Az ENSZ december 18-át a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez tartozó Személyek Jogairól szóló Nyilatkozata elfogadásának napját a Kisebbségek Napjává nyilvánította.

Tevékenységéért az elismerésben részesült Debre Istvánné pedagógus, aki 1993 óta az ország első cigány nemzetiségi óvodáját vezeti. Az óvodában a lovári nyelvet beszélő, cigány származású óvónők, dajkák és kisegítő dolgozók segítségével nevelik a gyakran nagyon nehéz helyzetben élő családok gyerekeit.

Kitüntetést kapott a Nagybecskereken élő Rácz Katalin, Gizella nővér, aki hatvan fős fiúkollégiumot alapított a településen, ezzel a méltatás szerint reális alapot teremtett arra, hogy Nagybecskerek újra betölthesse a vajdasági magyar oktatásban azt a szerepét, amellyel az 1960-as és 70-es években rendelkezett.

Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének vezetőségi tagja, a nyugati magyarság megmaradása, identitásának, nyelvének és kultúrájának erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért részesült a Kisebbségekért Díjban.

Több évtizedes táncművészeti, koreográfusi tevékenységéért, a Fáklya Horvát Táncegyüttes negyvenöt éves vezetéséért, a magyarországi horvátok folklórjának gyűjtéséért, bemutatásáért és kiadásáért, életművének elismeréseként kapta a díjat Kricskovics Antal.

dr. Krupa András etnográfus, folklorista, a néprajztudományok kandidátusa, tudományos, közéleti tevékenységéért, a magyarországi szlovákság értékeinek kutatásáért, gyűjtéséért, életművéért részesült a kitüntetésben.

dr. Manherz Károlynak, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánjának, a magyarországi németek értékeinek, nyelvének, kultúrájának kutatását, gyűjtését, iskolateremtő, tudományos-közéleti tevékenységét ismerték el.

Rostás-Farkas György, író, költő, újságíró, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke a cigányság érdekében végzett három évtizedes áldozatos munkájáért, irodalmi munkásságáért, nemzetközileg is elismert művészeti tevékenységéért részesült a díjban.

Várnai Márton évek óta aktív szerepet vállal a romák társadalmi integrációjának elősegítésében. Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete Cigány Jogvédő Irodát tart fenn, foglalkoztatási projekteket valósít meg tartós munkanélküliek számára, Roma Fórum címen havi közéleti lapot jelentet meg. Tagja az Országos Karitatív Tanácsnak, illetve a telepszerű lakókörnyezetek rehabilitációjára alakult Telep-felszámolási Bizottságnak. Közéleti tevékenységéért kapta a díjat.

Az Erdély Múzeum Egyesület erdélyi tudományosság fenntartása, fejlesztése és szervezése érdekében kifejtett tevékenysége, eredményei elismeréseként részesült a Kisebbségekért Díjban.

Roma Sajtóközpont

Gyurcsány Ferenc beszéde a Kisebbségekért díj átadásán

Országház, Vadász terem, 2004. december 16.


Ami fontos az emberben, az nem mérhető kisebbségben vagy többségben. Mert ami fontos benne, az csak őbenne lakozik. A vágy és a képesség, hogy megfogalmazza, hogy mi is a dolga a világban, ki is ő, kikhez tartozik és hova tart. A XXI. század elejének furcsa, töredékes, kaleidoszkóp-szerű, posztmodern világában sokfajta identitással rendelkezik mindegyikünk. Identitásunknak része nemzeti kulturális hovatartozásunk megélése, hitünk, vallásos meggyőződésünk megélése, kötődés a városhoz, a szakmához, kötődés a nyelvhez, a saját nemünkhöz való tartozás megmutatása. Egyszerre vagyunk sokfajták, és a sokfajtaságunk furcsa, bonyolult összességéből jön létre az az ember, aki megismételhetetlen, ami csak ő, aki mindenki mástól különbözik, de mégis azonos az egésszel, az emberi genezisben ott rejlő nagy titokkal, a boldogság, a megőrzés és a haladás együttes vágyával.

Európa történelme hosszú-hosszú évszázadokon át arról is szólt, hogy hogyan lehet megőrizni a nemzeti egységet, és hogyan lehet a nemzeti egységre erős, polgárainak megvédésére képes államot építeni. Könnyebb és bonyolultabb helyzetben, több és kevesebb szenvedést adó körülmények között éltek és élnek a nemzetek. Közép-Kelet-Európa olyan fertály lett, ahol az egységes nemzeti lélek fizikai létezése töredezetté vált. Ahol egységes a nemzet, de az egységes nemzet nincsen jelen egységes államban, ahol nemzet és állam, haza és az ősök szülőföldje nem ugyanazt jelenti.

Ahogy fél az eltévedéstől a gyerek, amely elveszíti édesanyjának kezét, apjának óvó pillantását, majd a tömegben utat keres, hogy visszataláljon, hasonló módon él sokszor bizonytalanságban a nemzetétől, a nemzetének közös államban élő részétől elválasztott kisebbség, mely azt üzeni, hogy bár távol kerültem, de vissza akarok találni. Sok vitát, sok sebet okoz ez a kérdés, melyeknek nehéz a begyógyítása, mert az utak, amelyet meg kellene találni, sokszor nem előre, hanem vissza és még távolabbra visznek. De van egy mód, ami egészen biztosan kockázat nélkül járható. Õrizni a hitet, őrizni a kultúrát, őrizni a nyelvet, összekapaszkodni azokkal, akik a mieink és építeni, megőrizni, fejleszteni, erősíteni a kapcsolatot a nemzet sok-sok szegletével, ágával, amellyel együtt, közösen alkotjuk az egészet, a befogadó nemzetet, legyen az magyar, horvát, román, legyen a közösen megélt identitás, a roma identitás, és osztozzunk még ezernyi másfajta kisebbségi sorsban. Minél sérülékenyebb, minél veszélyeztetettebb egy közösség, annál inkább vágyik világos iránymutatásra és annál inkább vágyik vezetőkre. Annál nagyobb szüksége van azokra, akik e billenékeny és sérülékeny helyzetben kellő tehetséggel és bátorsággal, erős morális alappal léteznek ahhoz, hogy a bizonytalanságból bizonyosság, a tévedésből és tévelygésből erős tájékozódási képesség legyen. Ezek a vezetők lehetnek választott, lehetnek magas, formális funkcióba emelt vezetők és lehetnek egy közösség lelki vezetői. Olyanok, akik nélkül a közösség gyengébb és sérülékenyebb lenne. Olyanok, mint önök, akik látszólag olyanok, mint mi, valóságosan azonban többek annál: úgy mondják, hogy képességesek. Erősek. Leginkább a többiekkel való azonosulás képességével rendelkeznek, ami a többiek sorsának viselése.

Magyarország befogadó nemzet. A magyar nemzet együtt tartásának tisztességes és helyes eszménye akkor őszinte, ha a Magyar Köztársaság, a Magyar Köztársaságban élők közössége, akik helyben önkormányozzák magukat, a politikai nemzetben pedig a kormányok képviselik őket, kellő figyelmet fordítanak arra is, hogy segítsék a más nemzetiségű kisebbségek identitásának megőrzését és fejlesztését. Mert a mérleg két oldalán e két önálló közelítés áll. Megőrzése és együtt tartása a magyar nemzetnek és megőrzése és támogatása a magyar állam határain belül élő oly sokfajta kisebbségnek. És csak annyit lehet kérni és követelni az egyik oldalon, mint amennyit az ember adni tud a másikon. Arra fogunk törekedni, hogy erős, identitásukban büszke, előre nézni tudó, hagyományaikat, apáik örökségét megőrizni tudó kisebbségei legyenek Magyarországnak. Mert általuk lesz erős a magyar nemzet is és általuk lesz büszke a Magyar Köztársaság.

Köszönöm, amit tettek. Nem azok helyett és nem azok nevében, akikért a legközvetlenebbül tették. Viszont köszönöm a köztársaság valamennyi polgára nevében, mert önök nélkül szegényebb lenne Magyarország. Mert önökkel együtt gazdagabbak vagyunk kicsikét mi is.