A korabeli magyar cigányság derekas hősiességgel vette ki részét az 1848-49-es forradalomból és szabadságharcból: fegyverkovácsok, ágyúöntők és zenészek segítették a harcolókat.

Csak muzsikus cigányból hatezer vett részt az 1848-49-es eseményekben, és az is előfordult, hogy zenéjük szabadulást ért a fogva tartottak számára. Tényleges számukat megbecsülni azonban igen nehéz, mert a cigányok nem külön etnikumként illetve alakulatként szerepeltek a lajstromban - mint például a lengyelek, horvátok, oalszok -, hanem magukat magyarnak vallva beolvadtak a különböző hadtestekbe. Hegedűs Sándor ciganológus szerint a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepükért megérdemelnék, hogy emlékhelyet alapítsanak számukra.

A több ezres létszám ellenére kevés cigány honvéd, nemzetőr neve maradt fenn. Pityó József például valószínűleg annak köszönheti, hogy név szerint is ismeri a történelem, hogy ő volt a legöregebb honvéd 1848-ban. Az 58 éves férfi a szabadságharcot megelőzően 24 évet szolgált vadászkürtösként egy császári regimentben. Természetesen 1848-49-ben is ezt a képességét kamatoztatta a honvédseregben, különösen az éjszakai csatákban voltak fontosak a harci jelek. Pityó József miután végigszolgálta a szabadságharcot, tisztes kort ért meg, 93 évesen, feltehetően a valaha élt legidősebb cigányzenészként halt meg. Ugyancsak a muzsikus cigány volt Sági Balog Jancsi is, aki a szabadságharc után Amerikába is eljutott és arról is nevezetes, hogy ő adta ki az első cigány nyelvű nyomtatványt Magyarországon.

Hegedűs Sándor a műsorban még felelevenített néhány dicsőséges harci cselekedetet és elmondta, hogy a szakirodalomban itt-ott már írtak a szabadságharcban részt vett cigányokról. A kutató emellett azonban azt is fontosnak tartaná, hogy ha vannak cigány hősi halottak, akkor azokat felkutatva, nevüket ismertté téve alapítsanak díjat emlékükre. A roma holokauszt mellett ne feledkezzenek meg az 1848-49-ben hősiesen harcoló cigányokról sem - tette hozzá a kutató.