Borovszky Tímea, a Nemzeti és Etnikai Jogvédő Iroda munkatársa volt a vendége a Magyar Rádió Cigányfélóra című, legutóbbi műsorának.

Varga Ilona, Mv.: - Kedves hallgatóink, a stúdió vendége most Borovszky Tímea, a Nemzeti és Etnikai Jogvédő Iroda munkatársa. Tőle pedig arról szeretnék majd kérdezni, hogy ugye a múlt héten volt a magyar agora hét, amikor számos műsor a Magyar Rádióban foglalkozott a cigánysággal, és ez a hét végére csúcsosodott ki. A hét végén a nézők láthatták is őt az m1-en, amikor egy vitaműsor volt, és hát azt gondolom, ezért is, és egyébként is felkészült ebben a témában. Azt szeretném, ha nagyon röviden arról lenne most szó, hogy mi is ez a felmérés, mi a története?

Borovszky Tímea: - Én nem annyira felmérésnek nevezném, bár ezt a szót is gyakran használják rá. Tulajdonképpen, itt arról van szó, hogy pár embert, körülbelül 200 embert nem lehet pontosan tudni, mennyi indult el, és mennyi lett a vége, mert többféle adatot hallottam, tudomásom szerint 219 embert egy hatalmas teremben együtt bevittek, kitöltettek velük egy kérdőívet. Ez megtörtént júliusban és megtörtént most is, majd őket kis csoportra bontva olyan kérdésekkel bombázták, olyan kérdéseket adtak nekik, ami kifejezetten a romákról szólnak. Ilyen volt például, hogy mi a véleményük az oktatási diszkriminációról. Ezt kellett két napon keresztül megvitatni úgy, hogy szakértők is jelen voltak. Romák is jelen voltak, természetesen nem romák is, és egy ilyen egymást győzködéses információ-átadásos beszélgetések alakultak ki, majd a hét vége leteltével, ez vasárnap este volt, ki kellett tölteni ugyanazt a kérdőívet, amit korábban kitöltöttek, és összehasonlították az elemzők, hogy a két kérdőív között történt-e bármilyen elmozdulás, pozitív vagy negatív irányba a romák megítélése szempontjából.

Mv.: - Vagyis, hogy az információ, a több információ az segít-e abban, hogy felülírja az előző véleményét.

B. T.: - Így van.

Mv.: - Ha jól tudom, ez Amerikában sikerült, hiszen onnan jött ez a minta. Nálunk sikerült-e?

B. T.: - Azt nem tudom megmondani, hogy sikerült-e vagy sem, mert nem tudom, hogy milyen céllal indították ezt el a szervezők. Talán őket kéne megkérdezni, hogy ők ezt sikeresnek ítélik-e. Én úgy gondolom, hogy abból a szempontból mindenképpen egy pozitív kezdeményezés, ugye a diszkriminációról többször megállapítható volt, hogy az információhiány lehet az alapja, és úgy gondolom, hogy ha van egy ilyen kezdeményezés, amikor nagyon sok embert összezárna, és információkkal, véleménycserékkel bombázhatják egymást, akkor az alkalmas lehet arra, hogy megismerjék a romaságot, képük legyen róla, és talán ez a diszkriminatív hozzáállás csökkenhessen. Arra úgy gondolom, alkalmas volt, hogy egy nagyobb teret adjon a romáknak a megnyílásra.

Mv.: - Miután ez a dokumentáció nem áll még rendelkezésünkre, hiszen gondolom, dolgoznak rajta, de valami ??? Azért már lehetett látni, tehát egy ilyen gyors elemzést. Ebből az elemzésből melyik a kirívó, a kiugró, amelyik érdemes arra, hogy beszéljünk róla?

B. T.: - Úgy gondolom, hogy az oktatási diszkrimináció volt számomra a legmeglepőbb, mégpedig azért, mert erőteljesen pozitívabb képet fest annál a helyzetnél, amivel én találkozom, és nyilván nem csak én találkozom vele, hanem nagyon sok szakértő, aki szintén nem ezzel a témával foglalkozik, ez pedig úgy nézett ki, azt kérdezték meg a résztvevőktől, hogy milyen jellegű oktatásnak a hívei. Amikor együtt tanulnak a romák, és a nem romák, avagy tegyék őket külön osztályokba. És tulajdonképpen e mentén volt a kérdés feltéve. Először 79 százaléka az első válaszadásnál mondta azt, hogy ne legyen szegregáció, vagyis együtt oktassák a romákat és a nem romákat, majd ez az eredmény 93 százalékra emelkedett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha ki lehetne ezt vetíteni az ország lakosságára, úgy tudom, hogy nem reprezentatív volt ott, mint akik jelen voltak, tehát nem lehet kivetíteni, de ha mégis eljátszunk a gondolattal, akkor azt mondhatnák, hogy Magyarországon oktatási diszkrimináció nem kellene vagy nem szabadna, hogy előforduljon, ugyanis senki sem híve ennek. Ezzel ellentétesen pedig azt látjuk a különböző felmérésekben, hogy ha jól emlékszem, 463 olyan iskola biztosan van, ez egy szűkebb jellegű kutatás volt, nem teljesen Magyarország területét fedte le, ahol csak és kizárólag roma osztályok vagy roma iskolák vannak.

Mv.: - Elszakadva most ettől a felméréstől és ettől a héttől. A mindennapi munkája során Borovszky Tímea találkozik ezekkel az ügyekkel, hiszen a jogvédő irodához gyakran fordulnak hasonló esetekkel? Mi a háttere ezeknek a szegregációknak?

B. T.: - Kifejezetten most az oktatás területéről beszéljünk most?

Mv.: - Igen.

B. T.: - Ezt így nem tudnám megmondani. Többféle motiváció lehetséges. Valószínűleg az is benne van, hogy eleve talán onnan ki lehet indulni, hogy a bőrszín determinál. Eleve kevésbé fogadják el a roma kisgyermekeket a tanárnők, illetve a többi kisgyerek, talán ezt így elmondhatom, sőt kiterjesztem a szülőkre is. Úgy gondolom, hogy a nem roma szülők sem fogadják el az osztályában szülőtársnak a roma szülőket, és azt hiszem, hogy innen indulhat el a konfliktus, és akkor természetesen nagyon sok minden még hozzá párosulhat. A szegénység, ami a roma szülőkre talán jobban jellemző, másfajta kultúrkörből jönnek, másfajta családi háttérrel rendelkeznek. Ez nem minden esetben van így. Hogy ha ezeket nem lehet így egyértelműen megállapítani, akkor még mindig ott marad a bőrszínbeli különbözőség. Tehát úgy gondolom, hogy lehet itt háttérben okokat keresni, és biztos, hogy találunk is, sőt hát most én is itt találtam okokat, de azt hiszem, a legfontosabb az, hogy más a bőrszíne.

Mv.: - Mi az az ügy, amivel most éppen foglalkozol? Mennyit lehet róla elmondani?

B. T.: - Nem egy ügyet viszek egyszerre, hanem többféle ügyem van. Ami ügy folyamatban van, és most indult el, az per pillanat még nincs olyan szinten, hogy arról publikusan lehessen beszélni. Talán annyit el lehet róla árulni, hogy munkajogi diszkrimináció az egyik típusú ügy, amit viszek, és természetesen itt is egyértelműen csak arról van szó, hogy az ügyfelemet azért nem alkalmazta egy cég, mert roma , és ez természetesen kiderült róla mindenki számára, és úgy döntöttek, hogy nem kívánnak egy romával együtt dolgozni.

Mv.: - Úgy tűnik, a fehér füzeteket nézve, hogy egyre több az ilyen eset. Ez azért érdekes, mert ugye ez az a terület, amit nagyon nehezen lehet megfogni, bizonyítani, hogy ez azért történt. Nagyon sokszor kicsúsznak a munkaadók ez alól a teher alól, hiszen ugye megfoghatatlan, hogy ott miért történt, vagy hogy történt a diszkrimináció.

B. T.: - Szerencsére ez nem így van, megfogható. Mégpedig azért, mert hogy ha eljön hozzánk egy panaszos, elmondja, hogy mi történik vele, akkor nekünk módunk nyílik olyan jellegű bizonyítékokat összeállítani, ami ezt alátámasztja. Tehát az ő elmondását tudja igazolni. Mondok erre egy példát. Ha valaki bejön hozzánk, és ezt mondja, hogy őt nem vette fel X. Y. cég, és ő úgy gondolja, hogy csak azért nem alkalmazták, mert roma, mert a jelentkezők közül tételezzük föl ő jelentkezett legelőször, vagy úgy tudja, hogy ő a legjobb iskolai végzettséggel rendelkező, tehát számos oka lehet, hogy miért gondolja ezt, akkor ezek után mi felkeressük a céget tesztelőkkel, odaküldünk roma tesztelőket és nem roma tesztelőket is, és meg lehet állapítani, hogy vajon fölvesznek-e romákat, mert ha minden roma tesztelőnket elküldenek, de a nem roma tesztelőket nem küldik el, akkor úgy gondolom, hogy egyértelműen bizonyítást nyert, hogy diszkriminál a cég.

Mv.: - Azért ez elég nehéz munka.

B. T.: - Természetesen az, és még hozzá lelkileg az, mert hogy ha simán csak egy jogi procedúrát kéne végig vinni, akkor úgy gondolom, hogy az nem lenne egy különösebben megterhelő dolog. De itt vannak emberi sorsok mögötte. Amikor valakinek gondot jelent, hogy az irodánkat felkeresse például, mert nincsen 2000 forintja, hogy kifizesse a vonatjegyet, vagy éppenséggel kapott egy cégtől ígéretet, amiatt elment egy iskolába, elvégezte azt, nagy nehezen kölcsönkérve összekuporgatta rá a tanfolyami díjat, a végén mégis csak kiderül, hogy nem veszik fel, mert jelentkezett egy nem roma, és vele inkább szimpatizálnak, akkor ezeket nekünk végig kell hallgatni, és meg kell emészteni.

Mv.: - Tímea mióta dolgozol az irodában?

B. T.: - Három és fél éve.

Mv.: - Tudják, elterjedt-e már, hogy itt az irodában amúgy is empatikus emberek dolgoznak, és nagyon az ügyért dolgoznak, de hogy ma már megtalálnak téged, aki közülük való vagy?

B. T.: - égy gondolom, hogy ez egyre jobban el kezd terjedni. Természetesen egyelőre szűkebb körű, mint ahogy talán kellene, vagy az idő múlásával majd lesz, de úgy gondolom, hogy egyre szélesebb körben ismerik meg a nevemet, és fordulnak bizalommal hozzám.

Mv.: - És ez milyen?

B. T.: - Fantasztikus érzés. Amikor bejön valaki, rám néz, és azt mondja, hogy de jó, hogy van egy cigány jogász, ez fantasztikus dolog. Nagyon jó, és örülök, hogy bizalommal fordulnak hozzám, és elmernek mondani olyan dolgokat is, amit esetleg szégyellnek.

Mv.: - Én is örülök, és köszönöm, hogy itt voltál. Műsorunk végén megköszönöm hallgatóink figyelmét. Varga Ilonát hallották.