A genetikai vizsgálatok szerint az Európában élő 8-10 millió romani cigány körülbelül ezer éve vándorolhatott ki Indiából egy kisebb népcsoportból.

A genetikai vizsgálatok szerint az Európában élő 8-10 millió romani cigány körülbelül ezer éve vándorolhatott ki Indiából egy kisebb népcsoportból - állítja Luba Kalaydijeva, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója. Kalaydijeva kutatását az American Journal of Human Genetics című szaklapban tette közzé.

A kutató abból a hipotézisből indult ki, hogy egy kis népcsoportból, alapító populációból származók leszármazottjainál, még ha rokonsági viszonyban nem is állnak egymással, bizonyos genetikai mutációk széles körben megfigyelhetőek.. Ilyen genetikai eltérések kimutathatók például a finnek, az ashkenazi zsidók vagy az Ausztrália déli részén található Tasmamia-sziget lakói körében is.

Kalaydijeva tíz éve kutatja a romák genetikai felépítését és eredetét. A mostani kutatása során öt, a romák körében gyakori betegségekhez kapcsolódó genetikai mutációt, többek között az izomgyengeséggel járó myasthenia gravis, súlyos autoimmun betegség genetikai eltérését, generációról-generációra történő módosulását vizsgálta.

A kutatás célja annak megbecsülése volt, hogy az eredeti népcsoport mikor tűnt fel és mikor szakadt szét különböző csoportokra. A kutatók a genetikai mutációt hordozó kromoszómák elváltozásai alapján megállapították, hogy az eredeti népcsoport 32-40 generációval ezelőtt, azaz 800-1000 évvel ezelőtt szakadhatott szét.

A kutató 1100 európai roma DNS-mintáját vizsgálta meg, amit indiai mintákkal vetett össze. A vizsgált genetikai eltérések megerősítették, hogy a cigányok Indiából indulhattak vándorútra, és a kivándorolt populáció létszáma valószínűleg ezer fő alatt volt.

Európában évszázadokig népszerűek voltak a cigányság egyiptomi eredetére vonatkozó elméletek, maga az angol gypsy kifejezés is az Egypt - Egyiptomból származik. A nyelvészek azonban már kétszáz éve jelezték, hogy az európai cigányság körében legnagyobb arányban beszélt romani nyelv szókincse, grammatikai szerkezete és a hangok szabályszerű megfelelése alapján bizonyos indiai nyelvekkel áll kapcsolatban.

Azt azonban a nyelvészeti vizsgálatok sem tudták egyértelműen tisztázni, hogy az indiai szubkontinens mely részén élt az az indoárja nyelvet beszélő népcsoport, ahonnan a romanit beszélő vándorok származnak. A 20. század folyamán nagyjából két iskola vetélkedett egymással: az egyikhez azok tartoztak, akik a romani északnyugati vagy dardikus eredete mellett érveltek. Kutatásaik szerint innen legkésőbb a Kr. u. 9. század végén vándoroltak el a romanit beszélők.

A másik iskola szerint a romani eredetileg a kontinens középső részén élő népcsoportok nyelvéhez tartozott. E csoport jellegzetes képviselője például a hindi vagy a radzsasztáni. Az elmélet hívei úgy vélik, hogy az ősromani maga mögött hagyva a központi területet, hosszabb időt töltött el az északnyugati régióban. A vándorlások első írásos emléke egyébként Perzsiából származik a Kr. u. 950 körüli időkből.