Most folyik az új kormány egyik legfontosabb célkitűzésének, a lakáshoz jutás megkönnyítésének előkészítése.
Most folyik az új kormány egyik legfontosabb célkitűzésének, a lakáshoz jutás megkönnyítésének előkészítése. Kiskunhalason 1996-97-ben megvalósult egy szociális lakásépítési program, amelynek keretében nyolc ikerházban tizenhat nagy családnak építettek összkomfortos lakást. Összesen ötvenhat gyermek került így a tanulását megkönnyítő, jó lakáskörülmények közé: van közöttük olyan roma kislány, aki azóta gimnáziumba jár.
Tóth Istvánné, az Albert Schweitzer Segítő Szolgálat Alapítvány kuratóriumának elnöke szeretné folytatni a programot. Kiskunhalason mintegy 300 bérlakásigénylőt tartanak nyilván, a nagy többségüknek azonban nincs esélye lakáshoz jutni, mert olyan kevés bérlakás maradt meg önkormányzati tulajdonban. Hiába lennének jogosultak a családok jelentős összegű szociálpolitikai támogatásra, nem képesek összegyűjteni a 35 százalék kötelező önerőt, amivel az építkezést megkezdhetnék. E nélkül pedig a jelenlegi jogszabályok értelmében a szocpolt sem vehetik igénybe.
A halasi modell lényege az, hogy a rászorulóknak, akik vállalják az építőközösségbe kerülés feltételeit, az önkormányzat ingyen telket ad, méghozzá tulajdonba. Az építkezésnek csak a szakértelmet igénylő részét bízzák profitérdekelt vállalkozásra, a segédmunkát a családtagok végzik. Az elkészült 16 lakás fala például vályogból készült, amit a leendő lakók maguk vertek. Ugyanakkor az önkormányzat nagyon precíz műszaki felügyeletet biztosított, például azért, hogy megbízható legyen a szigetelés, illetve műszaki problémák később se merüljenek fel. Az 1996-97-es építkezésekben részt vevő 16 család számára az önrészt egy holland alapítvány biztosította.
Azóta azonban éppen az önrész problémája miatt nem sikerült ezen a módon újabb családokat lakáshoz juttatni. Korábban is történt egyeztetés országos hivatalokkal, akkor azonban számos jogi kifogás hangzott el. Az egyik vélemény szerint, ha az önkormányzat ingyen tulajdonba adja a telket a családoknak, akkor nincs joga elidegenítési tilalmat kikötni a gyermekek nagykorúságáig. Más vélemény szerint nem lehet előírni a gyermekek érdekében sem, hogy válás esetén a távozó szülő lemondjon tulajdonrészéről a gyermekek javára, és ne adja el azt idegennek. Kritika érte a terhelési tilalom kikötését is, amit korábbi tapasztalat indokolt: mobiltelefon-tartozás fejében akarták elárverezni a gyerekek feje fölül a tetőt. Volt, aki azt kifogásolta, hogy a telkek egymás mellett vannak, és ez így együtt gettósítást jelent. Ugyanakkor nemcsak roma családok kaptak lakást az új házakban, hanem rászoruló és a feltételeket vállaló nem roma nagycsaládosok is.
Csider László és Ürmös Andor meglátogattak néhány családot a modell szerint készült családi házakban. Egyik legfontosabb kérdésükre választ kaphattak: a maguknak építő tulajdonosok nem lakták le az épületeket, a környezetüket is rendben tartják. Noha többségben romák laknak az ikerházakban, nem lehet szó gettósodásról, hiszen a környéken nem roma a lakosság többsége. A körülményekhez képest teljesül az is, amit Ürmös Andor a lakások fenntartása legfontosabb feltételének nevezett: az így lakáshoz jutott felnőttek jelentős része dolgozik, vagy magánvállalkozásoknál, vagy közhasznú munkán.
Tóth Istvánné és Várnai László, Kiskunhalas polgármestere azt szeretné, ha a halasi modell a formálódó lakásprogram támogatott formájává válna, és elhárulnának a jogi akadályok az újabb hasonló építkezések elől.
