a kisebbséghez tartozó munkatársaival mennek valahová. Volt, amikor dacosan közölte: ha a többieket is igazoltatják, átadja a személyijét. A járőr azt válaszolta, hogy ő nem rájuk kíváncsi.
Az Európai Bizottság egyik keretprogramja és a Nyílt Társadalom Intézet által finanszírozott kutatás adatai szerint nálunk egy év alatt átlagosan csaknem minden ötödik embert igazoltatják, míg a spanyoloknál ez az arány alig másfél százalék. A 2007 szeptembere és 2008 márciusa közötti adatgyűjtés során a főváros VI. kerületében, illetve Szegeden és Kaposvárott 37 ezer főt ellenőriztek a rendőrök, és több mint 22 ezer esetet a projekt adatlapján is rögzítettek.
Az értékelés újabb meglepetéssel szolgált. Kiderült ugyanis, hogy az igazoltatottak 22 százalékát a népességen belül csak hat-nyolc százalék körüli arányt képviselő romák tették ki. A fiatalabbak esetén a helyzet még rosszabb: a 14-16 évesek között már 32 százaléknyi cigány volt. Ezt a különbséget pedig semmi nem indokolja, mert az igazoltatást mindkét csoport esetében 21-22 százalékban követte valamilyen érdemi intézkedés. Vagyis: a bőrszín miatt három-négyszer akkora esélye van egy romának arra, hogy a rendőr különösebb ok nélkül is megállítja az utcán.
A cigány emberek meglehetősen gyakran találkoznak munkahelyi diszkriminációval is. "Jöjjön be egy meghallgatásra" - mondják a hirdetésre jelentkezőnek, majd amikor kiderül, hogy roma, sajnálattal közlik: az állást már betöltötték. A legtöbben ilyenkor feladják, ám az is előfordult, hogy az Esélyegyenlőségi Hatóság, sőt akár bíróság elé is vittek ilyen ügyeket. És jó néhányan nyertek. Ha állást nem is, elégtételt azonban kaptak, mert - például egy újabb telefonhívással - bizonyítani tudták, hogy a státus még üres. Így pedig a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a jelentkezőt nem a roma származása miatt utasította el. Megesett az is, hogy a cigány pályázókkal meg sem íratták a tesztet, azután kiderült: volt közöttük több olyan szakmunkás, aki sokkal inkább eleget tett a pályázati felhívásban megfogalmazott követelményeknek, mint az állás betöltésére kiválasztott "magyar". A cég több mint félmilliós büntetést fizetett, ám ettől egy roma sem kapott munkát.
