A helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) azzal a szándékkal hozta létre, hogy a környékbeli romáknak munkahelyeket teremtsen.
- A megyei ügyészhelyettes vágta át a gordiuszi csomót: ha átképzést és bértámogatást akarunk, akkor csináljunk egyesületet, és máris hozzákezdhetünk a gyógynövénytermesztő és -gyűjtő programhoz - idézi fel a munka 2003-as indítását Kosztics László, a társaság (és mellesleg a kisebbségi önkormányzat) elnöke. - Annyi csak a bökkenő, hogy az önkormányzat hármas céllal született: munkahelyek teremtésére, szociális felzárkóztatásra és kulturális programok szervezésére. A jelek szerint azonban csak műsorcsinálásra jogosult, ám a 16 ezer forintos havi járadékból élő cigányok a kulturális rendezvényeken nem tudnak felhőtlenül vigadni.
- Ha dolgozunk, vihetjük valamire, ez volt a legfőbb indítékunk - kapcsolódik be a beszélgetésbe a munkabrigád egyik hölgytagja. - Az országos megélhetési programból az egyesület egymillió forintot nyert - hát nekivágtunk a gyógynövénytermesztésnek. Vetőmagot vásároltunk, Lapáncsa és Illocska környékén felkutattuk a kihasználatlan háztájikat, és 15 hektárnyi területet vettünk bérbe az emberektől, amit beültettünk körömvirággal, fehérmályvával, borsmentával, fűszerpaprikával, ánizzsal, kukoricával, kamillával.
- Lízingeltünk egy Suzukit is - jegyzi meg az elnök -, mert napjában csak két buszjárat megy innen, a szervezési munkákhoz tehát elengedhetetlen volt egy autó. A munkákhoz beszálltam a saját pénzemmel is, több mint kétmillió forinttal, amit a szobraim értékesítéséből szereztem. A kocsi részleteit azonban fél év után nem tudtuk fizetni, ezért visszavették.
- A pénz minden vonalon hamar elfogyott - vázolja a hölgy a fejleményeket. - Ezért tucatnyi társammal ingyen csináltunk mindent, az egyesület működtetésére pedig semmi sem maradt. A kisebbségi önkormányzat úgy segített, hogy felajánlotta az irodáját, innen telefonáltunk, intéztük az ügyeinket. Több se kellett a lapáncsai polgármesternek, felmondta a CKÖ helyiségét, mondván: öszszeférhetetlen a tevékenységével az egyesület befogadása. A baj aztán jött csőstül, az induló esztendő igen melegre sikeredett, az aszálykár pár hónap alatt elvitt mindenünket.
- A munkaügyi központ szakértője 5 milliós veszteséget állapított meg. Spóroltunk, ahol tudtunk, kézzel vetettünk mindent, kis szivattyúkat is vettünk, de csak a fűszerpaprikát tudtuk megmenteni - veszi át a szót az egyesület vezetője. - Ráadásul a megélhetési program egymilliójának fele csak kölcsön volt, azt is törleszteni kellett volna. A program megmentésére a földművelésügyi tárcához fordultunk, ahonnan jelezték, van még egymillió forint pénzmaradványuk, de kormányhatározat kell a kiutalásához. Ám ebből az összegből egy fillért sem láttunk. A szociális földalapból viszont kaptunk volna kétmilliót, amennyiben a lapáncsai önkormányzat a költségvetésében ezt megpályázza. Amikor már mindenki áldását adta az ügyletre, a polgármester telefonált a minisztériumba: mégsem kell a pénz, mert túlzott adminisztrációs költségeket okoz. Így aztán elúszott az a 3 millió forint, amire a 2004-es termelést terveztük. Volt ugyan még ez év januárjában is egy pénzszerzési próbálkozásunk, amikor a romaügyi államtitkárhoz fordultunk, hogy a saját keretéből adjon 4 millió forintot. Előbb a pénzügyminisztériumi megszorításokra hivatkozva utasította el a kérelmet, majd azért, mert nem tudtuk visszafizetni a megélhetési program 500 ezres kölcsönrészét. Időközben pedig az egyesület tönkrement. A cigány kisebbségi önkormányzat azonban továbbra is működőképes, miután állami költségvetésből gazdálkodik.
- Nekünk csak a keserűség maradt, az emberek összesúgnak a hátunk mögött, a cigányok ezt is elkótyavetyélték, elúszott az autójuk, a munkájuk, semmit nem lehet rájuk bízni - vélekedik a munkaprogram egyik alkalmazottja. - Elég lett volna egy kis jó szándék, és némi támogatás, úgy most nem alamizsnaként odavetett segélyeken tengődnénk. Ha nem jön az aszálykár, és időben érkezik a pénz, akkor itt legalább tíz cigánycsalád normális módon élhetne.
Kiefer Ferenc lapáncsai polgármester annyit mondott: az egyesület nem kalkulált a költségekkel. Kiadásai voltak, bevételei nem, és hiányoztak a programhoz a szakemberek. Hozzátette azt is, hogy aki Lapáncsán, Illocskán dolgozni akar, az talál munkát. Kivagyiságból azonban nem lehet megélni.
- A múlt pénteken a siklósi bíróságon jegyzőkönyvbe mondtam a történteket - zárja az eseményeket Kosztics László -, mert az a szándékunk, hogy kártérítést követelünk a földművelésügyi minisztériumtól, az esélyegyenlőségi hivataltól, és minden érintettől. A bíróság úgy fogalmazott, hogy ez nem rájuk tartozik, fogadjunk fel inkább egy jó ügyvédet. De miből? Egyetlen út marad, a roma polgárjogi alapítványhoz fordulni. Mi nem dőzsölni akartunk, csak életben maradni. Ehelyett most szajkózhatja mindenki a megszokott mondatokat: a cigány elvitt mindent, és nem fizetett ki semmit.
