Jó, ha az ember ismeri a gyökereit. Ezerszer hallott történetek a vasárnapi ebédnél, rongyosra lapozott fotóalbum a nagyi szekrényéből, összeáll a családi legendárium.

A '93-as törvény abból indult ki: egy jogállam nem tesz különbséget polgárai közt. A kisebbségi képviselő-testületek megválasztásakor lakóhelyén bárki lehetett választó és választott bármely megalakuló nemzetiségi önkormányzatban. Külön szavazólapon ikszelhettünk egy kisebbségre és annak öt jelöltjére. De ha akartuk, magunk is jelöltté válhattunk anélkül, hogy közösségi kötődésünket bárki firtatta volna.

"A törvény kollektív jogokat adott a velünk élő népcsoportoknak, hogy ügyeik intézését kezükbe vegyék, kulturális autonómiájukat megőrizzék - mondja Heizer Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke. - A '94-es választások után létre is jött közel nyolcszáz kisebbségi képviselet. Ám a jogalkotó elképzelései csak részben valósultak meg."

Az történt, hogy a joggal visszaélve, egyesek kifejezetten azzal a céllal hoztak létre "álkisebbségi" szervezeteket, hogy azok indíthassák jelöltjeiket a választásokon. Nemzetiségi önkormányzatok alakultak olyan településeken, ahol a képviselt etnikumnak híre-hamva sem volt. Az állami működési költség, a pályázati pénz, az önkormányzat által nyújtott támogatás megérte az önszerveződést. Tódultak a lelkes önjelöltek, akik életük delén ismerték fel nemzeti hovatartozásukat. Emlékszünk Lányi Zsolt egykori kisgazda-képviselő esetére, aki pártjának bukása után lelt rá erdélyi örmény gyökereire. El is indult Budapest V. kerületében, hiába tiltakozott az Országos Örmény Önkormányzat. Egy borsodi falu focicsapata azzal hozta létre a helyi német testületet, hogy ők szimpatizálnak a Bundesligával.

A törvény szellemének megcsúfolására iskolapéldát a sajtóban elhíresült "jászladányi eset" szolgáltatott. A településen konfliktus keletkezett a helyi roma kisebbség és a többség egy csoportja között. Az ok: a falu polgármestere az általános iskola felújított szárnyát alapítványi tanintézetté kívánta átalakítani, azzal érvelve, hogy "az egyre súlyosabb fegyelmezési problémák miatt" sok szülő elégedetlen az oktatással. A helyi roma képviselet vezetője a tervet cigányellenesnek bélyegezte, a falu első embere az iskolaválasztás szabadságát hangoztatta.

Több per indult, s amikor a helyi roma közösség a cigánytelep szomszédságában működő illegális szemétlerakóval sem kívánt együtt élni, betelt a pohár. A vezetés jogi úton "oldotta meg" a nemzetiségi problémát. A 2002-es választáson a Cigány Kisebbségi Önkormányzat jelöltjeként elindult a polgármester hitvese és négy "elvbarátja", s őket a nem roma többség felhatalmazta a "nehezen kezelhető" etnikum ügyeinek képviseletére. Hogy a roma képviselet tagjai közül igazán csak egy vallotta magát romának, senkit sem zavart. Tán csak a romákat. "Módosítanunk kellett a törvényt - ismeri el Heizer elnök. - Uniós csatlakozásunkkal változtak az alkotmány rendelkezései: a kisebbségi önkormányzatokat kizárólag saját tagjaiknak kell létrehozniuk. A kérdésre, hogy ki tartozik az adott közösséghez, az önálló kisebbségi névjegyzék ad választ."

2006. június 1-je és július 15-e között írásban nyilatkozhatunk hovatartozásunkról, a névre szólóan megküldött nyomtatványon. A helyi választási bizottság akkor tűzi ki a választást az adott településen, kerületben, ha ott legalább harminc, kisebbséghez tartozó választópolgár regisztráltatja magát. Nem lehet függetlenként próbálkozni. Csak olyan szervezet színeiben indulhatunk, amelynek alapszabályában szerepel az adott kisebbség képviselete. A választói névjegyzékre való feliratkozás önkéntes. A jog abszolutizálja az egyén nyilatkozatát. Semmit sem kell igazolni, szavainkat nem vonhatja kétségbe senki.

Továbbra is kérdés: az új rendszerben mi tarthatja vissza a "hobbikisebbségeket" a szabályok kijátszásától. "A független jelölti státus megszüntetése után feltehető, hogy valódi közösségek tagjai indulnak - véli Heizer Antal. - A jelölteknek írásban kell beszámolniuk nyelvtudásukról, eddig betöltött tisztségeikről. Ez nyilvános. A falvakban ismerik egymást az emberek. Tudják: hányan, kik tartoznak egy-egy nemzetiséghez. Viszszaélésre a nagyvárosokban lehet számítani. Az "etnobiznisz" ellen szól az is, hogy a törvény az ellátott feladat nagysága és a képviseltek száma alapján nyújt támogatást. Az iskola, könyvtár, múzeum fenntartása sokba kerül. Az érintetteknek meg kell tanulniuk: valós teljesítmény nélkül nehezebb pénzt szerezni."

"Elfogadhatatlan, hogy a törvény kizárja a választói névjegyzék összeállításából az érintett népcsoportot - fogalmazza meg fenntartásait Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. - Egy példa: amikor az állam szociális támogatást nyújt, ki dönt arról, ki a rászoruló? Az állam. Különben mindenki rászoruló lenne. Nem megoldás, hogy az egyén nyilatkozatára alapozzuk a közösséghez való tartozást. Ha otthon azt mondom, hogy ghánai vagyok, miközben nem, kinevetnek. Bármit állíthatok, amíg a magánszféráról van szó. De amint államilag garantált jogok kapcsolódnak kijelentésemhez, azt ellenőrizni kell." Megjegyzendő: a 2004-ben elfogadott törvényből a Fidesz nyomására fontos passzusok kimaradtak. A kormány javaslata megegyezett Kaltenbach ajánlásával: állítson fel minden országos kisebbségi önkormányzat települési jegyzéket. Jelölje meg, hol élnek tagjai. E helyeken a kisebbség polgárai közül létrejött volna egy háromtagú "névjegyzékbizottság", amely meghatározott kritériumok alapján, vétójoggal felvértezve dönthetett volna a jelöltekről. Az új rendszer is a visszaélőket bátorítja - mondja az ombudsman. "Egy életen át lobogtatják majd az identitásukat igazoló állami papírt, amely nyilatkozatukon alapul. Azok viszont, akiket a történelmi atrocitások emléke bizalmatlanná tett minden állami intézménnyel szemben, el sem jutnak a szavazófülkéig."

"Máig több mint tízezer roma vetette fel magát a választói névjegyzékbe. Komoly eredmény - mondja Kolompár Orbán, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. - Kongatták a vészharangot a regisztrációtól való félelmet emlegetve. Mi, cigányok hajlamosak vagyunk népünkben pánikot kelteni. Főként azok élnek ezzel, akik kikerültek a roma politikából. Elemi érdekünk a kisebbségi szervezetek létrehozása. A roma civil szféra haldoklik. Pártérdekeknek alárendelve nem töltheti be a szerepét. A szavazás napján személyesen fogjuk ellenőrizni: ki szavaz, ki választható."

"Kezdettől elleneztük a törvény módosítását - szögezi le Pavlov Milica, az Országos Szerb Önkormányzat elnöke.

- Aki csalni akar, így is megteheti. A jogalkotó nem találta meg a módszert, amellyel a kitűzött célt elérhette volna. Az emberek nem szeretnek "listákra" kerülni. Akkor sem, ha azokat a választás után megsemmisítik. A regisztráció sok idős embert távol tart majd a szavazástól. Sokaknak fogalmuk sincs az új eljárásról. Élből eldobták a postán érkező nyilatkozatot, vagy rosszul töltötték ki."

A jogvédelem hevében alig esett szó a törvény erényeiről. Pedig vannak ilyenek is. Több jogot, autonómiát ad az új szabály a kisebbségeknek. Ha bármely országos önkormányzat kéri, a fenntartó köteles a finanszírozással együtt a szervezet kezelésébe adni azon országos intézményeket, amelyek az adott közösségnek fontosak. 2008-tól a kisebbségek országos testületei költségvetési szervként működnek. Rájuk is vonatkoznak az üvegzsebszabályok. "Szokniuk kell a kisebbségek képviselőinek, hogy nemcsak csip-csup ügyben döntenek - mondja Heizer elnök. - Aki iskolafenntartó, ügyelnie kell a gázárakra, az összeférhetetlenségi szabályokra, vagyonnyilatkozatot kell tennie. Nincs már olyan, hogy összeveszünk és megszűnünk."