Édesapja, Csömör Ödön is jó zenész - bőgős hírében állott, tagja az első Magyarországi Cigány Muzsikusok Szövetségének, ahol tisztséget is vállalt.
Édesapja, Csömör Ödön is jó zenész - bőgős hírében állott, tagja az első Magyarországi Cigány Muzsikusok Szövetségének, ahol tisztséget is vállalt. Valószínű, hogy a Szövetségbe épp Dr. Ugró Gyula Újpest első polgármestere protezsálta be, mert Ugró alapító és pártoló tagja volt az első és abban az időben egyetlen cigány szervezetnek. Az újpesti polgármester, mint nótaszerző több tucat szöveget írt, aminek zenéjéhez igénybe vette a városban élő cigány muzsikusok segítségét is. A fennmaradt nótásfüzete szerint, még meg is ihlette költői fantáziáját a cigány szerelem!
Csömör Ödön jó szervező és kiváló közösségi ember volt addig, amíg szenvedélyei között a cigányzenét meg nem előzte a megyeri lóverseny! Eleinte csak barátaival nézte a futamokat, később egyre sűrűbben járt ki a pályára, majd mikor úgy érezte, hogy látja a nyerőt beleesett a fogadásba is. Hiába mérgelődött hogy a tizenkettőből olyan nincs, hogy ő nem találja el az első hármat - sajnos nem sikerült neki. A Szövetség tisztújításán, már nem is jelöltette magát, így eredményei méltó elismerése mellett búcsúztatták kollégái. Hoci, mint befutott muzsikus vette maga mellé az apját bőgősnek és a lóversenyszenvedélyéről, mint azelőtt - ezután se vett tudomást. Édesanyja Csóka Katalin is régi újpesti muzsikuscsalád leszármazottja így nem csoda, hogy a kis Hoci tehetsége hegedűre hamar kiütközött és tizenkét évesen bátran mondhatjuk, hogy zenekart vezetett. Nem csak olyan reklámprímásként, ki egy-egy jól kigyakorolt szám erejéig a banda élére áll, hanem úgy, hogy széles, saját repertoárral rendelkező kisprímás volt. Kifejezetten jól tudta és nagy érzékkel játszotta a nótákat, olyan átéléssel, amivel gyorsan a közönség kedvence lett. Ezekben az időkben a hazafiasságot nótákba öntő költemények elengedhetetlen kísérői a cigányok! A harmincas évek végén, amikor Magyari, Kóczé és 36. Rácz Laci folyamatosan muzsikálnak a királyi rádiónak, a szerkesztő Csömör Ferenc hegedűjátékáról is fontosnak tartja a felvételkészítést. A rádióba is az a Farkas mesterhegedű kísérte, amellyel a Pannoniában muzsikált.
Újpesten rengeteg búfelejtő, kocsma kisebb-nagyobb vendéglő és jó ízes kávéházból is akadt egy-kettő, ahol Hoci elsőbbségét elfogadták és - ami akkor nagy szó volt - Pesten is elismerték. Jellemző volt rá az a fajta virtuóz játék az a könnyed hangszeres tudás, amelyből az erőlködés legkisebb csírája sem hallatszódott ki. Ez volt a legnagyobb erőssége, született tehetségként. Bal kezében tartott hegedűjét, jellegzetesen: félkört leírva az álla alá kapta és szolidan mosolyogva nézett a vendégekre, amivel számtalan női szívet megdobogtatott. Akkoriban óriási divat volt a szerenád, melyre a fiatal férfiak ritkán választották Hocit. Inkább az idősebb, korosabb, pocakosabb prímásokat hívták a kiválasztott leány ablaka alá udvarlót muzsikálni.
A család a Gyár utcában (ma: Munkásotthon utca) a 61. szám alatt lakott. Az egész udvar, sőt többen a szomszéd házból is átjöttek, amikor Hoci valamilyen alakalomból finoman rázendített a hangszerével. Tudta kinek van a neve napja és mi a kedvenc nótája esetleg valami menő sláger, amelyet az illető a mosókonyhában dúdolt egykor. Olyan memóriája volt, hogy fél évre rá, amikor Mari néninek születésnapjának ideje eljött, Hocinak eszébe jutott a szám és ebéd után kiült, hogy pianóban elkezdje a melódiát. Játékával csalogatta, szórakoztatta szomszédjait, így szerezve kellemes napot az Izzóban, három műszakban dolgozó Mária néninek is. Az udvar különlegességét adta még, hogy itt lakott Bari Annus hivatalos nevén Csóka Anna, aki a Munkásotthonban évtizedeken keresztül rendezte a cigánybálokat. Évente kettőt-hármat. A hatvanas években Újpest nevezetességeként számon tartott cigánybál teltházas rendezvényén megfordult a muzsikusok színe-java. Az ide felfogadott zenészek Budapestről jöttek és tánczenekarral, valamint verklissel váltottan muzsikáltak az újpesti vendéglátásban nap mint nap helytállóknak és családjaiknak.
Hoci kedves úriember volt, aki fehér cipőjéhez fehér öltönyt készítetett a zsidó szabóval. Fekete sétapálcáját csak akkor vette magához, ha nem vitte a hangszert azért, hogy legyen valami a keze ügyében - így szokta meg. Mulatós kollégáitól a bohémságban különbözött a legjobban, egyetlen gyengéi a nők voltak. Élete utolsó évtizedében abbahagyta Újpesten a cigánymuzsikát és elment Budára bárzenét játszani. Õ hegedűvel és legjobb barátja zongorával. Az idősebbek máig emlegetik Csömör Hocit az újpesti prímást.
