Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kizárólag kortárs cigány festők képeit vitte magával Kínába, ahol hosszú idő után először magyar kulturális évad vette kezdetét.

Hogy cigány festőknek helyük van-e a legjobb kortárs magyar képzőművészek között, nem tisztem megállapítani, és nem is tudom megítélni. A nagy számok törvénye alapján azonban ez nemcsak nem zárható ki, de valószínűsíthető is. De hogy egyedül ők reprezentálják a nemzetet, amikor az teljességében, sokszínűségében mutathatná meg magát a világ legnépesebb és leggyorsabban fejlődő országában, az kultúrpolitikai szempontok alapján elképzelhetetlen és értelmezhetetlen.

Gyurcsány Ferenc azonban már jó ideje identitáspolitikát folytat. Mindent elkövet azért, hogy a magyar társadalmat kisebbségekre bontsa szét, őket szembeállítsa a többséggel, az ellentéteket bármi áron kiélezze, majd a gyengébbek védelmezőjeként, istápolójaként lépjen fel.

A módszer rövid távon hatásos és eredményes is lehet. Mert állandó konfliktusokat generál, s mert látványosan felsorakoztathatóak vagyunk egy-egy valóságosan vagy virtuálisan megtámadott kisebbség mögött. Csakhogy a túlfeszített identitáspolitika súlyosan rombol, amikor kiderül, hogy a bolondját járatják velünk, s a média - elsősorban a televíziók és az internet - hatalmával óriásra duzzasztott jelenség valójában törpe. Vagy még az sem.

Az összetartozás érzése, az egymásba vetett hit s a közbizalom sérül súlyosan ilyenkor. Nehezen gyógyíthatóan.

Az őszödi beszéd kiszivárgása óta azonban tudjuk, hogy Magyarország regnáló miniszterelnökének ez számít a legkevésbé.