HÍRDETÉS


JEGYZETEK
vissza

Vendégjegyzet: NAT-ot a cigánynak!

betűméret csökkentése betűméret növelése
2012 április 22    Forrás: haon.hu


Ez a cikk archív

„A tagozatos szervezési forma a tehetséggondozás sajátos módja, amelyben az általános iskolában, illetve a középfokú iskolában egy vagy két meghatározott tantárgy ismereteinek átadása a kerettantervek által meghatározott magasabb követelményekkel, emelt óraszámban valósul meg.”  Tuza Tibor jegyzete.

Hirdetmény

szegregáció segítheti-e a társadalmi integrációt? A Nemzeti alaptanterv szerint igen. Szerintünk nem.

 

A Nemzeti alaptanterv társadalmi vitájának lezárása után vagy még ebben az évben, vagy a következő évben hatályba lép. A NAT sajnálatos módon nem kedvező a hátrányos, többségükben halmozottan hátrányos helyzetű és a kisebbségi lét terheivel is küzdő cigány gyermekek számára.

 

Tagadhatatlanul vannak a tervezetben dicséretes deklarációk. Mint például a tanuló „megtalálja helyét a családban, a társadalomban és a munka világában”; „megismerje és megértse a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket, folyamatokat”; „tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését”, vagy a belső motiváció, a cselekvéses tanulás, az előzetes ismeretekre való építés együttműködés kiemelt módszertani alapelv.

 

Ugyanakkor azt is olvashatjuk, hogy „differenciálás a feladatok kijelölésében”, vagy a NAT „ajánlja a tagozatos szervezési formát”. A problémahalmazbóljellemzésként csupán erre a két elemre utalunk.

 

Az 1980-as években Lénárd Ferenc irányításával tizenkét Hajdú-Bihar megyeiiskolában kezdtünk, majd közel másfél száz magyarországi iskolában folytattunk képességfejlesztő kísérletet. Egyik fő tapasztalatunk, hogy akkor vagyunk demokratikusak, ha a tanórákon azonos feladatsorokat adunk a tanulóknak. Amelyek fokozatosan nehezedő feladatokat tartalmaznak, s azokból egyesek kevesebbet és több segítséggel tudnak megoldani, mások többet és kevesebb segítséggel vagy önállóan. Minden megoldást megbeszélünk, így minden tanuló mindegyik feladat megoldásában érdekelt. Tanulság: nem a feladatadással, hanem a feladatmegoldás segítésének módjával és mértékével kell differenciálnunk az esélyegyenlőségbiztosítása érdekében. Majd tanórán kívül pótoljuk (akkor már külön feladatokkal is) a tapasztalt hiányokat, hogy a következő tanórán legalább elméletileg azonos esélyekkel kezdhessen hozzá minden tanuló az új feladatsor megoldásához. A differenciálás a feladatok kijelölésében eleve szegregál.

 

A halmozottan hátrányos helyzetű gyermek nem értelmi fogyatékos. A két fogalom nem összemosható. A gyermek le tudja dolgozni hátrányait, sőt gyorsuló fejlődésre képes. Szemléltető példával: a nevezett évtizedes képességfejlesztés-kísérlet idején iskolánkban volt egy cigány kislány, aki első osztályos korában tanórán kívüli fejlesztő foglalkozást és külön logopédiai kezelést is igényelt, negyedikes korában pedig már megnyerte az évfolyam magyar nyelvi versenyét. Azért tudott ilyen sikeres lenni, mert a normál tantervű osztályban nem hátrányos társaival együtt azonos feladatsorokon dolgozott eleinte pedagógus segítségével, később már segítség nélkül.

 

A differenciált feladatadás gyakorlatilag „hülye gyereknek hülye feladatot, okos gyereknek okos feladatot” módszert jelent, ami növeli a hátrányos helyzetűek leszakadását.

 

Ugyanez a helyzet a tagozatos osztályokkal. A tagozat eleve kizárja az emelt szintű oktatásból a hátrányos helyzetűeket és a később érőket. Ezért helytelen a már hatályos köznevelési törvényben foglalt korai osztályozás is. Nem várható el a téli körtétől, hogy a cseresznyével egy időben legyen érett. A tagozat a „cseresznyét” ápolja, a „téli körtét” pedig elhanyagolja. Az emelt szintű oktatást osztálykereten kívüli pluszórákban lenne kívánatos megvalósítani, amelybe az évfolyam bármelyik osztályából bármelyik tanuló bármelyik tanév elején bekapcsolódhatna. Annál is inkább, mert a pszichés fejlődésben általában a tizenkettedik éves kortól tapintható ki a személyiség irányultsága, s kezdhető meg az egész életpályát segítő tehetséggondozás. Addig a sokoldalú kompetenciafejlesztés a célravezető.

 

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az első évfolyam tanulói közül mindössze huszonöt százalék mentális kora egyezik meg az életkorral, s a nyolcadik évfolyamon már csak húsz százalék ez az arány, a többi felfelé vagy lefelé eltérő. Emiatt a pedagógus számára évről évre növekvő és időigényes munka az egyéni fejlesztés, amihez a jelenleginél alacsonyabb kötelező óraszámra lenne szüksége. Hazai viszonyaink között a magas óraszám vagy idegroncs, vagy nemtörődöm pedagógusokat eredményezhet.

 

Végezetül nem hallgathatjuk el, hogy minden gyermek képes egyes tevékenységekben átlagon felül teljesíteni, más több-kevesebb tevékenységben viszont alulteljesít. Ezért minden egyes gyermeknek szüksége van tehetséggondozásra is és felzárkóztatásra is. Aminek a megoldása persze bonyolult és pénzigényes. Netán ezért nem támogatja a NAT az érdemi integrációt?

 

Tuza Tibor

(A szerző romológus, romapedagógus.)



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Július   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Romagyilkosságok: kérdések, tíz év után is

  • A megtámadott kárpátaljai romákért emelt szót Farkas Félix a parlamentben

  • A Jezsuita Roma Szakkollégium felvételi felhívása

  • Szálka a szemben: az Auróra küzdelme az önkormányzattal

  • Csemer Gézára emlékeztek



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt