A Cserhát völgyében megbúvó Nógrádsápra érve rögtön megértjük, miért ebben a faluban vett tanyát a volt Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE).
A nemzetbiztonság szólt
Pintér Bertalan, a település polgármestere nem szeretné, ha a falu nevét a bőrfejűekkel társítanák, de elismeri, hogy Domokos Endre János, a VBKE egykori alapítója házat vett Nógrádsápon.
A felszámolás alatt álló termelőszövetkezet épületeit sorra értékesítették, de az istálló és a varroda romos épületére sokáig nem akadt jelentkező. Jó egy évvel ezelőtt a nemzetbiztonsági hivatal érdeklődött, hallották-e a faluban, hogy kik vették meg az ingatlant. "Hallottuk, kik vették meg azt az épületet, de nem találkoztunk velük" - nehezményezi a polgármester, hogy még az újonnan érkezőknél szokott illendőségi látogatást is elmulasztották a tulajdonosok.
A polgármester szavainak némileg ellentmond, hogy faluban többen is állították, voltak, akik előre tudtak a vér és becsületesek érkezéséről, meg is próbálták felvásárolni a hungarista mozgalom elől az ingatlant, majd megakadályozni a vásárlók hitelfelvételét.
Szkinderek
A Nógrádsápon élők többsége azonban hónapokig nem tudta, kik ütöttek tanyát a településen. Az egyik este aztán megjelent hatszáz tarfejű fiatal, és hatalmas buli vette kezdetét. "Olyan rendőri készültség volt, hogy szinte ellepték a falut a rendőrautók. Mikor kérdeztem, miért döntik a motorháztetőnek a fiatalokat, a rendőrök csak annyit mondtak, igazoltatás" - emlékszik vissza az egyik szomszéd. "Sok kopasz volt fekete ruhában és bakancsban. Szkindereknek vagy szkinhedeknek mondják őket. Bárkik legyenek, nagyon hangosak, kéthetente nem alszunk tőlük" - mondja egy közelben lakó asszony. A ház szomszédságában élők közül többen is furcsállták, hogy a tanya korábbi, "erősen baloldali érzelmű" tulajdonosa épp egy szélsőjobboldali mozgalomnak adta el a kétszáz négyszögöles ingatlant. "Eladták a bőrfejűeknek és elköltöztek a faluból. Itt hagyták nekünk a félelmet" - kesereg egy idős férfi, aki éjszakára már a házőrző kutyáját is beviszi a házba, mert sosem lehet tudni. A romos majorépület ablakait bedeszkázták, a düledező kerítésen bekukucskálva jól látszanak a korábbi rendezvények nyomai. Sörösüvegek és petárdahüvelyek a földön. A polgármester szerint mára sokat változtak a tanya tulajdonosainak bulizási szokásai "Nincs velük gond, ők nem törődnek velünk, mi sem velük" - állítja, és elítéli azt az esetet, amikor az egyik kopasz fiatal az autójával megállt a bolt előtt, a helyiek kiszúrták a gumijait. Pintér Bertalan azonban állítja, ez a fajta idegenellenesség nem jellemző Nógrádsápra. "Szeretjük a vendégeket, az idegenforgalmat is várjuk, persze nem kifejezetten a Vér és Becsületre gondoltunk."
Cigánymentes övezet
A falu első embere büszke az eredményekre, az aszfaltos utakra, a csatornára, a tornacsarnokra. És büszke arra is, hogy a településre nem kívánkoznak romák. "Illetve jönnének, de akkor a 18-20 millióért árult házainkat mutatom meg" - kacsint a polgármester, nem sokkal az után, hogy fülünk hallatára ajánlott egy fiatal - nem roma - párnak egy ötmillió forintos házat. Hasonlóan mérik a telkeket is, hiszen a helyieknek húsz, míg "idegeneknek" százhetven forintos négyzetméteráron parcellázák a falu határát. Nógrádsáp egyébként a külföldiek, főként a hollandok körében is népszerű, de a település számukra is létszámstopot hirdetett, mert "adót nem fizettek, de előttük is aszfaltozni kell."
Az ezerlelkes faluban nincs munkanélküliség, hatvan vállalkozás működik. Van általános és zeneiskola, az önkormányzat szolgálati lakásait pedig a helyi szakmunkásképző kőművesipari tanulói újítják fel. A faluban járva tapasztalható volt az aggodalom, ha a téeszmajorról kérdezősködtünk. Mindössze egy, az udvarában fát vágó férfi mert beszélni róluk. Igaz, ő is csak áttétellel: kopaszokról nem nagyon tudott, de azt mondta, ő máskor is szokott tűzifát hasogatni, "vérrel, becsülettel".
