Popper Péter pszichológus ma 75 éves. Könyvei garmadáját sokan bibliaként forgatják, belőlük próbálnak tájékozódni, hogy zűrzavaros korunkban hogyan is éljünk.

Állítólag valamikor elhatározta, hogy önt semmiféle diszkrimináció nem érheti.

- A háború után, a Rákosi-idők kezdetén jutottam erre az elhatározásra. Addig még valahogy elfogadtam, hogy rendkívüli, ronda, szadista dolog volt a fasizmus, és balhéztam a szüleimmel, hogy menjünk el innen, mert itt meg akartak ölni. De amikor kiderült, hogy értelmiségiként is némiképp nemkívánatos személy vagyok, sok sérelem ért például a polgári attitűdjeim miatt, akkor eldöntöttem, hogy nem tűröm a diszkriminációt.

- Mit csinált, ha valaki diszkriminációval próbálkozott?

- Forrófejű fiatalként nagyon agresszíven reagáltam. Amikor például elkezdett valaki zsidózni, őrült módon összevertem.

- És ma mit tesz ilyen esetben?

- Ha lehet, humorra fordítom a dolgot. Pár hónapja bementem a Kossuth téren egy büfébe. Odajött egy pasas, és azt mondta, hogy: "Popper úr, itt nincs kóser koszt. Mit keres maga itt?" De harsányan, úgy, hogy mindenki odanézett. Erre azt válaszoltam: "Ha kóser kosztot zabálnál, nem lennél ilyen ronda kövér!" Röhögés lett, és ezzel a dolog véget ért. De nem mindig lehetséges ilyen békés megoldás. Ha például egy gárda garázdálkodik az országban, akkor önvédelmi gárdát kell alakítani, és úgy szét kell verni őket, ahogy Rómában szétverték a fasiszta tüntetést.

- Ezt hogyan képzeli? Jöjjön létre egy ellengárda, és harcoljanak egymással?

- Mondok erre egy példát. Külföldön voltam kriminológiai kongresszuson, ahol egy nyugati pasi azt mondta, hogy a 21. század emberének meg kell tanulnia együtt élni a kriminalitással. Ezt olyan baromságnak tartottam, hogy felszólaltam, és azt mondtam: "Ugyan már, tanítson meg engem együtt élni a kriminalitással!" Kétszer is jöttem el úgy éjszaka a Magyar Rádióból, hogy a Bródy Sándor utcában több srác is körbeállta a kocsimat, fél téglákkal a kezükben, és addig nem engedtek továbbmenni, amíg pénzt nem adtam nekik. Ha nem adok, összeverik az autómat és benne engem. Ha pisztolyt tartok, és lelövöm őket, én is kriminalizálódom. Hogyan lehet ezzel együtt élni?

- Végül is akkor a gárdaügyben mit csinálna?

- Én már tettem olyan javaslatot, hogy ha a rendőrség nem elég ahhoz, hogy megvédjen minket, szervezzünk önvédelmi brigádot, hogy igenis legyen rizikója annak, ha a vallása, a származása miatt bárki megtámad valakit! Azt gondolom, hogy nagy mázlija lesz Magyarországnak, ha nem tör ki egy cigány- polgárháború. Nem fognak a cigányok engedelmesen éhen halni. Ha belátható időn belül nem történik valami hatékony szociális megoldás, előszedik a fegyvereiket, bőven van nekik. Valószínűleg helyi villongásokkal kezdődik majd a dolog, de úgy látom, hogy ezek után úgy beleszaladhat Magyarország egy polgárháborúba, mint a sicc.

- Miért nem tud előremozdulni a cigányügy?

- Koncepció nélküli a cigánypolitika. Abban az időben, amikor Horn Gyula miniszterelnök tanácsadója voltam, készítettem egy vizsgálatot, hány akció zajlik a tanár részéről a cigány és a nem cigány gyerekek felé. Kiderült, hogy a cigány gyerekek szignifikánsan kevesebb megszólítást, biztatást kapnak, mint a többiek. Csak akkor lehetne integrálni őket az iskolarendszerbe, ha fölhoznák őket a többiek szintjére.

- Miért csúszik a rendszerváltáskor jelentős előnnyel induló Magyarország mind hátrébb a környező országokhoz képest?

- Egy ország sorsa függ a hatalom gyakorlóinak intelligenciájától. Ha a hatalom gyakorlói intelligensek, akkor a polgárokat békén hagyják. Ha nem azok, a politika bejön a szobába, az ágyba. Magyarországon sehol nem látok egy olyan megközelítően intelligens politikust sem, mint amilyen például Deák Ferenc volt. Az igazán tehetséges emberek elmentek Nyugatra üzletet, tudományt csinálni. A második vonal itt gazdagodott meg a privatizáció és egyebek révén. Politikai hatalmat az intellektuálisan harmadosztály gyakorol, aki semmihez nem ért, semmilyen helyzetben nem tud a talpán megmaradni, csak a politikai hatalom segítségével.

- Ha vákuum van a politikában, miért nem jönnek tehetséges emberek, akik kitöltik az űrt?

- Mert nincs vákuum. A politika tele van középszerű és az alatt levő emberekkel, gondosan kinyírnak mindenkit, akinek van valami spiritusz a fejében, akiben van valódi politikai elkötelezettség, túl a saját zsebén.

- Ez így nem túl summás vélemény?

- Nem látom az utánpótlást, nem látom azt, hogy bármelyik politikai mozgalom ne irtózna a nálánál tehetségesebb emberektől. Valamelyik amerikai milliomos sírjára van fölírva, hogy: "Itt nyugszik az, akinek tehetsége abból állt, hogy nálánál tehetségesebb emberekkel vette körül magát." Nálunk viszont halálos ítélet lehet a tehetség, a tudás, a műveltség. Churchill mondta, hogy az, aki csak a következő választásokig lát, politikus lehet, de államférfi nem. Elveszett a határ a lehet és a nem lehet között. Ha Mikszáth idejében azt mondja az egyik képviselő a másiknak, hogy: "maga hazaáruló", az halálos párbajt von maga után. Ma viszont megjelenhetett az egyik jobboldali lapban a "Mikor döglesz már meg, Popper Péter?" című cikk. A televízió-műsorok jelentős része pedig a kamaszdisznólkodások, trágárkodások szintjén van.
www.romnet.hu
- Infantilizálják az országot?

- Elég erősen. Ennek az az oka, hogy a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az embertípus kell. Az infantilis, jelszavakkal, hülye mítoszokkal, tekintéllyel irányítható tömegember.

- A könyvei próbálnak útmutatást adni, hogyan éljünk. Ha ennyire rossz a helyzet, kikből áll az olvasótábora?

- Magyarországon létrejött rengeteg kisközösség, melynek tagjai védeni próbálják magukat a társadalmi elnívótlanodástól. Részint belőlük áll a közönségem, részint olyanokból, akik magányos szellemi emigrációba vonultak, már nem fizetnek elő újságra, nem néznek tévéműsort se. Próbálnak elszeparálódni, de a farkas bejön a kertbe is. Töprengőkből, elégedetlenekből, azokból, akik szemben állnak a tömeghatással, kerülnek ki az olvasóim. Megvagyok ezzel a közönséggel. Az az igazság, hogy jól megélek belőle.