A Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint a kormány nem tehet mást, csak hogy a "gazdasági válság idején is alányúljon a cigányoknak", a Segélyért munkát programot pedig "hecckampánynak" tartja.
Az előítélet terhes öröksége a cigányságnak, melynek van előnye és hátránya is - mondta el Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke pénteken a közszolgálati televízió reggeli műsorában. A cigánysággal szembeni előítéletesség mára már gyűlöletté vált, mely annak tudható be, hogy a cigányok válsága nem most kezdődött, hanem a '80-as években, amikor a szocialista rendszer az általa kitermelt segédmunkás rétegeket leselejtezte. A kapitalizmus átvett egy tömeget, melynek mintegy egyharmada roma, és így kizuhantak a társadalomból és az elmúlt húsz év alatt nem történt lépés ezeknek az embereknek a munkába, a társadalomba való visszavezetésére - fogalmazott a politikus, és hozzátette: a cigányokra azt mondják, hogy munkakerülők, lusták, agresszívak, és odáig jutottunk, hogy nem veszik emberszámba a cigányokat.
Arra a kérdésre, hogy nem gondolja-e, hogy a cigányok elleni támadások megfordulnak és a romák követnek majd el bűncselekményeket, Horváth Aladár úgy válaszolt: pszichológiai értelemben már polgárháborús helyzet alakult ki, és a közös felelősségre hívta fel a figyelmet, mert "mindenkinek érdeke, hogy Magyarországon béke maradjon". Minden adott ahhoz, hogy egy feszültségtől terhes településen elpattanjon a szikra, és véres összetűzésekké fajulhat a dolog - tette hozzá a politikus.
A kormánynak alkotmányos kötelezettsége, hogy fenntartsa a rendet, a romákkal kapcsolatban lendületes integrációt indítson. Eddig csak apró lépések történtek, de ezek csak felületi kezelések voltak, melyek csak a polgárosodott cigányságot érik el - vélekedett. Horváth Aladár véleménye szerint a kormány nem tehet mást, csak hogy a gazdasági válság idején is alányúljon a cigányoknak, a meglévő források észszerű felhasználásával. A jövő évi költségvetésben nincs pénz a telepfelszámolásokra. Horváth véleménye szerint komplex fejlesztésekre volna szükség, melyek érdekében az EU-val kellene tárgyalni. Azt kéri, hogy ne csak a kistérségi központokba menjenek a források, hanem a legszegényebb falvakba. Ahhoz azonban, hogy az Európai Uniótól pénzt kapjanak céljaikra, önrészt is fel kell mutatni, ám a kistérségeknek nem áll rendelkezésére tőke. Horváth nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy mennyi pénzre lenne szükség. A támogatottság kérdésében azt szeretné elérni, hogy ne 50-60 százalékos legyen, hanem 80-90 százalékos. Ezért tartja fontosnak megvizsgálni, hogy a válságnak milyen következményei vannak a cigányságra, és hogy ehhez mérten kell átszervezni a fejlesztéspolitikát.
Horváth kifejtette, hogy a cigányellenességen, a bűnbakkeresésen a kormánynak kell változtatni. A Segélyért munkát elnevezésű programot "hecckampánynak" titulálta. A monoki modell alkalmazását tartja a cigányság elleni erőszak egyik alapkövének. Horváth nem tartja elfogadhatónak, hogy ha feketén dolgoznak és elkapják őket, akkor kiesnek a szociális segélyezési rendszerből. Szerinte a monoki modell csak arra jó, hogy az olyan cigányokat, akiket a település vezetősége "érdemtelennek" tart, elűzzék onnan. Azzal viszont egyetért, amit Szűcs Erika javasolt, hogy csak olyan kap segélyt, aki egészségi állapota miatt nem tud elmenni dolgozni. De ellenvetései vannak azzal szemben, hogy közmunkában 5-600 embernek munkát tudjon biztosítani egy város. Horváth véleménye szerint abból a pénzből, amit egy város erre a célra fordítana, inkább a szegényeket kellene megmenteni, hogy ne nőjön a rezsihátralékuk, valamint ne kelljen eladniuk a lakásukat. Horváth Aladár nem közmunkához kötné a segélyezési rendszert, hanem oktatáshoz. Ugyanakkor elismerte, hogy a nagyfokú hiányzások a cigányság körében még az alapvető oktatást is nehezítik, vagy akár meg is szüntetik. "Ez egy lefelé húzó spirál." - mondta el a politikus.
