Egyre sürgetőbbnek láttam, hogy valamit tenni kellene. Egyébként korábban már más párt is megkeresett, de együttműködésre képtelennek tűntek.

Magyar Narancs: Hogyan került a Fidesz jelöltjei közé?

Járóka Lívia: Tavaly szeptemberben keresett meg Szájer József, de már korábban is készítettem részükre szakértői anyagokat. Ez négy éve, a Fidesz-kormányzás félidejében volt; nagy szabadságot adtak, hiszen bármely, általam fontosnak tartott témáról írhattam. Egyrészt a kisebbségi önkormányzati rendszert tanulmányoztam, ekkoriban a CEU Nacionalizmus Tanszékén is ezzel foglalkoztam egy kurzuson. Itt arról gondolkodtunk, hogy mennyire importálhatók a külföldi multikulturális modellek a hazai nemzetiségi viszonyokra. Emellett az oktatásügyet tanulmányoztam, a pécsi Gandhi Gimnáziumban tanulók körében készítettem két, az identitásvállalást vizsgáló mélyinterjús kutatást. A Fidesz felkérésével mindkét anyag a párt háttéranyagává válhatott. Ezután Pokorni Zoltánnal is találkoztam.

MN: Volt konkrét elvárása a Fidesznek?

JL: A megkeresés teljesen korrekt volt, nem mondták meg, hogy mit kell csinálnom, de kikérték a véleményem. A Fidesz jelenlegi EU-koncepciója tartalmazza elképzeléseimet, például új elem a pozitív intézkedések bevezetése a romák érdekében. Egyrészt elfogadták a szakmai véleményem, másrészt a kampány során általam felvetett kér-dések fogadtatása is jó volt. Orbán Viktor csupán annyit mondott: a listát úgy állították össze, hogy a társadalom minden szegmense képviselve legyen, és nekem a cigányság érdekében kell dolgoznom.

MN: A kampányban feltűnően nem mozgott együtt a Lungo Drom vezetőivel, a baloldali Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is "ismeretlen" jelöltnek nevezte. Hivatalosan a Fidesz jelölte?

JL: Igen, de élvezem a Lungo Drom támogatását is, Farkas Flóriánnal tavalyi felkérésem után beszéltem. Az OCÖ jelenlegi vezetőit pedig korábbról ismerem, ugyanis a Soros Alapítvány által finanszírozott roma programban 5-6 kitüntetett szervezet vett részt, amelyek most nagyrészt az OCÖ-t alkotják. De ott volt például a Teleki László vezette szervezet is.

MN: A Lungo Drom uniós tájékoztató kiadványokat ígért a romáknak. Részt vett ezek elkészítésében?

JL: Egyelőre nem ismerem az anyagokat.

MN: Milyen szakmai szervezetek állnak ön mögött?

JL: Mindenhonnan használnám a jó ötleteket, és természetesen bárkit meghallgatok, kész vagyok az együttműködésre. Kutatóként ismerem a nemzetközi szervezeteket is, velük is felvettem a kapcsolatot. A cigányság helyzetének javítása érdekében a jobb- és baloldal mentén gyakran állóháborút játszó felek közös gondolkodására van szükség.

MN: A nemzetközi szervezetek együttműködését a kormányok is segítik?

JL: Az együttműködés keretét nem a cigányszerveződések vagy a kormányok segítették a leginkább, hanem a civil, többnyire tudományos szervezetek. Ilyen például a berlini székhelyű Európai Migrációs Iroda. Ez egy kutatószervezet, ahol a világ különböző országaiból 40-50 fiatal vizsgálja a nacionalizmus kérdéskörét. Itt ismerkedtem meg más kutatókkal, és elkezdődött egy network-munka.

MN: Ekkor már gondolkodott politikai karrierben?

JL: Nem, csak a megkeresés kapcsán. A korábbi munkámban szerepet játszott, hogy a közép- és felsőoktatásban részt vevő roma fiatalokról írtam a mélyinterjús kutatásra épülő szakdolgozatomban, illetve más kutatásokban is részt vettem, és antropológusként kívántam tovább dolgozni.

MN: Mitől változott meg az álláspontja?

JL: A politikában most láttam először a szakmai feltételek megvalósulását, civil vonalon korábban is dolgoztam. Egyre sürgetőbbnek láttam, hogy valamit tenni kellene. Egyébként korábban már más párt is megkeresett, de együttműködésre képtelennek tűntek.

MN: Az MSZP kereste meg? Kovács László pártelnök ugyanis az ön jelölésének nyilvánosságra kerülése után azonnal bejelentette, hogy nekik is lesz befutó helyen roma jelöltjük, ami végül nem jött össze.

JL: A dolgok mai állását tekintve már lényegtelen, hogy melyik párt volt az.

MN: Egyébként mi a véleménye az MSZP-kormány romaügyi teljesítményéről?

JL: Nemcsak a mostani, hanem a polgári kormányzás tapasztalatait is le kell vonni. Az etnikai alapú politizálásból ki kell lépni, mert szemmel láthatóan becsődölt. Két szempontot tartok fontosnak: koncepciónkban is megjelent a civil szervezetek megerősítésének szükségessége, illetve a régióban való gondolkodás. Mivel azt látjuk, hogy a kormányok nem tudnak hathatós lépéseket tenni, csak ez lehet a jövő.

MN: Vagy nem akarnak, hiszen politikailag kockázatos.

JL: Igen, jelenleg sajnos itt tartunk. De például a Fidesznél az én fogadtatásom sokkal jobb, mint gondoltam. Szerintem a politikai közhangulat változhat, és a választók is elfogadtak. Persze ebben szerepet játszhat, hogy Orbán Viktor több alkalommal egyértelműen kiállt mellettem.

MN: Medgyessy Péter személyes kötelezettségvállalásokat tett a romák helyzetének javítása érdekében. Ezt hogyan értékeli?

JL: Ígéretesnek tartottam, és ezzel a roma társadalom nagy része is így volt, de már látszik, hogy a megvalósítás mellett nem elkötelezettek. Pont azért vállaltam ezt a feladatot, mert a Fidesz elhatározását valósnak látom. Biztos vagyok abban: rájöttek, hogy a kormányzásuk alatti mentalitás sem hozott olyan változásokat, melyeket el szerettek volna érni.

MN: Az Európai Parlament egyedüli roma képviselőjeként nagyon ügyesen kell bizottságot választania. Eldőlt már, hogy hol lesz tag?

JL: Már biztosnak látszik, hogy a nőjogi bizottságban leszek főtag, és szeretnénk, ha a belügyi bizottságnak is főtagja lehetnék. Utóbbiba megy Szájer József is, és jelenleg is folynak a tárgyalások az én tagságomról. A kisebbségi és romaügyeknek egyelőre nincsen meg a helye. Eddig a külügyi bizottság-nál volt, de azt már el lehetett érni, hogy három másik bizottság is tárgyaljon kisebbségi témákat. Annyi látszik biztosnak, hogy a belügyi bizottságban lesz a kérdés a legjobb helyen, de a cigányügy új dimenziót kap, ha például a tervben lévő romaügyi biztos kinevezése megtörténik, illetve hosszabb távon, ha megalakul a kisebbségi bizottság.

MN: A szocialista képviselők másképp gondolkodnak.

JL: Igen, az ő elképzeléseik szerint az esélyegyenlőségi bizottság lesz a gazdája a területnek, de ez még nyitott kérdés. A belügyi bizottság mellett szól, hogy szakmai és politikai súlyát tekintve jóval erősebb.

MN: A választási eredmények ismeretében a szocialisták valamennyi képviselő együttműködését hangsúlyozták. Történt már valami e téren?

JL: Eddig nem, csupán a kormányfő gratuláló és együttműködést szorgalmazó levelét kaptuk meg.

MN: Itthon már az Országgyűlés előtt van a választójogi és a kisebbségi törvény módosítása. Mit gondol a tervezetekről?

JL: A Fidesz eddig tartózkodott az egyeztetések során, és nem ismerem az álláspontjukat. Én nagyon nehezményezem, hogy a mostani tervezet például a kisebbségi választás időpontját nem különítené el a "nagy" választásétól. Szintén fontos, hogy a törvény egyértelműen szabályozza a kisebbségi önkormányzatok működési kereteit, gazdálkodását. Látható, hogy élhetetlen a rendszer, ezt mutatják a bevezetése óta szerzett tapasztalatok. Egy olyan hálózat-rendszer alakult ki, amit a hatékony működés érdekében tartalommal kellene feltölteni. A civil szervezetek mellett a kisebbségi önkormányzatok munkáját mindenképpen erősíteni kell. Ha nem lesz nagy változás az önkormányzatiság terén, a civilek lesznek az utolsó bástyái a helyi együttműködésben. Bár a civil szervezetek munkája nem érzékelhető nagypolitikai szinten, de helyben ezen mérhető le leginkább a változás. Ráadásul az unió szorgalmazza e mentalitás térnyerését, mint ahogy a kisebbségi és helyi önkormányzatok együttműködését is. Itt valós partnerkapcsolatokat kell kialakítani, amit ösztönöz, hogy ez feltétele lesz az uniós projekttámogatások igénylésének.

MN: Helyi együttműködés nélkül a telepfelszámolás sem kezdődhet el. A program indulásáról szinte hetente hallunk, miközben itt is nagy a kormányzati elmaradás.

JL: Igen, olyannyira, hogy szerintem az elkövetkező két évben sem fog történni semmi érdemleges, hiszen nincs kész a koncepció. Márpedig ha most nincs készen, a megvalósításra nem marad idő, hiszen az átfutása is hosszú, másrészt az első tapasztalatok utáni korrigálás is elképzelhetetlen ilyen gyorsan. Ezért mi komoly feladatunknak tekintjük, hogy két év múlva kész tervekkel álljunk elő. Nem cigánytelepek felszámolásában gondolkodunk, hanem régiós településfejlesztési programokban, aminek része az oktatás, az egészségügy és a lakhatás normalizálása, fejlesztése. Emellett helyi szinten közösségi szociális munka segít-ségével ösztönözni lehet egymás elfogadását is. Erre több sikeres nyugat-európai példa van, és a többségi társadalom problémáival együtt kell kezelni a romák helyzetét. Nincs szükség külön cigányprogramokra, ennek rákfenéjét a mostani kormányzati munka megmutatta. Mi komplex, minden területre koncentráló programot tervezünk, mégpedig a régión belüli azonos problémákkal küszködő területek együttműködésével. Például Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szlovákia délkeleti része és Ukrajna határ menti vidéke alkothat egy projektet. Felesleges, sőt káros a határoknál megálló programokban gondolkodni.

MN: Jelenleg alig ismert az EP döntéshozatali mechanizmusa. Ezen lehet segíteni?

JL: AZ EP-ben megméretett témákat természetesen cigány szempontból kell megvizsgálnunk, és ezek után európai szintű válaszokat kell adnunk. Ebben a folyamatban hatékonyan közvetítek. Sokat kell tanulnunk, de szerintem jó esélyeink vannak a sikeres közös munkára. MN: Vannak konkrét ígéretei az elkövetkező évekre?

JL: Feleslegesnek tartom az ígérgetést, munkámnak az a lényege, hogy a hazai cigányvéleményt képviseljem. Szó szerint képviseletet tervezek. Nem szabad pártpolitika vagy felülről jövő gádzsópolitika áldozatává tenni a romák szempontjait. Most reális az esély arra, hogy meghallgassanak minket. Célom, hogy szakértői álláspontot tudjak képviselni akkor is, ha ez esetleg nem egységes. Az a feladatom, hogy a teret és a lehetőséget megteremtsem az együttgondolkodásra, és vállaljam, hogy kép-viselem a kialakított álláspontot. A legjobb persze az volna, ha az összeurópai cigányság szempontjait képviselhetném.