A cigányokat "kimondottan" érintő probléma területnek tekintem az etnikai alapú és ezzel összefüggő ügyeket, minthogy az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés leginkább a romákat sújtja.

Milyen motiváció szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a foglalkozást - vagy a te esetedben hivatást - válassza?

Elsősorban a romák társadalmi helyzetének megváltoztatásához, emancipációjához kívántam hozzájárulni. Fiatalemberként úgy véltem e tárgyban akkor tehetem a legtöbbet, a leghatékonyabban, ha professzionális segítő szakemberré, azaz szociális munkássá válok.

Mennyiben segíti, vagy hátráltatja munkád sikerességét a cigány származásod?

A kérdés nehezen értelmezhető, mert a sikerességet/sikertelenséget nem a magam származása alapján szoktam meghatározni. A cigányságot és a végletesen szegényeket körül bástyázó társadalmi előítéletek, sztereotípiák természetesen jelentősen megnehezíti a dolgunkat, dolgomat, akár még el is döntheti egy-egy ügy kimenetelét, de ugyanennyire megnehezíti, ha egy-egy probléma területnek nincs társadalmilag érvényes megoldási kulcsa, módja, mint pl. a rendkívül magas hátralékkal küzdők, az önkényes lakásfoglalók, a rendőri bántalmazások áldozatainak ügyei, az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés áldozatainak esetei.

A sikeresség, pedig végképp nem értelmezhető a származásomon keresztül. Ez esetben, az előzőekben vázoltakon túl, annak lehet befolyásoló ereje, hogy magam elég felkészült vagyok-e, minden lehetséges eszközt bevetettem-e egy-egy ügy kezelésébe, megoldásába.

Mennyiben különbözik a cigány egyénnel vagy közösségekkel folytatott szociális munka, a többségi társadalom tagjaival, közösségeivel történő munkától?

Annyiban, amennyivel nagyobb az ellehetetlenülés a romák körében és amennyivel több etnikai/faji alapú előítélet és sztereotípia sújtja őket.

Eddigi tapasztalataid alapján, milyen szociális problémákkal keresnek fel az emberek általában? Más szóval, van-e olyan tipikus problémakör, amely kimondottan a cigányokat érinti, vagy ez egybemosható a szegénységgel?

A hozzánk fordulók alapvetően két probléma csoport mentén kérik segítségünket. Az első csoportba azokat sorolnám, akik az anyagi ellehetetlenülés, az elszegényedés következtében fordulnak hozzánk, míg a másik csoportba azok tartoznak, akik valamilyen típusú hátrányos megkülönböztetés miatt kérik segítségünket. Egy lehetséges alcsoportba azok az ügyek tartoznak, amelyek esetében e két tényező együttesen jelenik meg.

Természetesen kifejezetten olyan problémát nem tudok megjelölni, amely kizárólag a romák körében jelentkezik, dehogy az egyes problémák milyen mértékben érintenek egy-egy társadalmi csoportot az rendkívül lényeges.

A cigányokat "kimondottan" érintő probléma területnek tekintem az etnikai alapú és ezzel összefüggő ügyeket, minthogy az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés leginkább a romákat sújtja. A többszörös kirekesztettség, a mélyszegénység is fokozottan, hatványozottan érinti a cigányokat.

A cigányokat érintő súlyos társadalmi problémákat nem elméleti szinten, inkább gyakorlatban tapasztalhatod meg nap, mint nap szociális munkásként. Mit lehet tenni az érintett kör problémáinak orvoslására közvetlenül, és mi lenne a megoldás rendszer szinten?

Az egyén szintjén teendő lépések természetszerűleg függenek az egyén helyzetétől, erőforrásaitól, lehetőségeitől, akár lakhelyétől is, így nem vállalkoznék arra, hogy receptszerű dolgokat mondjak e tárgyban.

Rendszerszerű beavatkozások tekintetében elsődlegesnek tartom az állampolgári és jogegyenlőség hiányát, illetve ennek megvalósítását, továbbá a kirekesztettség felszámolását, csökkentését, a kirekesztődést eredményező társadalmi folyamatok megfékezését.

A társadalmi újraelosztás során rendre olyan döntések születnek, amelyek fenntartják és erősítik a jelenlegi kirekesztési mechanizmusokat, illetve tovább növelik a társadalmi szakadékot különböző törésvonalak mentén.

Szerinted a szegénységre vezethetőek-e vissza a kialakul és generációkon átívelő szociális problémák kialakulása, vagy inkább a képzetlenségre?

A társadalom legalsó egytizedének kb. egymillió embernek a helyzete mára végletesen leromlott, kirekesztődtek, amely megbontja a társadalom szövetét, kohézióját. Leginkább arra a társadalmi tétlenségre és közönyre vezethető vissza ez a helyzet, amellyel a társadalom jelentős része végig szemlélte az elmúlt több mint egy évtizedben, ezen hatalmas embertömegnek a társadalomból való kizuhanását. E kirekesztődött tömegnek pedig, a romák jelentős hányada az érintettje.

A szegénység és képzetlenség jelentős és összeadódó meghatározói e folyamatnak, de legalább ennyire fontos az a fajta magatartás, amely a legelesettebbek problémáit bagatellizálni, helyzetükért, pedig őket, magukat a legelesettebbeket felelőssé tenni igyekszik, így szabadulva meg a társadalmi felelősség vállalás, a reintegrecáiós útvonalak megteremtésének, és a generációkon átöröklődő szociális problémák megtörésének és visszafordításának kötelezettségétől.

Más szóval, ma egy szegény családból származó, cigány gyermek kitörése megvalósulhat-e egy olyan közoktatási rendszerben, amelyet esetleg egy-egy tanoda vagy gyér ösztöndíj rendszer támogat, ha támogat?

Az ösztöndíj és a tanoda fontos rásegítő eszköz lehet, ugyanakkor nem váltja ki és nem ellensúlyozza az alapvető struktúrában fellelhető szelekciós és kirekesztő mechanizmusokat. A témával foglalkozó kutatások szerint nálunk működik a leginkább szegregáló és szegregációt eredményező közoktatási rendszer. Ennek megszüntetése és az integrált oktatás elterjedése nélkül nem várható semmilyen eredmény. Sajnos ma számosan a státusz quo fenntartásában érdekeltek és minden eszközzel akadályozzák a közoktatásban megjelenő integrációs törekvéseket, elterjesztették a fából-vaskarika "erőszakos integráció" fogalmát, miközben egyszer sem emeltek szót a tudatos szegregáció -egyébként alkotmányellenes- gyakorlatával szemben.

A szegregált közoktatási rendszer épp az előzőekben már említett generációkon átöröklődő kirekesztettség fenntartásához járul hozzá.

A szegregált közoktatás erőteljes felszámolása nélkül az általad említett szegény családból származó cigány gyermeknek az esélye a "kitörésre" a 0-hoz közelítő, vagy legalábbis nagyon csekély értékű.

Egyes szociológusok szerint, egy országban a kisebbség lehetőségeit, boldogulását az határozza meg, hogy az ország gazdasági helyzete mennyire jó vagy rossz. Hazánkat belső és külső gazdasági válság is sújtja egyszerre, így az előbbi gondolatot végigvezetve, az idei év több munkahely megszűnését, így több anyagi nehézséget, s ebből adódóan több pszichésen megterhelt családot eredményezhet. A létbizonytalanságban tengődő emberek - származástól függetlenül - pedig hamarább összetűzésbe keveredhetnek, ami a békés együttélés alapköveit áshatja, és ássa is alá. Ebből az ördögi körből szerinted, miként lehet inkább kijjebb kerülnünk, mintsem teljesen elvesznénk benne?

A gazdasági válság mellett hazánkat egy sokkal régebbi válság is sújtja, nevezetesen az érték válság, mert az elmúlt 18 évben az ország társadalma elfelejtett arról konszenzust teremteni, hogy mit ért demokrácián és jogállamiságon. Legalábbis számomra így tűnik, mert miközben az emberek jelentős része önmagát demokrataként határozza meg, vagy legalábbis szeretne ebben a színben feltűnni, aközben a demokrácia és jogállamiság értékeivel nyilvánvalóan ellentétes, nem ritkán cigányellenes, de legalábbis súlyosan előítéletes mondatokat és állításokat fogalmaznak meg.

Külön elkeserítő, hogy e csoportban jelentős számban érintettek köz és politikai szereplők, társadalmi véleményformálók. Tehát miközben szeretnének demokratának látszani, tökéletesen antidemokratikusan beszélnek és cselekszenek.

Természetesen a gazdasági válság időszaka sajnos kedvez a szélsőségeknek, ám önmagukban pusztán szélsőségek maradnának. Ettől sokkal riasztóbb a szélsőséges eszméknek a középosztályba gyűrűzése, átvétele, a társadalom normálisnak és józannak hitt többségének a szélsőségeket megtűrő magatartása, cinkossága vagy határozott támogatása.

Ez a jelenség azonban társadalmunk állapotáról, fiatal demokráciánk minőségéről nyújt tanúsítványt, amely azonban jelen idő szerint engem aggodalommal tölt el.

Megoldást a demokratikus és jogállami értékek melletti határozott elköteleződés, a szélsőségek, és az erőszak egyértelmű elutasítása jelenthet, a változó és változékony gazdasági helyzettől függetlenül.

Hogyan tudja szerinted egy négy gyermekes család, ahol az édesanya a gyermekeit neveli otthon az édesapa, pedig munkalehetőség híján alkalmi munkából próbálja eltartani a családját, átvészelni a gazdasági válsággal terhes 2009-es esztendőt?

Fogalmam sincs. Tőlem okosabb emberek sem tudják megválaszolni ezt a kérdést, és Én sem tudom megválaszolni.

Magyarországon azon régiókban, ahol nincs hátrányos helyzetű kistérség, munkahelyek szűnnek meg egyik pillanatról a másikra, illetve a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben pedig nem is alakulnak munkahelyek évek óta. Ilyen körülmények között mi a véleményed a szociális segélyezési rendszer nagyszabású átalakításáról?

Tény, hogy a gazdasági válság mellett, a legszegényebbek szociális ellátórendszerből történő kiszorítása és kriminalizálása is zajlik. Gondoljunk, csak pl. az alkalmi munkát végző rendszeres szociális segélyezettek ellátásának megvonására, és a szabálytalan áramvételezésen értek börtönbe zárására.

A rendszeres szociális segélyezési rendszer átalakítása meglehetősen kétes értékű, hiszen az együttműködést nem vállalók az eddigi szabályok szerint is kizárhatóak voltak a segélyezésből. Megdöbbentő, hogy cigányellenes előítéletek és uszítások hatására alakították át a segélyezés rendszerét. Eközben a roma civil mozgalom, a munkaerő-piaci kirekesztés felszámolását és a romák munkaerő-piaci bebocsátását sürgető 18 éve fennálló követelését figyelmen kívül hagyják, továbbra sem hallják meg.

Egyetlen lépés sem történt annak érdekében, hogy a romák alkalmazását megtagadó, alkotmány ellenes gyakorlatot folytató munkaadóktól megvonják a közpénzekből fizetett állami bér és eszköz támogatásokat, vagy őket kizárják a lehetséges igénybe vevők köréből.

Tehát miközben a legszegényebbeket kizárják a segélyezés rendszeréből, aközben állami pénzekből támogatunk, pl. a romák foglalkoztatását, elutasító munkaadókat.

A 2008-as év feldühödött diákoktól, uzsorás és rasszista támadásoktól, tűntetésektől, Magyar Gárdától volt hangos. Jogvédőként és szociális munkásként, mire vezeted vissza ezeket a társadalmi jelenségeket?

Egyrészt a már fentebb említett értékválságra, másrészt azon közállapotokra, amely szerint minden különösebb társadalmi, politikai vagy közjót szolgáló teljesítmény nélkül lehet pusztán cigány ellenes demagógiák puffogtatásával ismertséget és jelentős média felületet szerezni.

Harmadrészt pedig, azon 18 éve fennálló jogalkotói mulasztásra, amely nem teremtette meg az ilyen esetekre vonatkozóan a hatékony jogi fellépés eszközeit, és amely ez által kiüresíti az alkotmányban foglaltakat, illetve tökéletesen az Európai Unióban meghonosodott jogalkotással ellentétesen működik. E jogalkotás hiánya kiszolgáltatottá, védtelenné teszi az etnikai csoportokat -elsődlegesen a romákat- a rasszista, fasisztoid csoportokkal szemben.

Az uzsora ügyekben az eddig hiányzó következetes és hatékony rendőrségi fellépésre, illetve azon társadalmi, pl. munkaerő-piaci, közoktatási, jogegyenlőségi lépésekre van szükség, amelyek megnyitják a társadalmi integráció, reintegráció útjait, mert csak így érhető el, hogy a legkiszolgáltatottabbak ne váljanak uzsorások áldozataivá.

Szociális munkásként miként tudsz hétköznapi emberek jogsérelmén segíteni, miközben - rendszer szinten - a hazai kisebbségek alkotmányos jogát, a kisebbségek parlamenti képviseletét sem valósítja meg a mindenkori kormány, közel húsz éve?

A kisebbségek parlamenti képviseletének megvalósítását szükségesnek tartom és a két évtizedes mulasztást drámainak értékelem, ugyanakkor az egyéni jogsérelmek szempontjából nem látok relevanciáját a kérdésnek.

Végezetül pedig, ennyi, cigányokat érintő felhalmozott hátránnyal, s még több előrevetíthető probléma ellenére, mégis, pontosabban azért is, megkérlek, megerősítésként, köszöntsd újév alkalmából a RomNet olvasóit!

Köszöntöm a RomNet olvasóit, békésebb, boldogabb újesztendőt kívánok mindenkinek!