A roma gyermekek után fogyatékos fiatalok integrációja miatt fenyegetnek a szülők egy általános iskola ellehetetlenítésével.

A miskolci közgyűlés csütörtökön döntött arról, hogy a hejőcsabai Martin János Speciális Szakiskola kilencedik évfolyamát átköltöztetik a Gárdonyi Géza Általános Iskolába. A befogadó iskola szülői szervezete több eszközt is megmozgatott, hogy ez ne így történjen. Szerintük többek között azért aggályos a döntés, mert "nem szerencsés 6-14 éves gyerekeket együtt nevelni 16-26 éves, szociálisan beilleszkedni képtelen gyerekekkel". A szülők által az integrálandó fiatalokra aggatott minősítést azonban a fiatalok integrálhatóságát vizsgáló szakértői jelentés nem támasztja alá.

Nem tartaná működőképesnek a szülők által az integráció alternatívájaként készített javaslatot Dr. Kormos Vilmos, a miskolci önkormányzat Oktatási, Kulturális és Civil Kapcsolatok Főosztályának vezetője. Az elképzelés szerint két óvodai csoportot költöztettek volna be az iskolába az ÁNTSZ és egy építészeti szakértő beleegyezésével.

Kormos szerint azonban egy iskola és egy óvoda teljesen más ritmusú, más rend szerint működik, éppen ezért nem lenne szerencsés a kettő összevonása. A főosztályvezető elmondta: országos szinten is sokkal gyakoribb az általános iskola-középiskola konstrukció.

Megmentik a halálra ítélt óvodát?

A másik ok, ami miatt a közgyűlés elvetette a szülők Fidesz-KDNP-frakció által tolmácsolt módosító indítványát, az volt, hogy az érintett két csoportot egy másik, súlyos létszámhiánnyal küzdő intézménybe, a Sütő János úti óvodába költöztetik. Ha ez nem történne meg, az óvoda halálra lenne ítélve, mert ha nem töltődne fel természetes úton 2008-ig, akkor bezárnák.

Az ellenzék a közgyűlés elé tárta a szülők egy másik koncepcióját is, amely szerint a református egyház működtethetné tovább az iskolát, de ezt sem szavazták meg.

Kormos Vilmos lapunknak a döntést azzal indokolta, hogy a reformátusok városi lakosságon belüli, a legutóbbi népszámlálás adatai által alátámasztott arányai nem indokolják a Gárdonyi egyházi iskolává válását. Emellett az érvrendszer mellett az egyik szülő szerint korábban arra hivatkozva utasította el az önkormányzat a felvetést, hogy az egyházi intézmény szociális helyzetük alapján "válogatna a gyerekek között".

"Megverhetik, macerálhatják" - téves információn alapuló félelmek?

A szülőknek önértékelésük szerint nem a fogyatékos gyermekekkel van problémájuk, hanem egyrészt a korkülönbséggel (azonos korú fogyatékos gyerekek befogadását állításuk szerint szívesen vennék), másrészt pedig azzal, hogy nem kaptak semmiféle tájékoztatást arról, milyen mértékben sérült gyerekek kerülnek az általános iskolába.

Félnek attól, hogy az idősebb és a sajtóhoz eljuttatott szülői vélemény szerint "szociálisan beilleszkedni képtelen" fiatalok "megverhetik vagy macerálhatják" a gyerekeiket, egy pedagógus pedig nem lehet minden esetben jelen. A szülők szerint a félelmeket az támasztja alá, hogy nem készült szakértői vélemény arról, hogy a Gárdonyiba kerülő fiatalok integrálhatóak-e.

Ezt az állítást határozottan cáfolta, egyben "elfogadhatatlannak és érthetetlennek" nevezte Kormos Vilmos, elmondása szerint ugyanis az OKÉV (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) szakértője megállapította a Gárdonyiba kerülő fiatalokról, hogy integrálhatóak. A főosztályvezető arról is beszámolt, hogy a Gárdonyi egy 410 férőhelyes iskola, ahova jelenleg csak 178 gyerek jár, vagyis kevesebb, mint ötven százalékos kihasználtságú, működtetése így "nagyon nagy pénzkidobás".

Épp ezért a hatvan gyerek átköltöztetése Kormos szerint a befogadó iskolának lesz a legelőnyösebb, különben a fent említett, létszámgondokkal küzdő Sütő János úti óvodához hasonlóan ezt az intézményt is bezárnák. A történethez hozzátartozik az is, hogy egy fogyatékkal élő gyermek után több mint kétszer akkora (465 ezer forintos) éves normatíva illeti meg az iskolát, mint általános iskolás társa után (210 ezer forint).

Ugyanabba a folyóba?

A szülőket képviselő Nyíriné Gáspár Anna szerint azonban az említett létszámcsökkenés az elmúlt években azért ment végbe az iskolában, mert az önkormányzat bizonytalanságban tartotta a szülőket azzal, hogy időről időre felreppentették az iskola bezárásának lehetőségét, ezek után pedig egyre kevesebben vitték a Gárdonyiba a gyerekeiket.

A létszámcsökkenésre más magyarázatot adott Zolnay Jánosnak az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) kiadásában 2006-ban megjelent, Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban című tanulmánya, amely szerint "a hejőcsabai Gárdonyi Géza Általános Iskola 2004-ben már csak egy első osztályt indíthatott 17 fővel, ennek oka viszont kifejezetten az, hogy a roma tanulók magas aránya miatt a többségi szülők inkább más iskolát választanak gyermekeiknek".

A jelek szerint tehát nem a mostani az első olyan integrációs kísérlet, amely a szülők ellenállása miatt kudarcba fulladhat a Gárdonyiban. Ráadásul nem ez az első miskolci általános iskola, amelynek meggyűlt a baja az integrált oktatással, illetve az azzal szembeni ellenkezéssel.

Emlékezetes: a debreceni ítélőtábla tavaly augusztusi másodfokú ítélete kimondta, hogy a miskolci önkormányzat megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor egy másik, szintén önkormányzati fenntartású iskolában elkülönítve oktattak roma gyermekeket.

A költözés "nonszensz", de nincs koncepció

Kérdéses ugyanakkor, hogy az országos szinten elismert, plazmatévével és különböző tanulást elősegítő interaktív eszközökkel felszerelt Martin János Speciális Szakiskola érintett diákjai és szülői hogyan állnak a költözés kérdéséhez, erre azonban az iskola igazgatónőjétől nem kaptunk választ. Lénárt Györgyné a Hírszerzőnek csak annyit mondott: "Még nem tájékoztattam senkit a született döntésről, s nincs koncepcióm a költözésre".

Az eszközök és a pedagógusok az önkormányzat tervei szerint mennek a diákokkal. Az viszont kérdéses, hogy sikerül-e ugyanolyan korszerű környezetet teremteni a gyerekek számára, mint a Martinban. Annyit azonban megtudtunk, hogy több, jelenleg a speciális szakiskolába járó gyermek szülője "nonszensznek" tartja az átalakítást.

A Martin Jánoséhoz hasonlóan szűkszavú volt a Gárdonyi igazgatónője, Balajtiné Szinyei Tünde is, aki érdeklődésünkre annyit közölt: "Végrehajtjuk, amit a fenntartó mond, szakmai álláspontunkat pedig közöltük a megfelelő hivatalos szervekkel". Arra a kérdésre, hogy egyetért-e a szülők akciójával, az igazgató annyit mondott: "Megértem őket, de ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek velük".

A szülők következő lépésként a közigazgatási bírósághoz fordulnak. Ha pedig az önkormányzat a továbbiakban sem változtat az álláspontján, akkor egyikük tájékoztatása szerint "a szülők hozzák meg az iskola halálos ítéletét", s ellehetetlenítik az intézmény működését azzal, hogy belvárosi iskolákba viszik át a gyerekeiket.

Mint láttuk, erre egyszer már volt példa; a jelek szerint a roma gyermekek után a szakértői vélemény szerint integrálható fogyatékos fiatalok beilleszkedése is az iskolába járó gyermekek szüleinek ellenállásába ütközik. Nem kizárt, hogy az esetleges kudarc az iskola bezárását is maga után vonja majd.