HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

A Dal - A tiszta szívről és lélekről

betűméret csökkentése betűméret növelése
 
2016 Január 06    Forrás: Hidvégi-B. Attila - RomNetgaléria megtekintése


Ez a cikk archív

Az egyszerűség szépségével és tisztaságával, a szeretettel, hittel teli szívről és lélekről énekelve tesz ismét tanúbizonyságot a Fehér lovat már több mint két évtizede legeltető paszabi banda, akik vadonatúj dalukkal bejutottak A Dal című versenybe, küzdve azért, hogy ők képviselhessék Magyarországot a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon. 

Hirdetmény

 

A Parno Graszt (cigányul Fehér ló) már több mint két évtizede húzza a világ minden földrészén keresztül azt a szekeret, amelyet néhány fiatal zenész ácsolt össze a kis szabolcsi faluban. Az ország egyik legkedveltebb zenekaraként ott vannak a legnagyobb és legjelentősebb bulikon, fesztiválokon és rendezvényeken, és autentikus cigányzenéjükkel egy mesebeli táltos ló méltóságával és tüzességével parázsló hangulatot teremtenek minden egyes fellépésükkor. Jártak már Amerikában, Indiában, Ázsiában, körbeturnézták Európát, a szomszédos országok városait. Magyarország összes városában színpadra léptek már, visszatérő és elmaradhatatlan vendégei a kolbászfesztiváloknak, a Sziget fesztiválnak. Szeretet öleli körbe őket bárhol járnak, még ha tiszteletet, megbecsülést nem is mindig kapnak. A megbecsülés hiányát sokszor saját bőrükön is érzik. Így fordulhat elő, hogy az ország egyik legkedveltebb zenekarának tagjai bárhol felléphetnek a világban, és örömmel fogadják őket, csak saját falujukban nemkívánatosak. Hiába tartanak „Szőttes napokat” Paszabon, a nagy rendezvényen a Parno Graszt még soha nem mutathatta meg, miként és hogyan is képviselik Magyarországot, a cigányokat és természetesen saját falujukat a világ távoli részein, egy idegen kultúrában. Próbalehetőséget sem kapnak a településüktől, így gyakorolni, nagyobb rendezvényekre készülni csak a szomszéd település művelődési házában tudnak.

 

A diszkrimináció egyik legfeltűnőbb jeleként lehetne értékelni azt is, hogy a világ egyik legnézettebb televíziós csatornájának, a Travel Channel egyik legnézettebb műsorának világsztár-vezetője, Jack Maxwell Magyarországot bemutató, Booze Traveler (Spicces utazó) című saját műsorának részeként két napon át Paszabon forgatott tavaly nyáron, hogy megismertesse a világgal a magyarországi cigány szokásokat, a vendéglátást, a roma kultúrát, és magát a kis szabolcsi települést. Bár a zenekar tagjai heteken át készültek a több mint 600 millió nézőt vonzó televíziós műsor forgatására, a paszabi polgármesternek éppen arra a két napra adódott dolga, így lett is indoka elzárkózni attól, hogy ne találkozzon a műsort készítőkkel, interjút se adjon számukra, nehogy esetleg méltatni kelljen néhány szóban azokat a cigányokat, akik a településén élnek, és szavazataikra számítva indult és indul mandátumáért. //indavideo.hu/video/Booze_Traveler_-_Hungary?s=1443.88

 

Hiába a „világhírnév”, rajongók tízezrei a Facebookon, százezrei az országban, az egyszerű cigányok szürkeségéből nem sikerült és sikerül kitörniük. A reflektorok fényéből hazatérve ma is ugyanúgy éheznek és fáznak a szürke hétköznapokban, mint a romák legtöbbje akár ott a faluban, vagy az országban. Többüknek kell mindezek tudatában a falu polgármesterének jóindulatában bíznia, hogy közmunkásként alkalmazza, és eltűrniük gúnyos megjegyzését, hogy ”mi van művész urak, nincs elég koncert, mégse repülőzgettek?!” Két fellépés között is enni kell, gyereket nevelni, fizetni a számlákat, ezért tavasszal és nyáron, ha kell, kapálni járnak napszámba, gyümölcsöt szedni, bogyókat, gyógynövényeket gyűjteni, télen papucsot varrnak, dobozt, borítékot hajtogatnak. Előfordult a múlt évben az is, hogy a zenekar egyik tagja meggyszedés közben eldőlt a létrával, és megsérült bokával kellett elmennie egy városi fesztiválra zenélni.

 

Ők mégsem panaszkodnak.  Nem beszélnek életük, sorsuk másik oldaláról, a megkülönböztetésekről. Szegényes, félkomfortos, vagy komfort nélküli házukból ugyanolyan lelkesedéssel készülnek egy lagziba, vagy a legnagyobb zenei fesztiválra, távoli földrészek koncertkörútjaira. Szemükben ott a csillogás, szívükben a lelkesedés, és a tisztaság, amely reményt és fényt mutat az embernek a sok nélkülözés és szomorúság, bánat között is. Örömmel üdvözölnek minden ismerőst a koncertek előtt, után, vagy szünetekben, igazi testvérként ölelik meg azokat, akikkel számukra is öröm a találkozás.

 

Közhely, de igaz, hogy a zene a világ egyetemes nyelve, amelyet minden ember megért a föld bármely pontján. A paszabiak zenéjükkel, közvetlenségükkel, emberségükkel nem csak koncertjeiken, hanem a személyes találkozások alkalmaival igazi hidat építettek a gádzsók és a cigányok között. Kapukat nyitottak ki, falakat zúztak szét, így nem csak a romák egyik legkedveltebb csapatává, hanem a társadalom szinte minden korosztály örömittas zenészeivé váltak. Koncertjeiken túlnyomó többségében főként nem cigány fiatalok vesznek részt, akik önfeledten éneklik minden számuk szövegét, legyen az magyar, vagy cigány nyelven szóló.

 

Zenéjükben, hangjukban ott van a tisztaság, amiben nincs semmi mesterkélt, dallamviláguk, szövegeik megmutatják és hirdetik mindazt a kultúrát, amely a világ zenei kultúrájának gyökerévé vált.

 

Nincs mögöttük médiakampány, szponzoráló multi cégek, (bár lehetne) nincsenek sztárallűrjeik, (bár lehetnének), nincs mögöttük giccses propagandagépezet, (bár lehetne), milliárdos támogatói kör, (bár lehetne), nem tudnak százmilliókat lehívni TAO támogatásként, mint más zenekarok, (bár lehetne). Egyforma fellépő ruhájuk, a kék fehér babos ingjük is már több mint 15 éves, de lelkesedésük és elhivatottságuk ma is ugyanolyan, mint a kezdetekkor, amikor Gézu elszöktetett anyjáról énekelve berobbantak a zenei életbe.

 

A Parno Graszt nem vágyik dicshimnuszokra, a keserűségeik ellenére is vidámnak és színesnek látják a jövőt, az életet. A versenyző Dalukban erről énekelnek tiszta és egyszerű nemességgel, szerényen. Hitvallásukként is értelmezve láthatjuk és hallhatjuk: a paszabi családi zenekar tagjai két lábbal állnak a földön, „Már nem szédülnek a fényben” „A tegnap árnyékában élve” megelégszenek azzal, amit zenészként elérhetnek, „Annyi legyen, amennyi ma van”. De pozitív hozzáállásukkal utat is mutatnak nem csak az utánpótlásnak, saját gyermekeiknek, akik szintén autodidakta módon váltak és válnak kiváló zenészekké, hanem az egész országnak:  „A poharam félig tele van” ... „A fekete is lehet ragyogó”.  Legújabb nótájukat hallgatva meggyőződhetünk arról, méltók arra, hogy A Dal című műsorban a legjobb helyért, az országunk európai szintű képviseletéért versengjenek.

 

Támogassuk céljaikat azzal, hogy szavazunk rájuk, biztatjuk őket, hogy „szívünk köré rózsát muzsikálva, ahogy azt egy jó cigányzenész teszi”, még sok évtizeden át örömkönnyeket szerezhessenek mindnyájunknak. Stockholmban, Svédország fővárosában is!

 

Hidvégi-B. Attila

 


 

A Dal

Parno Graszt - Már nem szédülök

Előadó: Parno Graszt (Oláh József, Oláh Krisztián, Oláh Viktor, Oláh Heléna, Németh István, Bartus Zoltán)
Zeneszerző: Oláh József
Szövegíró: Oláh József

 

http://www.mediaklikk.hu/dalparticipant/parno-graszt/

 

Elődöntők:

2016. január 23.

2016. január 30.

2016. február 6.

 

 

A Booze Traveler (Spicces utazó) című műsor: (a 24. perctől látható a Parno Graszt vendéglátása)

 

 

 

 



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 November   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Mit éreznek a romák az elmúlt évek növekedéséből?

  • Forgács István: A cigányság felzárkózása gazdasági kérdés

  • Segítségnyújtás a kárpátaljai magyar közösségnek

  • Cigány magyar - csapatépítő tréning a Jurányiban

  • Orbán Viktor védi, de az OLAF elővenné Farkas Flóriánt is



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt