HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

„Új korszak kezdődik a romaügyben is” - Interjú Aba-Horváth Istvánnal

betűméret csökkentése betűméret növelése
2018 április 10    Forrás: RomNet-Hidvégi-B. Attilagaléria megtekintése


Ez a cikk archív

A cigány közéletben is egy új korszak kezdődhet el, ami a szakmaiságra, átláthatóságra, eredményességre épülhet, de előbb vissza kell állítani az önbecsülését a romaügynek, és azt gumigerincű, jellemtelen emberekkel nem lehet – mondja Aba-Horváth István, az Országos Roma Önkormányzat képviselője, a debreceni cigány önkormányzat vezetője, akivel a választások előtt és után két-két nappal beszélgettünk, hogyan látja a következő ciklus romaképét.

Hirdetmény

A romák szempontjából valóban az a tétje a mostani választásnak hogy bevándorló országgá válunk-e?

A választások tétje sohasem kicsi. Pláne a hátrányos helyzetűeknek és benne a cigányoknak, a közösségemnek. Az ismereteink alapján valóban komoly a veszélye annak, hogy az európai példákat látva a számunka fontos értékeket, kultúránkat, hagyományainkat felhígítjuk. Minden felelősen gondolkodó magyar polgár számára fontos érték a nemzet, a haza, az Isten, az egyház és a család szentsége. Ebből lejjebb adni egy önmagát magyar identitással bírónak valló polgártársunknak sem lehet. Mi cigányok a társadalmi periférián helyezkedünk el, hátrányaink óriásiak, melyek csökkentése egy ránk erőltetett betelepítéssel lehetetlenné válik. Nem bírná ki sem a nemzet, sem a gazdaság azt, hogy minden bevándorlónak két év alatt 9 millió forintot biztosítson a magyar költségvetés. Számomra a legfontosabb, hogy ha van forrás, akkor azt fordítsuk a magyar társadalom rétegeiben megtapasztalható különbségek kiegyenlítésére. Szívesebben áldoznék a nyugdíjasok, a mozgássérültek, a vakok és gyengén látók, a magatehetetlenek, az önhibájukon kívül bajba jutottak, stb. részére. Egy erőszakos betelepítés súlyos társadalmi feszültségeket okozna, melyek után jönne a családegyesítés. Az idegen kultúra, magatartás megjelenése, a társadalmi feszültségek tovább erősödése.

 

 

A Fidesz-KDNP kormány valóban mindent megtett a romák társadalmi integrációjáért? Miben hibázott?

A regnáló kormány próbálkozásai, törekvései megkérdőjelezhetetlenek. A források, amiket a programok mellé rendelt a rendszerváltás utáni legnagyobb erőforrásnak bizonyult. Többet áldozott erre a célra a jelenlegi kormány, mint az előzőek összesen. Azonban önbecsapás lenne óriási eredményességről számot adni. A programok mentén gyermeteg hibákat lehet látni és inkább (feltehetően) politikai, mint szakmai résztvevők felsorakozását. Lesznek, akik vitatkoznak a véleményemmel. Meggyőződésem vannak jó példák is, de amit én a környékemen s a médiában  látok, az sok esetben hozzá nem értésről árulkodik. Vitatkozok azokkal, akik azt állítják, hogy valódi roma kontroll nélkül létezhet eredményes közösségfejlesztés, integráció egy projektben. Az a meggyőződésem alakult ki 3 évtized alatt, hogyha egy projekt mentén nem vonják be a roma közösséget a tervezésbe, a lebonyolításba, az értékelésbe, újabb célok megfogalmazásába, akkor a projekt csak a program idejéig ad lehetőséget kitörésre. A program után viszont újra minden marad a régiben. Voltam programszakértő és a költségvetés, valamint a konzorciumi felosztás megtekintése után már szinte mindig egyértelműen láttam, hogy mi a helyzet az együttműködés terén. Ott ahol alig bíztak forrást és feladatot a roma partnerre, ott bizony gyengére sikerült az együttműködés és az eredményesség. Monitorozásaim során ezekről mindig pontosan meggyőződtem.

 

Ez markáns megállapíts, de igaz. 

Fideszes vagyok, nem hülye. Tehát pontosan látom, hogy voltak olyan hibák amelyek működhettek volna jobban egy kis átgondolással vagy az alulról jövő javaslatok, ötletek elfogadásával. Súlyos hibának vélem én, hogy a felzárkóztatási programokat nem regionális, megyei szinten használták, hiszen így alig pár nagyobb szervezet (egyház, civil szervezet, karitatív szervezet) bonyolította le (nagyrészben) a társadalmi felzárkóztatást. Pontosan látjuk ma már, hogy milyen eredményességgel. Nincs baj ezzel, csak savanyú a szőlő amiatt, hogy a régi számvevőszéki vizsgálat bebizonyította, hogy 120 milliárdból mennyi jutott a romákhoz: 10% körül. És nemsokára, ha lesz egy újabb vizsgálat, ez az eredmény fog megismétlődni, legfeljebb egy picivel jobb százalékos mutatókkal. Azonban a közösségfejlesztés a cigányok között maximálisan elmaradt, aminek a levét közösen fogjuk meginni. A bizalmatlanság, a politikai közöny sok esetben kézzel fogható a velünk való együttműködés kapcsán. Ezt a hibát a lehető leggyorsabban korrigálni kell.

 

Ki és hogyan lehetne jó és gondos gazdája az uniós támogatásnak, a roma ügynek?

Bárki, aki komolyan gondolja a hátrányos helyzetű emberek felzárkóztatását. Aki őszintén az igényekhez igazodva tervezi, bonyolítja a fejlesztéseket. Nincs kőbe vésve, hogy csak cigány lehet gazdája a cigány ügynek. Egy dolog a lényeg: valódi együttműködés, valódi párbeszéd, valódi igényekre épüljön.

 

Mennyire ártalmas a romák érdekképviseletének, társadalmi integrációjának a ÖRÖ-t behálózó botránysorozat, korrupciós ügyek?

Leírhatatlan károkat okozott az elmúlt 3-4 év. A társadalomban fellelhető negatív előítélet mi magunk korbácsoltuk a „sirató fal magasságig”.  A folyamatos alkuk, az emberi jellem-, a szakmaiság- , az eredményesség-, az átláthatóság-, és persze a közösség valódi érdekképviseletének- hiánya miatt vergődünk ott, ahol vagyunk. Ezek a belső problémáink. A pozícióba jutott roma képviselők arra rendezkedtek be, hogy hatalmukat, széküket átmentsék a következő ciklusra. Ez nem járható út. Kívülről is érkeznek az ORÖ-t érintő lejáratások, elég ha csak arra gondolunk, hogy feltételezhetően kik állnak a legutolsó ÖRÖ demonstráció mögött. Ne szerénykedjünk és legyünk őszinték: a nagypolitika is súlyosan benne van ebben a kérdésben, mintha megspórolhatnák a társadalmi kiegyenlítődés folyamatának ügyét. Elég ha csak a jobbikos szónoklatokra, néhány félre csúszott fideszes gondolatra, és az arccal fel nem vállalt egyéb politikai egységek  lejáratást elősegítő akcióira gondolok.

 

Mit kellene másképpen csinálnia az ORÖ-nek, az ott képviseletet ellátó 47 embernek?

Magyarországnak szüksége  lenne egy jól működő ORÖ-re. Benne 47 jól felkészült, a közösséget őszintén képviselő, munkáját átláthatóan, kontrollálhatóan, eredményesen végző képviselőre. A szakmaiságot kell előtérbe helyezni. Ezen túlmenően az emberi jellemnek is acélosodnia kell. Gumi gerinccel nem lehet közösséget képviselni. Úgy sem, hogy első, másod, harmad sorban is mindig én vagyok a fontosabb a közösségem helyett. Pozitív eredményekkel kell a társadalomban visszaállítani az elveszett megbecsülést. Azt látom, hogy a ki- és meg- öregedett roma vezetők képtelenek a megújulásra. Őket úgy szocializálták, hogy ne gondolkozz, emeld a kezed, mindent elintézek. Na ezzel most és azonnal szakítani kell.

 

Ha feloszlatná magát az ORÖ, egy új választás eltüntethetné az elmúlt évek szégyenfoltját?

Nem. Már csak azért sem, mert ebben a pillanatban azok az értékek, amelyek kötelező elemként kellene megjelenjenek a mindennapos munkában, nem kopogtatnak a cigány társadalom ajtaján, nincsenek jelen. Valódi összefogás kell az acsarkodás helyett. Mára tudjuk kik a hangok, kik a magányos farkasok, kik a magukat ajánlók és kik azok, akik már rég „kidalolták” magukat a közösségből, és kik azok, akik még napjainkban is átverik a hazai cigányságot. A feloszlatás csak akkor segítene, ha lenne lehetőség egy új szemlélet egész Magyarországra kiterjedő meghonosítására. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a feloszlatás utáni választást magának az önkormányzatnak saját költségvetéséből kellene finanszíroznia. Gazdaságilag ez padlóra tenné a már rég technikai KO-val kiütött ÖRÖ pénzügyeit.

 

 

A korábbi években Farkas Fórián fideszes váltótársaként aposztofáltak, egy új kezdet és alap lehetőségeként emlegettek. Mi az oka, hogy nem törtél országos politikai szintre?

Nem engedtek. Nem voltam elég rafinált. Magyarul kimondva brutálisan átvertek emberileg, anyagilag, erkölcsileg, cigányok és nem cigányok is. A cigány közéletben jó ideje az a jó politikus, aki gátlástalan és hazudozó, aki számonkérhetetlen. Nem tudok megbarátkozni ezzel a hozzáállással és jellemmel. Világéletemben fideszes voltam. A jobboldalon országos roma vonalon azonban nem volt a munkámra szükség. Miért? Mert voltak saját gondolataim, terveim, ötleteim, ami másnak szemet szúrt. Nem álltam be abba a sorba, ami úgy jellemezhető: „ne gondolkozz, ne törd magad, emeld a kezed, majd én mindent megoldok”. A jobboldal tolt ki a baloldalra, s állította  azt, hogy a Fidesz ellen fordultam. Neveket had ne említsek most!  Az elmúlt két-három évtizedben az látható, hogy az a cigány vezető, aki pozícióba jut, nem enged maga mellett felnőni senkit. Na ez történt a jobb oldalon is. Velem egy sorban nagyon sok jó képességű, a közösséget őszintén, szakmailag képviselő, eredményes munkát végző vezető van. Bizonyos érdekek miatt sem én, sem ők nem kerülhettünk soha a nagy vezérek látókörébe. Ma is az a gondolkozás a divat: „aki szakmailag eredményes, az egyben veszélyes is”. Azért mert mindenki arra koncentrál aki pozícióban van, hogy hogyan tudja a székét, a pozícióját a következő ciklusra átmenteni, így mindenkiben riválist látnak. A roma közélet pedig mindmáig nem érti azt a régi közmondást, hogy „Kutyából nem lesz szalonna”. Talán nem csalódtak még eleget az eddigi vezetésben, nem tudom. Viszont talán most értünk el oda, hogy a roma képviselőkben is akkora mérhetetlen nagy a csalódás, a reménytelenség, hogy talán végre el tudunk mozdulni a szakmaiság, eredményesség irányába.

 

Valóban helyben, megyei és települési szinten dől el a romák képviselete, és a legfontosabb kormányzati intézkedések hatékonysága?

Ez bizony nekem is szent meggyőződésem. Két egymás melletti településen ugyanarra a problémára ugyanaz a gyógyszer nem biztos, hogy a valódi megoldás. A közösség igényeihez kell a lehetőségeket igazítani. Magánbeszélgetéseim során országos közéleti személyektől is ugyanezt a véleményt gyűjtöttem be.

 

 

Hogyan lehetne felszámolni a vidéki mérhetetlen szegénységet?

Hozzánk cigányokhoz legalább másfél-két millió szegény ember csúszott le. Mára nem szabad csak cigányügyről beszélni. Ez már társadalompolitikai kérdés, amely arra fog kényszeríteni minket, döntéshozókat, és a társadalom összes szereplőjét (polgármester, jegyző, képviselő, RNÖ képviselő, civil szervezeti vezető, állampolgár, stb.), hogy közösen gondolkodjunk. Minden közösségnek reálisan kell látnia a saját helyzetét. Arisztotelész is megmondta: „Aki nem képes a jövőbe látni, az rabszolgasorsra való nemzet. Megérdemli, hogy mások uralkodjanak rajta”. Azt gondolom, hogy a fejlesztési forrásokat jól átgondolt, komplex programokra kell fordítani, reálisan meghatározott rövid és hosszú távú célok meghatározásával. A fiatalkorúaknak az oktatási rendszerben való bent maradás lehet a cél. Amerikai közgazdászok kimutatták, hogy hosszú távon óriási befektetés a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, hiszen a képzettebb munkaerő nívósabb állást, magasabb fizetést, több adóforintot jelent. Akik már kiestek az iskolarendszerből, azoknak képzés, átképzés, munkaerőpiaci esélynövelés lehet a megoldás. Sajnos persze nálunk is, mint minden társadalomban, vannak olyanok, akikkel nem tudunk mit kezdeni, mert nincs meg bennük a tenni akarás. Őket közösen a szociális hálóban tudjuk csak tartani, ők tengődni fognak. De a fiatal generációt újra lehet szocializálni hogy ez ne ismétlődjön meg. Eljutottunk oda, hogy mindenkinek komolyan kell vennie azt, hogy ha az életben csak egyetlen egy lehetősége adódik a kitörésre, akkor azt kíméletlenül meg kell ragadnia.

 

A roma pártok meg tudnák oldani a népcsoport hatékony politikai képviseletét? Van-e létjogusultsága ma egy etnikai pártnak?

Ha a cigánypártok komolyan vették volna ezt a kérdést, nem 15-20 cigány párt indult volna, hanem csak egy. Átfogó koncepcióval, programmal, a legrátermettebb jelöltek felállításával. Ha én egy cigánypártot vezettem volna, minden megyében, minden járásban a legerősebb roma vezetőket kerestem volna meg. Partneri, szakmai munkára invitáltam volna őket. Így hihető lett volna az, hogy a 800.000 fős közösség akár az 5%-ot is megugorja. Azonban programok nélkül, mindegy ki a jelölt, csak legyen valaki, ez a homokozás nem más, mint pénzlehúzás. Ez a brutális, meztelen igazság. Ha a közösséget nézem, akkor egy cigány pártnak öt-tíz fővel létjogosultsága lenne a választójoggal rendelkező romák számát tekintve. De ehhez őszinteségre, együttműködésre, lojalitásra, empátiára, bizalomra, szakmaiságra, stb. lenne szükség. Anélkül, hogy megbántanék bármely cigány jelöltet, cigány pártot, azt kell mondjam, eleve kudarcra volt ítélve ez a „pártoskodás”, mert nem csak az 1% elérése, nemcsak a kampány lóvé, és nem csak az évi állami  működésre adható forrás a cél. Hanem el kell jutni minden cigánytelepre, minden putriba. Ha ez nem valósul meg, akkor nem történik más, mint  újabb császárokat, királyokat, hercegeket építünk, akik ha kell a kampánypénzből hónapokig, valóban „csasziként” élnek. Aztán utánam a vízözön.

 

Mit gondolsz, miért nem akarnak a roma értelmiségiek, a diplomás fiatalok politikai szerepet vállalni?

Őket ugyanúgy kiszorítják, mint ahogy engem. Ez az egyik ok. A másik a fiatalokban keresendő, hiszen a diploma megszerzése után alig-alig akarnak visszajönni a telepre, a szegénységbe, a felemelkedést elősegíteni. Néhány fecske van, de ők kevesek. Ezen túlmenően az elméleti tudás mellett a gyakorlati tudás, a tapasztalat hiánya is gátja a fiatal roma értelmiségiek szerepvállalásának. A közösséget érő negatív előítéletek miatt sokan nem szívesen vállalják fel értelmiségiként a roma identitásukat.

 

 

Van-e politikai élet és lehetőség a Fideszen kívül?

Természetesen ezt mindenki maga dönti el. Nekem nagyon jó a hétköznapi, fideszes munkatársaimmal együttműködni. Boldog vagyok, hogy velük egy leírhatatlanul eredményes közösségfejlesztést végzünk a debreceni Nagysándor-telepen, a gyermekektől a nyugdíjasokig bezárólag. Teleházat, jogsegélyszolgálatot, munkaerőpiaci tanácsadást, gyógytornát, idősklubot, nagy mozgást igénylő sportolást, tehetséggondozást, közmunka programot végzünk, működtetünk. Nem utolsó sorban barátaimmal, munkatársaimmal napi 9000 adag ételt osztunk ingyen a rászorulóknak, valamint egyéb élelmiszer adományokat is (az élelmiszerbank jóvoltából). Mindezt önzetlenül, felebaráti szeretetből, időt nem kímélve tesszük.

Szóval én megtaláltam a helyem, boldog vagyok fideszesként. Ami azért lehet, mert a közvetlen munkatársaim, feletteseim igazi elfogadással, együttműködésben végzik velem a közös munkánkat. Máshol el sem tudom képzelni magam. Nagyon bízom abban, tovább tudom segíteni a következő Orbán-kormány munkáját.

 

A vasárnapi választások eredményének ismeretében ismét megkérdeztük Aba-Horváth Istvánt, hogyan látja a jövőképet. Írásban válaszolt:

 

A felelősségteljes” kétharmad”

Európa újra meg ízlelhette a magyar nép akaratát. Ez a” kétharmad” minden kétséget kizáróan tükrözi azt az álláspontot, hogy a magyarok akarják eldönteni, kivel, hogyan, s miként akarnak egy hazában élni.

 

A választási győzelem ma sokkal nagyobb felelősséget helyez a győztesek oldalára, mint eddig bármikor. Óriási volt a tét, s most lehetőség van a haza, nemzet, alkotmányunk, hitünk, családjaink megvédésén túl arra is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket kiegyenesítsük. Az évtizedes valódi eredményes áttörés (cigány, és hátrányos helyzetű közösségek tekintetében) eddig hiányzott a közéletből, a társadalomból, s a szociális gettókból ( bár néhány jó példa, igy is mutogatható).

 

Az a premisszám, hogy a fejlődés nem áll meg, és a hátrányos helyzetű közösségek nehézségei elkezdenek csökkenni Ezért lett ez a választási győzelem fontos nekem, mert a cigány közéletben is egy új korszak kezdődhet el, ami a szakmaiságra, átláthatóságra, eredményességre épülhet. Az új kormánynak nincs más út, csak előre, így kénytelen lesz, az eddig elodázott kérdésekkel is szembe nézni, ha elakarja kerülni a társadalmi feszültségeket. Az új kormánynak önmaga hibáiból kell megújulnia, hiszen hátrafelé nincs kire mutogatni. Új hajtásokat kell hozzon a ”szőlőtőke”!

 

A roma közösség tagjai pedig fel kell ismerjék azt a tényt, hogy olyan idő jött el, ahol az alkalom, a lehetőség, csak egyszer köszön be hozzánk. Aki elengedi ezt a lehetőséget, annak másik nagy valószínűséggel nem lesz.

 

Abban is reménykedek, hogy végre a roma közéletben új értékek kerülnek felszínre, a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Ez a választás összességében nekem azt adta, hogy magyar állampolgárként, erős cigány önazonossággal, tovább dolgozhatok a közösségemért, a hozzánk lecsúszott emberekért,  és folytatódhat a közösségfejlesztés.

 

Hidvégi-B. Attila



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Május   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • „Nézzenek a tükörbe!” - Beszélgetés Hídvégi Balogh Attila újságíróval

  • Százak kísérték utolsó útjára a cigányság ikonját, Choli Daróczi Józsefet

  • Árnyék ORÖ-t állít fel Kolompár Orbán

  • Balhé az ORÖ-ben: bukta az elnök a 800 ezres fizetését

  • LMP: a kormány foglalkozzon érdemben a szegregált oktatás felszámolásával!



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt