"...Orbánék kétféle Magyarországot kreáltak. Az egyik Magyarország a jómódúak Magyarországa, a másik pedig a leszakadtaké, a szerencsétleneké."
ROMNET: Szerinted miben különbözik a Medgyessy-kormány és az Orbán-kormány társadalom -, illetve roma politikája?
HORVÁTH ALADÁR: Mindenekelőtt abban az ideológiai és szemléleti megközelítésben, hogy a Medgyessy-kormány egy Magyarországot képvisel, egy politikai nemzetben gondolkodik, és ennek a politikai nemzetnek szerves részének tekinti a magyarországi roma népességet. Ezzel szemben Orbánék kétféle Magyarországot kreáltak. Az egyik Magyarország a jómódúak Magyarországa, a másik pedig a leszakadtaké, a szerencsétleneké. Mára valóban egy ideológiailag kettészakadt országgá váltunk, és úgy állítják be Orbánék, mintha az ő polgári Magyarországuk felsőbbrendű részország lenne, tagjai pedig előjogok-kal bírnak és többre hivatottak, mint mások. A másik országrészről úgy gondolkodnak, hogy a kommunisták, zsidók, cigányok országa, akik felfogások szerint mindenféle történelmi bűnöket követtek és követnek el, kirekesztésük tehát legitim. Az Orbán-kormány első döntései között bevezette az iskoláztatási támogatást, mondván, hogy az ország 5-8 százaléka nem jár rendesen iskolába, őket meg kell "tanítani", el kell venni tőlük a családi pótlékot. Ezt követően négy évre befagyasztották a családi pótlék összegét. "Ellentételezésül" bevezettek egy olyan adózási formát, amely a jómódúak segélyezését szolgálta, és amivel a családi pótlék többszörösét hagyták ott a jobb helyzetben lévőknél. Ezzel szemben a Medgyessy-kormány felemelte a családi pótlékot, és a jövő évtől minden rászoruló gyerek számára kilátásba helyezte a tanszerek ingyenessé tételét. Említhetném azt is, hogy az Orbán-kormány ideje alatt a "Juharos törvénnyel" kriminalizálták az önkényes lakásfoglalást, az új országgyűlés viszont az első száz napban határozatot hozott, amelyben kötelezi a kormányt, hogy tegyen határozott intézkedéseket a hajléktalanság megelőzésére. A Fidesz-kormány alatt az diszkriminációellenes törvényt elszabotálták, a Medgyessy-kormány programjában szerepel. Még talán ebben az évben a parlament elé kerül az egyenlő bánásmódról szóló törvényjavaslat.
ROMNET: A Medgyessy-kormány romaügyi miniszteri biztosok felállítását kezdeményezi. Hatékonyan működhetnek ezek a biztosok?
HORVÁTH ALADÁR: Az oktatási miniszteri biztost az oktatási tárca vezetője, Magyar Bálint saját hatáskörében már kijelölte. Mohácsi Viktória két hónapos működése alatt széles körben tette magát ismertté, határozott programot hirdetett a roma diákok szegregációja ellen, az integrált és minőségi oktatás érdekében, és jól vizsgázott a jászladányi ügyben. Remélem, hogy ez a lendület és elkötelezettség nem fog enyhülni a következő nehéz időszakokban.
A többi, ígért miniszteri biztosok ügyében nem éppen rózsás a helyzet. A munkaügyi tárcánál a Társadalmi Esélyegyenlőség Főigazgatósághoz a nők, a fogyatékosok esélyteremtése mellé csatolták a roma foglakoztatással összefüggő feladatokat. Ezt nem tartom szakmailag szerencsésnek. Vezetője, az általam igen tisztelt Lévai Katalin a roma ügyek miniszteri biztosa is lett, nehéz munka vár rá.
A cigányügyi államtitkárság terve szerint további négy minisztériumban (kulturális, agrár, külügy informatikai) fog felállni a roma miniszteri biztos intézménye. A többi minisztériumban, illetve államtitkárságokon körülbelül 20-23 roma referens fogja képviselni a roma integráció szempontjait. Némely tárca ellenállása és az előkészítés szakmai hiányosságai miatt, sajnos, nem született még kormányzati döntés ez ügyben, várhatóan a jövő évre húzódik.
A progresszív politika célja, hogy kihozza a cigányügyet az Országos Cigány Önkormányzattal kialakított politikai gettóból, és beintegrálja az államigazgatásba, a politika centrumába. Tehetséges, szakértő tisztségviselők, közalkalmazottak, köztük jelentős számban romák a magyar államigazgatás, a magyar közigazgatás berkein belül kell, hogy határozott lépéseket tegyenek a romák társadalmi integrációjának érdekében. Szakítva az eddigi "habiszti" - mintha csinálnánk valamit - kirakatpolitikai cselekvésekkel. Mert a politikai döntéseket cigányügyben is végre kell hajtani! Ahhoz, hogy a program hatékony legyen, és tíz éven belül el tudjuk mondani, hogy tízszeresére nőt a roma egyetemisták létszáma, ötven százalékkal csökkent a roma munkanélküliek aránya, az embertelen körülmények között élők száma százezerről lecsökkent tízezerre, az kell, hogy a politikai elit képes legyen keresztülvinni a társadalmi integráció egészen mélyreható politikáját. Meg kell nyerniük a társadalom többségének a támogatását ahhoz, hogy az ország saját ügyének tekintse annak az egymillió embernek az integrációját, akik önhibájukon kívül leszakadtak, és kiknek harminc százaléka roma.
ROMNET: Mi a feladata a cigány értelmiségnek?
HORVÁTH ALADÁR: Az értelmiség dolga általában, történelmileg az, hogy érzékeny legyen a társadalom rezdüléseire, törekedjen annak szakszerű elemzésére, eszményeket, célokat és útmutatásokat adjon az emberi élet teljesebbé és boldogabbá alakítása érdekében. Ez a dolga, de inkább belső késztetése a magas intellektusú cigány embereknek is. A "cigány értelmiség" azon részének, amelyik saját szakterületén dolgozik elég, hogy a lehető legkiválóbban csinálja azt a munkát, amit vállalt. Az, amelyik politizál, előrelátóan, felelősen és szakszerűen képviselje azoknak az érdekeit, akiknek a nevében kiáll. Egyre több érzékeny és tehetséges egyetemet végzett fiatalemberünk vállal feladatot, munkát a "roma piacon".
És ez a folyamat akkor fog felgyorsulni, ha a roma társadalom demokratizálódhat, ha kis közösségeink életlehetőségekhez jutnak, és kinevelhetik felelős vezetőiket. A "rendszerváltáshoz" szemlélet-, és generációváltásra is szükség van.
Ha a társadalmi struktúra nemcigány része kulturált lesz és nyitott, valamint tisztességes feltételrendszereket produkál, akkor a cigány értelmiség is ehhez fog idomulni. Tehát, ha a gádzsó politikai elit kulturált, akkor önjelölt és szélhámos emberekkel nem áll szóba, mert ezzel akadályozzák azt is, hogy a cigány értelmiségiek a szerepüknek, küldetésüknek megfeleljenek. S mindemellett véget kell vetnünk az OCÖ-típusú kontraszelektív cigányvajdaság intézményeinek, és a korszerű demokratikus struktúrákat kell megtöltenünk, kiépítenünk. Ha a politika jó szívvel és tiszta fejjel vállalható munka lesz, akkor majd sok-sok hiteles cigány értelmiségi fog közéleti szerepet vállalni.
ROMNET: Mit szólsz azokhoz a véleményekhez, amelyek a kulturális asszimilációval párosítják a cigány gyerekek középiskolai, egyetemi továbbtanulását?
HORVÁTH ALADÁR: Ez egy törvényszerű folyamat. Bárhol a világon egy adott etnikai közösség gyereke az uralkodó nyelv és kultúra iskoláiban asszimilálódik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt önmagában nem kell drámai folyamatként felfogni, mert az asszimiláció nem drámai dolog. Az asszimiláció az integráció egyik útja. A másik a nemzeti vagy etnikai közösségi lét alternatívája. A kérdés inkább az, hogy van-e választási lehetőség. Mert ha nincs, akkor az integrációval szemben a dezintegráció, a kirekesztés, kiközösítés marad. A középiskoláknak is az integrációt, mint államcélt kell szolgálnia, választási lehetőségeket kínálni a "normál" és a nemzetiségi, tehát a Gandhi-típusú iskolák között. Egyre több próbálkozást látok arra, hogy a középiskolák és egyetemek oktatási programjaiba beépítik a roma kultúra, a nyelv, a roma népismerettel kapcsolatos tudás anyagát. Igen fontos, hogy a cigány és nem cigány hallgatók találkozhassanak történelmünkkel, kultúránkkal, mint pozitív értékkel. Ehhez persze megfelelő szakemberekre van szükség, akik ezt profi szinten tudják tanítani.
ROMNET: Szóba jött az asszimiláció és az integráció kérdése, meg tudnád nekünk mondani, hogy mit jelent "cigányként viselkedni"? Ezt azért kérdezzük, mert erről egy beszélgetésünk során azt mondtad, hogy nem biztos, hogy egy cigány kutató megfelelőképpen tud viselkedni egy adott szituációban, mondjuk egy cigánytelepen, s nem biztos, hogy valóságos információkhoz jut ezáltal.
HORVÁTH ALADÁR: Általános iskola negyedik-ötödik osztályos lehettem, amikor leült velem egy nagybátyám beszélgetni. Béla bátyám azt mondta: "Öcsém, hogyha te elmész a cigányok közé, akkor azt tanuld meg, hogy ha nincs szék, akkor is tudjál helyet foglalni". A másik tanítása pedig a következő volt: "Ha cigányokkal akarsz foglalkozni, akkor úgy bánj velük, mint egy lepkével, aki a sárban fetreng. Ha ki akarod emelni onnan, akkor nagyon ügyelj arra, hogy ha azt rosszul teszed, akkor lehullik a hímpora, és többet nem lesz lepke." Ez a két tanítás volt az, ami rám nagyon hatott gyerekkoromtól kezdve, és meghatározta gondolkodásomat. A "cigány viselkedés" a rasszisták fogalomkészletébe tartozik. A cigány kutató legyen szerény és tisztességes ember. A romák is mindenkit befogadnak, aki jó szándékkal közeledik feléjük, mélylélektanászi képességgel kiszúrják a gonosz szándékú embereket. Ha a jóság és emberarcúság mellett még látszik is rajtad, hogy roma vagy, testvérükként fogadnak. Még egy tanítás eszembe jutott azokból, amit szeretett nagybátyám mondott: "Csak azzal vívjál szópárbajt, akinek van fegyverneme!".
ROMNET: Elhangzott és tudjuk, hogy a miniszterelnök tanácsadója vagy roma ügyekben. Mi a feladatod?
HORVÁTH ALADÁR: Arra vállalkoztam, hogy segítséget nyújtsak a miniszterelnöknek abban, hogy a romákkal kapcsolatos politikai tevékenységében sikeres legyen. Szeretnék abban segíteni a miniszterelnöknek, hogy azt az államférfihez méltó hozzáállást, amit roma ügyben is gyakorol, megfelelő ismeretanyag birtokában meghozott döntések kísérjék. Új szemléletmód és nyelvezet "meghonosítására" törekszem. Ugyanis a nemzetgazdaság és a demokrácia kifejlődése szempontjából a leghasznosabb társadalmi és gazdasági befektetés a szegényekben, illetőleg a romákban van. Meg kell változnia annak a rossz beidegződésnek, amely számonkéri, hogy a társadalom és a jobb módúak mennyi áldozatot hoznak a szegényekért. Nincs olyan gondja, hátránya az országnak, amit értelmes és szilárd akarattal ne lehetne orvosolni. Abban is szeretnék segíteni a miniszterelnöknek, hogy a törvényhozási és a kormányzati tevékenységben komolyabb és mélyrehatóbb szempontokat lehessen érvényesíteni a roma integráció érdekében.
A kormányzat, a parlament, valamint a helyi önkormányzatok romákkal és szegényekkel kapcsolatos integrációs és integráció-ellenes politikáját tanulmányozom, és a miniszterelnöknek megfelelő javaslatokat teszek. Ma már kezdi érteni az ország, hogy ami színtiszta roma-ügy, az a történelmi hátrányok leküzdésének és a nemzetiségi jogok gyakorlásának kérdése. A társadalmi leszakadás egymillió embert érint, köztük közel háromszázezer romát. A rasszizmus és diszkrimináció a jogállamiság elleni támadás. A miniszterelnök abban rendkívül meghatározó szerepet tölthet be, hogy a politikai elit és a közélet másféleképpen beszéljen és gondolkodjon a romákról. Több felelősséget, több szolidaritást kell gyakorolnia a politikának a szegények és a romák felé, ha azt akarjuk, hogy valóban együttműködő, integrált, kooperatív társadalom jöjjön létre.
ROMNET: Korábban SZDSZ-es képviselő voltál, most egy MSZP-s miniszterelnök tanácsadója vagy. Ez azt jelenti, hogy most közelebb áll hozzád az MSZP politikája, mint az SZDSZ-é?
HORVÁTH ALADÁR: Én SZDSZ-es képviselő voltam, és eléggé nagy szomorúsággal éltem meg azt, hogy az SZDSZ szegénypárti, mondhatjuk azt, hogy liberál-szocialista oldala kiszorult a pártból. Gondolok itt Havas Gáborra, Iványi Gáborra vagy magamra, vagy azokra, akik meghaltak, Solt Otíliára és Csalog Zsoltra. Õk a cigányok és elesettek felé jóval elkötelezettebbek voltak, mint akármelyik szocialista párti politikus. Miután Medgyessy Péter gondolkodásmódja és a romák felé tett ígéretei rendkívül elfogadhatóak és rokonszenvesek voltak számomra, megtiszteltetésnek vettem, hogy felkért tanácsadójának. Hozzá kell tennem, hogy az előző négyéves kormányzás alatt, amikor az SZDSZ szintén koalíciós tag volt (94-98), nem kaptam semmiféle felkérést arra, hogy az SZDSZ kormányzati politikáját támogassam. De én azt gondolom, hogy ha Medgyessy Péter és kormánya sikeres lesz a roma-, és szegény-politikájában, akkor az az SZDSZ sikere is lesz.
ROMNET: Hogyan tudod összeegyeztetni azt, hogy a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökeként, a kilakoltatásra várók polgárjogi harcosaként a miniszterelnök tanácsadója vagy?
HORVÁTH ALADÁR: A kilakoltatások az országgyűlési határozat ellenére sem fognak leállni, sajnos, ma is mindennaposak. Alkotmánymódosításra, az önkormányzati törvény módosítására és egy olyan szabályozási rendszerre lenne szükség, amellyel az önkormányzatok kötelezettségeik elmulasztása esetén büntethetőek lennének, illetve kötelezettségeiket az állam vállalná magára. Ez nagyon komoly gazdasági és önkormányzati érdekeket sért, ezért nagy kérdés számomra, hogy sikerül-e olyan jogi szabályozást kialakítani, amely a hivatalokat rábírná arra, hogy hajtsák végre a törvénybe foglalt kötelezettségeiket. Például hozzák létre az átmeneti otthonokat, építsenek szociális bérlakásokat, legyen tisztességes regisztrációjuk az üresen álló lakásokról, és utalják ki azokat a rászorulóknak. Hogy mi lesz ezen a területen, az elég nagymértékben befolyásolja szerepkonfliktusomat és annak feloldását. Ugyanis az tény, hogy az ember akkor marad meg egy ilyen pozícióban a miniszterelnök tanácsadójaként, ha javaslatainak úgy 20-30 százalékát elfogadják. Ha ettől kevesebbet fogadnak el, akkor nyilván másféleképpen gondolkodunk, és akkor nem kell ezt a munkát tovább folytatni. Az én esetemben ez a helyzet sokkal drámaibb, mert nem arról van szó, hogy egy független szakértő vagyok, aki letesz anyagokat, jelentéseket, javaslatokat, és megnézi, hogy mi ennek a 20-30 százaléka, hanem olyan polgárjogi intézménynek vagyok a vezetője, amelyből sajnos csak egy van. Számomra nem kérdés, hogy ezt a konfliktust fel kell oldani. Ezért a Roma Polgárjogi Alapítvány Setét Jenőt bízza meg azzal, hogy válsághelyzetekben vezesse azt a csoportot, amelyet eddig én vezettem, valamint a nyilvánosság előtt képviselje az alapítványt. Miközben határozott lépéseket kívánok tenni annak érdekében, hogy létrejöjjön egy minisztériumi delegáltakból álló válságstáb, amely a különböző válsághelyzetekben tényfeltáró és kríziskezelő munkát folytathat. A saját szerepemet abban látom, hogy tanácsokkal lássam el e csoportot, és közvetítő legyek a stáb és a miniszterelnök között.
Tehát Setét Jenő lesz a válságkezelő csoport vezetője, a szociális ügyekre pedig keresünk valakit, aki fogadja az ügyfeleket. Tuza Péter fogja vezetni a jogvédő irodát, Jenő munkáját pedig még Bársony János fogja segíteni. A Gandhi Közalapítvány kuratóriumi elnökségéről is lemondok, befejeztem a Bogdán Jánostól rámhagyott munkát: kész az iskola, a gyerekek világszínvonalú körülmények között tanulhatnak. Nagyon kemény döntések ezek, de úgy látom, hogy ha jól dolgozom, akkor lényegesen többet tudok segíteni a romákon.
ROMNET: Ha a romaprogramokról és a romák felzárkóztatásáról esik szó, mindig felmerül az etno-biznisz kérdése. Neked mi erről a vélemyényed?
HORVÁTH ALADÁR: Engem felháborít, hogy hónapok óta attól hangos a sajtó, hogy ezek az "élősködő cigányok beszállnak az örmény, a román, a stb. kisebbségi önkormányzatokba, és egyébként is már ezeregyszáz önkormányzatot akarnak csinálni, és ők azok, akik ebből meg akarnak élni. Õk azok, akik milliókat és milliárdokat fognak szakítani abból, hogy cigány vagy más kisebbségi önkormányzatban bizniszelnek." Tévednek azok, akik így gondolják. Ugyanis amit ők csinálnak, az nem etno-biznisz. Az valami más.
Amikor a cigány emberek cigány önkormányzatot csinálnak, akkor sok esetben a túlélésüknek egy módját találják meg. Aki egy helyi cigány önkormányzat tagja, annak 10-15 százalékkal több esélye van arra, hogy megcsináltatja a szennyvízelvezető csatornát, mint annak, aki nem tagja a cigány önkormányzatnak. Nagyobb eséllyel mehet be bármikor a polgármesterhez és adhatja le családja a segélykérelmét, míg a másikat esetleg kirúgja a portás. Ez nem biznisz, ez túlélési kényszer. Amikor az országgyűlés megalkotta ezt a törvényt, akkor létrehozta a cigány önkormányzatisággal érdekeltek társadalmi rétegét. Ez ide tartozó emberek egy része nagyon szegény és elesett, egy másik része mindenféle hájjal megkent, népfrontos, besúgó cigányokból áll, egy kisebb része pedig tisztességes, nagy felelősségtudattal bíró romákból tevődik össze. Akik pedig más nemzetiségek színeibe indulnak el, azok fricskát akarnak adni a törvényhozók orra alá, hogy lássák milyen rossz törvényt csináltak. Mi cigányok, kétezer településen meg tudnánk csinálni mind a tizenhárom nemzetiség kisebbségi önkormányzatát, még az országosét is. Miért? Mert olyan a törvény, hogy bárki lehet cigány, német vagy román nemzetiségű. Ám az etno-bizniszt nem a kisebbségi önkormányzatokban helyet foglaló emberek csinálják. Az etno-bizniszt azok művelik, akik ebben az iparágban, a "roma fekete piacon" kiváló pozíciókat tudtak szerezni azzal, hogy a cigányok gazdasági, jogi és szociális ügyeire specializált, különböző nemzetközi és hazai alapítványokat, cégeket, közhasznú társaságokat és más intézményeket hoztak létre.
Számomra a legundorítóbb cég az Európai Romajogok Központja (ERRC) ahol semmi érdemleges munka nem folyik, közben pedig dollármilliók tűnnek el a zsebekbe. Írják a különböző, senki által nem kontrollált jelentéseiket a különböző országok cigányairól, és ahelyett, hogy a fillérekből működő jogvédő irodákat finanszíroznák vagy a Kanadából és Angliából hazatoloncolt romák ügyeiben fellépnének, vagy komoly, tudományos szakmai háttérbázisként funkcionálnának. Eközben a fizetésük tízszerese egy Rpa-s jogászénak. Itt van például a Jászladányi Cigány Önkormányzat vezetője Kállai László, aki a legkomolyabb polgárjogi ügyet viszi Közép-Európában, sikeresen. Ez az ember reggel elmegy kubikolni, és dolgozik még utána hat-tíz órát. Nincs egyetlen jogvédő szervezet sem, amelyik azt mondaná neki: "Figyelj ide, ne menj dolgozni! Adok neked egy ügyvédet és egy titkárnőt, te meg tedd a dolgodat. Itt van százezer forint, élj ebből!" Kállai László munkáját ők csak nézik, és megírják jelentéseikben, ahelyett, hogy jogászt, pénzt küldenének oda, vagy legalább jelenlétükkel kinyilvánítanák szolidaritásukat.
Az Autonómia Alapítványról sincs jó véleményem. Liberális értelmiségi barátainknak sikerült elérni, hogy egy díszcigányt se vonjanak be döntéseikbe. Helyi, úgynevezett életmentő kisvállalkozási projektjeikkel gondolták megszilárdítani a roma demokráciát, amiből aztán újjászülettek a kis posztkommunista vajdák, akik a családtagjaikon kívül még egy-két szervezeti tagnak is ad munkát és kenyeret. Kemény vitáim volt ez ügyben Bíró Andrással, a két intézmény alapítójával. Úgy gondolom, hogy tevékenységükkel a demokratikus cigány önszerveződést számolták fel számos településen. Az Autonómia Alapítvány szerintük egy sikertörténet, szerintem egy gagyi.
Nem a cigány önkormányzatok folytatnak etno-bizniszt, hanem az ERRC és az Autonómia Alapítvány, és folytathatnánk a sort, egy csomó, hírneves, "magas presztizsű" szervezettel, akik magukat a cigány nép megmentőjének tekintik, és bizony jól megélnek ebből. Ezek elvárják, hogy a cigány emberek fejet hajtva, nagy tisztelettel adózzanak parazita tevékenységük előtt.
A kérdés az, mikor leszünk képesek gazdag alapítványokat létrehozni és a saját igényeinkre épülő, okos ötleteket, programokat finanszírozni?
