2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Józsi, a huncut
2006. 12. 02. 00:00

Nagyon sokat köszönhetünk a Józsinak. Siklósnagyfaluban sokan áldják az ő nevét. Most, hogy becsukták szegényt, még nagyobb lesz a nyomor a faluban.

Balogh Miklósné megingathatatlan meggyőződéssel dicséri Kosztics Józsefet. A 35 éves férfit a 444 lelkes, többségében romák lakta baranyai Siklósnagyfaluban októberben megválasztották polgármesternek. Kosztics mégsem foglalhatta el hivatalát, mivel - mint utóbb kiderült - egy jogerős ítélet következtében börtön várt rá: a nyár végén kellett volna megkezdenie 14 hónapos büntetését. Õ azonban hiába kapott behívót, nem jelent meg a börtönben, ezért kiadták ellene a körözést. A férfit pécsi búvóhelyén fogták el a rendőrök november 4-én, s onnan kísérték a rács mögé. Siklósnagyfalu február 4-én újra polgármestert választ. Akik múltkor Kosztics Józsefre szavaztak, ha tehetnék, újra rá voksolnának. Õk úgy gondolják, hogy "ha a Józsi ügyeskedett is, nem magáért, hanem a faluért meg a cigányokért tette".

Ezt a véleménye Balog Miklósnénak is. A középkorú asszony a háza udvarán áll, kezében egy tálka, amiből levest kanalaz. A kinti evésnek az az üzenete, hogy jobban esik a falat, ha az arra járókkal lehet közben beszélgetni. Baloghné kanalaz, és közben megtudom tőle: hat gyereket nevelt fel a férjével, a párja 2003-ban, tüdőrákban meghalt. A családnak tizenkét éven át kocsmája volt, ám a Lókötő nevet viselő ivó három évvel ezelőtt tönkrement. Baloghné azt mondja, hogy nem bírta a versenyt a falu bögrecsárdáival. A kocsmabezárás után se az asszony, se a vele egy fedél alatt élő lánya, Rita nem talált munkát, így jól jött nekik, hogy a Kosztics József vezette Siklós és Vidéke Cigányokért Érdekvédelmi Szervezete (SVCÉSZ) gyógynövénygyűjtő tanfolyamot indított tavaly januárban.

A kurzuson tizenöten vettek részt, s ők előadásokat hallgattak a gyógynövényekről, majd pedig gyűjtötték és termelték a tanult füveket. A tanfolyamra járók - a szedett növények mennyiségétől függetlenül - havi 67 ezer forintot kaptak kézhez. Baloghné és lánya is benne volt a növénygyűjtő csapatban, június óta viszont - miután vége lett az alapítványi támogatásból működtetett programnak - a két asszony megint csak nem kap munkát. Az anya így összegezi véleményét Kosztics Józsefről:

- Õ azon volt, hogy nekünk is jusson valami. Nemcsak munkát szerzett nekünk, de tudott az emberekkel bánni, meghallgatott minket, és segített. Egyszer meg elvitt minket a Balatonra. Emeletes busszal mentünk, vagy hetvenen, láttuk a kastélyt Keszthelyen, és fürödtünk a tóban. Ha ő nincs, ki vitt volna el minket, romákat a Balatonra?!

Miközben Balogh Miklósné elsorolja a börtönben ülő polgármester érdemeit, fél tucat helybéli asszony ballag el mellettünk. Baloghné tanúnak hívja őket, s ők is azt ismételgetik, hogy mennyi jót kaptak Kosztics Józseftől, akit nemcsak SVCÉSZ által megsegített romák dicsérnek. Petes Józsefné is ezt teszi, pedig ő nem roma, és nem vett részt a szervezet egyik programjában sem. Az asszony kora délután gombát szed a faluja határában elterülő legelőn. Jól jön ez az ingyencsemege, mert az egy gyermekről gondoskodó Petesék kevésből élnek.

- Sajnálom a Józsit! - mondja Petesné. - Kicsi kora óta ismerem őt, már gyereknek is rendes volt és intelligens. A szülei is dolgos emberek.

Jovánovics Zoltán viszont egészen másképp vélekedik Kosztics Józsefről:

- Azzal nyerte meg a választást a Józsi, hogy az embereknek fizetett egy pohár bort - állítja a 48 éves, köpcös férfi. - Itt nagy a szegénység, és egy sokat nélkülöző embert meg lehet ám venni egy pohár borral is.

Elképzelhető, hogy Jovánovics Zoltánból a csalódottság beszél, a férfi ugyanis az önkormányzati választáson be akart jutni a falu képviselő-testületébe és a cigány kisebbségi testületbe is. Mindkét próbálkozása kudarcot vallott. Az 1990-ig építőiparban dolgozó, ám cukorbajjal leszázalékolt Jovánovicsra mostanság amúgy is rájár a rúd. Van egy vállalkozása, s azt októberben 700 ezer forintra bírságolták. A férfi leszerződött egy villányi pincészethez szőlőszedésre, a szüretbe bevonta fiait és menyeit, ám a munkaügyi ellenőrök rajtacsípték, hogy a fiataloknak nincs rendben az alkalmi munkavállalói könyvük. Ezért mérték ki Jovánovicsra a bírságot, ráadásul a férfi elmaradt az autója lízingjével is, ezért a bank a napokban elvitte a kocsiját.

- Nekem nincs arra pénzem, hogy megvendégeljem a falut - magyarázza választási sikertelenségét, aztán hozzáteszi: - Az irányít, akinek pénze van.

A leírtakból egyértelmű, hogy Kosztics József személyiségének megítélését nagy szélsőségek jellemzik Siklósnagyfalun. Ami viszont tény, hogy az eredetileg vízvezeték-szerelőnek tanult, majd érettségizett, aztán cigány közösségfejlesztő tanfolyamot végzett, nős, két gyermeket nevelő férfi irányította a legeredményesebben pályázó baranyai, cigány érdekvédelmi szervezetet, a SVCÉSZ-t. Az 1997-ben megalakított szervezet célja a dél-baranyai cigányság érdekvédelme, foglalkoztatása és hagyományainak ápolása. Az első pillanattól Kosztics volt az elnöke, motorja, ötletadója a szervezetnek.

A SVCÉSZ 1998-tól napjainkig a megyei munkaügyi központtól mintegy 50 millió forint támogatást kapott, s ezen a pénzen csaknem hatszáz hátrányos helyzetű ember vehetett részt valamilyen tanfolyamban, vagy jutott több hónapon át közhasznú munkához Sellye, Siklós és Mohács térségében. Ezzel párhuzamosan 2002 és 2005 között összesen 284 millió forintot kapott az SVCÉSZ az uniós támogatásokból gazdálkodó Európai Szociális Alap Kht.-tól (ESZA). Ebből a pénzből előbb ötven munkanélkülit képeztek és foglalkoztattak nyolc és fél hónapig, majd újabb ötvenet másfél évig. A programban részt vevők Drávaszabolcson lakásokat újítottak fel, Siklóson parkot gondoztak, továbbá - mint azt már korábban említettük - Siklósnagyfalun gyógynövényt gyűjtöttek és termeltek. A minimálbérnél valamivel magasabb fizetést biztosító programokban a résztvevők kétharmada volt roma.

A munkaügyi központ és az ESZA elégedett volt a Kosztics József irányította szervezet munkájával és elszámolásaival. Nem úgy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA). A kormány és a munkaügyi tárca által fenntartott alapítvány 1999-ben 13,5 millió forintot adott a SVCÉSZ-nek arra, hogy embereket foglalkoztasson erdőgazdálkodási munkákon. A következő két évben az OFA további 32,7 millióval támogatta a szervezetet. Ezt a pénzt újra erdőgazdasági tevékenységre költötte az SVCÉSZ, valamint belefogott egy fűrészüzem megépítésébe Siklósnagyfaluban. Az üzem befejezéséhez újból a közalapítványhoz fordult pénzért a szervezet, s az OFA megint megítélt 23,2 milliót. Ám ezt a pénzt már nem kapta meg az SVCÉSZ. Az történt, hogy az APEH talált a szervezet könyvelésében hat olyan számlát, amit a kibocsátó nem ismert el eredetinek. Ezek összértéke 3,2 millió forint volt. A rendőrség tájékoztatta a közalapítványt a fiktív számlákról, mire az OFA megvonta a fűrésztelep befejezésére megítélt pénzt. Így az üzem sosem lett kész.

A hamis számláknak másféle következménye is lett. 2004 januárjában az OFA egyik programvezetője telefonon arról kérdezte Kosztics Józsefet, hogy miképp áll a rendőrségi vizsgálat a fiktív számlák dolgában. Kosztics megnyugtatta a kérdezőt, hogy minden rendben, majd elküldött egy levelet, amiben benne volt a mohácsi ügyészség határozata a nyomozás megszüntetéséről. A programvezető ellenőrizte a határozatot az ügyészségen, s kiderült, hogy nem szüntették meg a nyomozást, vagyis a Kosztics által postázott határozat hamis. Ezért okirat-hamisításért feljelentették Kosztics Józsefet. A férfi a rendőrségen bohókás történetet adott elő a hamis határozat megszületéséről. E szerint azt az iratot a szervezet irodavezetője, Gyurgyovics Ibolya írta, és látta el az ügyészség pecsétjével, s csak azért tette ezt, hogy Koszticsot jókedvre derítse. Ám valaki véletlenül a hamis határozatot küldte el az OFA címére.

Ezt a tréfás sztorit a bíróság nem találta életszerűnek, s Kosztics Józsefet okirat-hamisításért 2005 júliusában négy hónapra ítélték. Ha Koszticsnak nem lett volna priusza, akkor ez a négy hónap felfüggesztett büntetés lehetett volna. Csakhogy a férfinak már volt egy felfüggesztett börtönbüntetése. Ezt 2003-ban kapta lopásért és magánokirat-hamisításért. A bíróság a két ítéletet összevonta, s kimondta, hogy Kosztics Józsefre 14 hónapi elzárás vár. A férfi betegségre hivatkozva hivatalosan halasztást kért a börtönbe való bevonulásra: ezt először megkapta, majd később, amikor újra kérte, már indokolatlannak találták, s behívót kapott a börtönbe. Ám ennek nem tett eleget.

Amikor elnyerte a polgármesterséget, már egy hónapja körözték. Kosztics valószínűleg abban bízott, hogy talán mégsem kell bevonulnia, s akkor elfoglalhatja a polgármesteri posztot, ugyanis az ítélet ellen benyújtott egy felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz. Az LB azonban még nem foglalkozott az ügyével, így amint a rendőrök elfogták, vihették a börtönbe.

Hogy mi volt az a lopás, ami miatt Koszticsot felfüggesztett börtönre ítélték, azt ismerősei sem tudják. Az egyik bizalmasa váltig állítja, hogy nem lehetett komoly az ügy:

- A Józsi egy kedves huncut - mondja a Koszticcsal egykorú férfi. - Õ csak piti szabálytalanságokat követ el, amivel senkinek nem okoz kárt.

Az ártalmatlan szabálytalanságokra mindjárt hallhatok is két példát. Még a kilencvenes évek közepén Koszticsot lemeszelte egy rendőr, amikor az egyik cimborája Trabantját vezette. Mivel Koszticsnak nem volt jogosítványa, azt vallotta, hogy az autót gazdája beleegyezése nélkül hozta el. Azért mondta ezt, mert máskülönben a kocsi tulajdonosát elmarasztalták volna járművezetés tiltott átengedéséért. Így viszont Kosztics ellen jármű önkényes elvétele miatt jártak el. 1998-ban újra egy kölcsönbe kapott autóval furikázott, amikor ellenőrizték. Akkor már volt jogosítványa, ám arról kiderült, hogy hamis, merthogy Kosztics - bár magabiztosan ült a volánnál - még mindig nem vizsgázott le autóvezetésből. Újból kénytelen volt magára vállalni a jármű önkényes elvételét, ami kiegészült immár - a házilag készült jogosítvány miatt - okirat-hamisítással. Ezt az esetet megúszta pénzbírsággal.

Kosztics József tisztelői ezekről az ügyekről mondják azt, hogy bocsánatos vétkek. Azt pedig nem hiszik el, hogy barátjuk hamis számlákkal variált volna. Ha mégis, akkor - szerintük - "a számlakiadók csapták be a Józsit". Esetleg ha mégis Kosztics rendelte meg azokat a hamis számlákat, akkor "biztos azért szorult erre, mert ez is kellett ahhoz, hogy a fűrésztelep minél hamarabb beinduljon, és munkát adjon az embereknek."

Kosztics József bírálói viszont azt állítják: a férfi tevékenységének mérlege közel sem ennyire pozitív, s az általa irányított SVCÉSZ valójában egy pazarló szervezet. Hiszen hiába kapott az SVCÉSZ az elmúlt hét évben csaknem 400 millió forint támogatást, a pénz felhasználásával csak átmenetileg jutottak munkához a térség hátrányos helyzetű lakói. Amint a szervezet által indított programok kifutottak, a foglalkoztatottak újra állástalanokká váltak.

Ezzel a megállapítással nehéz vitatkozni. Azok, akik például végigcsinálták a gyógynövénygyűjtő projektet, az eltelt időszakban egyetlen növényt nem gyűjtöttek. Azt mondják, nincs, aki átvegye tőlük a növényeket. Ugyanakkor elismerik, hogy ha lenne is átvevő, nem érné meg gyűjteni, mert még a minimálbért sem keresnék meg a herbáriumokból. A gyűjtés addig volt kifizetődő, amíg - az ESZA támogatására építve - fix bért fizettek a gyűjtőknek. Arról meg, hogy a gyógynövényt termeljenek a siklósnagyfaluiak, nem is érdemes álmodozni, hisz ahhoz se földjük, se gépük, se tőkéjük. A drávaszabolcsi építkezésen részt vevő romák is újra munkanélküliek, s csak a feketepiacon tudják időnként eladni magukat.

A siklósi parkok gondozását végző 15 tagú brigádból viszont a program befejezése után heten munkát kaptak a siklósi önkormányzatnál. Ám a hét parkgondozóról tudni kell, hogy ők már korábban is a város parkjait gondozták. Azért kerültek át másfél évig az SVCÉSZ programjába, mert így a város ingyen kapta meg a munkájukat. Most, hogy az önkormányzat közhasznúként foglalkoztatja őket, Siklósnak kell fedeznie a bérük 30 százalékát, ami egy ember esetében 27 ezer forintot jelent. Vagyis a parkgondozóprogram sem eredményezte azt, hogy akár egyetlen emberrel is több jutott volna tartósan munkához. Horváth Zsolt, a siklósi polgármesteri hivatal osztályvezetője mindehhez hozzáteszi: - Összességében nem dolgoztak rosszul a programban részt vevő parkgondozók, de az is biztos, hogy a saját alkalmazásunkban lévő emberek feleannyian elvégzik ugyanazt a munkát.

S itt érdemes szólni még egyszer a be nem fejezett fűrésztelepről. A szakmában jártasak szerint örüljünk annak, hogy a siklósnagyfalui üzemnél voltak azok a fiktív számlák, s ezért a telep nem kapta meg a beindításához még szükséges 23,2 milliót: így legalább az a pénz nem folyt el. Az üzem ugyanis máshonnan kiselejtezett gépeivel, gyorstanfolyamon betanított embereivel aligha találta volna meg a helyét az alapanyaghiánynyal és késztermék-túlkínálattal küzdő piacon.

Azt a Baranya Megyei Munkaügyi Felügyelőség szakemberei elismerik: azok a foglalkoztatási programok, amelyeket az SVCÉSZ - és más hozzá hasonló elvek alapján működő szervezet - indít, általában nem kecsegtetnek azzal, hogy a programban részt vevő állástalanok képesek lesznek visszailleszkedni a munka világába. Az SVCÉSZ projektjei alapvetően arra jók, hogy az évek óta munka nélkül tengődők ne veszítsék el végleg tartásukat és reményeiket. Hogy reggelente keljenek fel kötelességszerűen, jelenjenek meg a munkahelyen pontosan és ápoltan, legyenek tagjai egy munkaközösségnek, alkalmazkodjanak a rájuk bízott feladatokhoz és a főnökökhöz, s adjanak példát gyermekeiknek azzal, hogy naponta nyolc órát dolgoznak. A programokban résztvevők által elvégzett munka piaci értéke gyakorta nem éri el a kapott bért, így a fizetés segély jellegű. Ám még mindig jobb munkával megkeresni a megélhetést, mint dologtalanul a segélyre várni.

Az SVCÉSZ siklósi irodáján hetek óta nagy a tanácstalanság. Kosztics nélkül a szervezet cselekvésképtelen.

- Várjuk vissza a Józsit - mondja Gyurgyovics Ibolya, s az irodavezető szemét könnyek párásítják.

Később, amikor szóba hozom Kosztics huncutságait, Gyurgyovics Ibolya elüti a választ. De látom, hogy a könnyek mögött mosoly villan. Olyasféle mosoly, mint amikor valaki gyerekcsínyekre emlékezik. Amúgy a rendőrök valószínűleg az irodavezetőt követve találták meg Koszticsot pécsi albérletében.

- Éreztem, hogy követnek és lehallgatnak - sóhajt egy nagyot az asszony. - De erről sem akarok beszélni. Csak az a fontos, hogy a Józsi minél hamarabb térjen hozzánk vissza. Nekünk ő a reménységünk.