A magyarországi romák a II. világháborús népirtás utáni történetük legdrámaibb korszakát élik: elsősorban a vidéken élő cigányságot rasszista erőszak fenyegeti - jelentette ki Horváth Aladár.

Hölgyeim és uraim!

Felhívásra megregulázom magam, és igen visszafogott leszek a magyar politikusokkal és értelmiségiekkel szemben. (Utalás Mizsei Béla kisgazda politikus beszédére, amelyben a cigány vezetőket kérte, hogy regulázzák meg a cigányokat.)

Barátaim!

A hazai romák a II. világháborús népirtás utáni történetük legdrámaibb korszakát élik. Ma, 2008-ban Magyarországon, az Európai Unió és a NATO tagállamában elsősorban a vidéken élő cigányságot rasszista erőszak fenyegeti.

Ezért döntött a Roma Polgárjogi Mozgalom amellett, hogy támogatja részvételemet a Charta aláírói között. A mai összejövetelünket figyelemfelhívásnak, kiáltásnak tartjuk: segítsetek megakadályozni az újfasizmus térhódítását Magyarországon!

Barátaim!

A kapitalizmusra áttérő államszocialista rendszer leselejtezte a leggyengébbeket, azokat, akiket faji és szociális alapon kirekesztett a gazdaságból és a társadalomból is. Megrázó, hogy az új, polgári demokratikusnak kikiáltott rendszer, a 3. magyar köztársaság sem volt képes beváltani a hangzatos szavak ígéretét, sőt: a legszegényebbek vágyott társadalmi integrációjából dezintegráció, társadalmi kizuhanás lett, a munkanélküliség csökkentésére, a felzárkóztatásukra szánt milliárdok hatástalannak bizonyultak, a romák demokratikus önszerveződéséből államosított, rövid pórázon tartott látszat-önkormányzatiság lett, miközben a liberális demokrácia vívmányai, a területi önkormányzataink szabadon döntöttek a legszegényebb cigányaik kirekesztéséről. Kiebrudalásukról a falu, a város közösségéből, annak munkapiacáról, iskoláiból, lakóközösségéből.

A legrosszabb helyzetűek a nyomortelepek gettóiba szorultak. Így hívják ma is azokat a zárványokat, ahova kiveti és összezárja őket a rendszer.

A gettólét szükségszerűen kriminalizált világa pedig felerősíti a faji előítéleteket, amely táptalajt ad a neofasiszta gyűlöletkeltésnek. Noha gyűlölni a cigányt akkor is lehet, ha nem gettólakó, csak szegény, de akkor is, ha jobb módú, és akkor is, ha asszimiláns, de még jobban, ha öntudatos.

Barátaim! Úgy tűnik Magyarországon a kapitalizmusnak a feudalizmussal kevert sajátos változata jön vissza. A helyi hűbérurak, jobb-és baloldali csákmáték - minden munkaalkalomnak, földnek, különösen szőlőföldnek, közmunkának, szociális segélynek urai -, zsellérként "kenyér-szalonnáért" akarják dolgoztatni a munkakerülőnek, segélyezettnek beállított cigányokat. S aki erre nem hajlandó, eltakarodhat a leghátrányosabb helyzetű kistérség leghátrányosabb helyzetű településeibe, a "közöny zónáiba", a modernizációból kizárt gettókba.

Az unióban, a globalizációban csalódott vesztesek pedig bűnbakért kiáltanak. Nem kell messzire menjenek, itt vagyunk: Magyarország legszegényebb magyarjai, a cigányok, akiket faji és szociális alapon leválasztottak a közös nemzetről, és szembeállítottak önmagukkal. Önmagunkkal.

Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt a nemzeti önpusztító folyamatot?

Akkor, amikor az újnyilas söpredék tematizálja a médiát, a közbeszédet. Amikor a magyar szólásszabadság cigányügyben abszolút: minden következmény nélkül, bírósági, alkotmánybírósági bástyáktól védve lehet uszítani ellenünk. A kereskedelmi tv-csatornák egyes műsorai primitív, torz, deviáns keleti népségként idegenítik el tőlünk a magyarságot, de a mértékadó műsorok is romákkal illusztrálják a negatív társadalmi jelenségeket. Az internetből ömlik a népirtó propaganda. Minta a 30-as években a zsidók, cigányok ellen, a minapi vicclapban eladott karikatúrákon élősködő tücskök voltunk, akikkel szemben fel kell lépni, nehogy túlszaporodjunk, "nehogy egy tücsökre két hangya jusson". A Nemzeti Nyomozó Iroda szerint a magyar törvények alapján nem történt bűncselekmény. Tőlünk kevésbé demokratikus országokban, mint pl. Franciaországban, vagy Németországban 24 órán belül letartóztatás, a szennylap bezúzása követte volna az uszítás napvilágra kerülését.

A szintén korlátlan gyülekezési jog alapján a rendőrség sem gátolja meg a fenyegető, megbotránkoztató nyilas felvonulásokat.

Beszédes kép és történet: Szikszón, kettős kordon választotta el a szélsőjobbos és roma ellentüntetőket, egyik sorban a rendőrök, a másikban a gárda egyenruhásai voltak! Kitől féljünk jobban? A rendőröktől? A nyilasoktól? A cigány uzsorástól? A polgármestertől?

Félelmünket tovább erősíti, hogy a szélsőjobboldallal szemben erőtlennek, tehetetlennek mutatkozik a központi kormányzás és a magyar igazságszolgáltatás.

A legnagyobb baj az, hogy nincs éles határ, sőt: eltűnni látszik a határ a szélsőjobboldali uszítás és a demokratikus hatalmi politika között.

Most kezdem érezni, most kezdem érteni, milyen lehetett az a Magyarország, amely hagyta Aushwitzba hurcolni zsidó magyarjait, amely hagyta a falu szélén fejbe lőni cigányait.

Azért csatlakoztam a Chartához, hogy a romák hihessenek abban, nem maradtak magukra, bízhatnak abban - és bízzon ebben az ország is - , nem kell a cigányoknak önmagukat megvédeni! Ahogy Csalog Zsolt fordította meg a marosvásárhelyi romák szálló igéjét '93-ban az egri bőrfejű-erőszak elleni tüntetésünkön: "Ne féljetek cigányok, megjöttek a magyarok!"

Igen, erre van szükségünk ma is! Ezért van szükség erős Chartára!

Innen szeretném üzenni, a helyi és országos politikusainknak, hagyjanak fel a hagyományos magyar önsorsrontó-önpusztító politikával, politikai forgatókönyvekkel, a két világháború közötti politikai vezetők kisebbségpolitikai vakságával.

Tessenek mindahányan egyszerre és együtt kiállni, és elutasítani az uszítást, a tartósan és többszörösen kirekesztettek megbélyegzését, bűnbakká tételét! És tessenek visszatérni a rendszerváltáskor kitűzött célokhoz! Jogállamot akarunk!

A kormány, és az illetékes miniszterek határozottan lépjenek fel, hogy a bűnüldöző szervek szerezzenek érvényt a hatályos jogszabályoknak! És ha ezek nem képesek megvédeni a törvénytisztelő magyar állampolgárokat, kezdeményezzék a törvények módosítását! Míg nem késő! Mert emberéletekről van szó, emberéletekről!

Horváth Aladár