HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Cigányság nem létezik - mondja a független romaügyi szakértő

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  Forgács István
2012 április 21    Forrás: atv.hu


Ez a cikk archív

Ha valaki, akkor ő, legalábbis merész kijelentései osztják meg leghangosabban a cigányság amúgy sem csendes frakcióit manapság Magyarországon. Pár éve határozta el, hogy a „polkorrekt” helyett végre kimondja a tutit, de ezért gyakorlatilag persona non garata lett mind a baloldalon, mind az övéi között. Vannak, akik szerint ezzel a trükkel keres magának szakértői munkát, és vannak, akik meg szeretnék ismerni az általa felállított diagnózis kezelési protokollját.

Hirdetmény

Ha három rövid kifejezéssel kellene leírnia magát ismeretlen közönség előtt, mely szavak után nyúlna? 

Az első a Candide, ami Voltaire egyik darabjának címe, és azért említem, mert már egész fiatalon megértettem, hogy mindenkinek elsősorban helyi szinten van feladata a saját közösségében, és onnan kaphatja vissza mindazt, ami őt segíti, felépíti. A második, ami leír engem az, hogy apa vagyok, van két gyönyörű gyerekem. Míg én egy nagy, hagyományos lovári közösségből jövök, és cigányul beszélek attól fogva, hogy belépek az apám házának ajtaján, odáig, amíg el nem köszönök, a feleségem nem cigány. Vagyis a gyerekeink már klasszikus közép-európai „küviék”. Ez is a harmadik szó, amivel definiálni tudom magam: közép-európai vagyok.

Reméltem, hogy mondja, de akkor rákérdezek: mi az, hogy független romaügyi szakember?

Nem vagyok szociológus, sem közgazdász, vagy újságíró. Az Államigazgatási Főiskolán diplomáztam, majd vezetőképzést tanultam egy nyári egyetemi kurzuson az Egyesült Államokban, ahol gyakorlatilag mindennel foglalkoztam, ami egy helyi cigányközösségben működőképes lehet. Itthon láttam már vagy százötvenhatezer fejlesztési koncepciót, része voltam társadalmi és gazdasági folyamatok kidolgozásának, megvalósításának. Kellő rálátással rendelkezem, mik lehetnek a cigány ügy kitörési pontjai. Erre nem könnyű egyszerűen körülírható titulust találni. Nekem ezt sikerült.

Ön megtestesíti azt a roma fiatalembert, aki ki tudott törni azokból a determinizmusokból, béklyókból, fátumokból, melyekkel a hazai cigányság a mai napig küzd?

Ez azért jó kérdés, mert előítéletességről árulkodik. Én magam nem hiszek ezekben a típusú fátumokban. Zalaegerszegen nőttem fel, egy olyan közösségben, ahol már apámék korában sem nagyon volt cigánytelep. Minket soha nem lakoltattak ki, soha nem cigányoztak az iskolában, és soha nem utasították el az apámat a munkából azért, mert cigány. Tehát híján vagyok az összes klasszikusan értelmezett külsőségnek, amik miatt az ilyen kérdések megszületnek, mint az öné. Attól, hogy nem úgy szocializálódtam, ahogy a többségi társadalom egy cigányembernél azt gondolja, még merhetem magamat cigánynak gondolni? Vagy nekem is végig kell járnom bizonyos stációkat ahhoz, hogy teljes értékű cigány lehessek? 

      Forgács István



Abban azért megegyezhetünk, hogy az ön pályája a szabályt erősítő kivétel, ugye?

Ezt ön gondolja így, valójában azonban rajtam kívül még több ezren vannak olyan tehetséges cigány fiatalok, akiknek csak az enyémhez hasonló stabil háttérre, családra és közösségre van szükségük a kitöréshez. Ahhoz pedig, hogy az ő számuk több tízezer legyen, úgy vélem, nem kell olyan sokat tenni, mint ahogyan azt egyébként jelen pillanatban a legtöbben gondolják. Abban hiszek, hogy az én csodám megismételhető, multiplikálható, és ha ez beindul, akkor egy idő után ezek a történetek már nem is számítanak majd csodának. Mindehhez a problémák valós okait kellene feltárni, melyek rengeteg, ma még tabunak számító körülményt rejtenek.

Azt állítja, hogy majdnem negyed évszázaddal a rendszerváltás után, nincsenek feltárva ennek a megkerülhetetlen problémának a gyökerei?

Ha kimondjuk azt, hogy a nyolcadikos Lakatos Rudika bármennyire tehetséges is, ebben a mai nagyon gonosz és kirekesztő világban semmire sem jut, akkor lehet, hogy számára, akár még a szakmunkás vizsga is egy olyan cél, amit nehéz lesz teljesíteni. De arról vajon miért nem beszél senki, hogy ezeket az akadályokat esetleg a saját közössége pakolja elé, és előfordulhat, hogy a saját szüleit és persze őt magát kellene egy kicsit másfajta gondolkodásmódra ösztönözni.
És itt kezdődik valahol az én kálváriám, mert amint én szóba merem hozni azt, hogy Lakatos Rudika jövőjének megváltoztatásához, nem pusztán a többségi társadalom, a döntéshozók, a jogszabályalkotók vagy mondjuk a helyi településvezetés felelősségét kell csupán firtatni, akkor egy bebetonozott politikai gondolkodásmódba ütközöm, amely minduntalan elátkoz. 

Mi köze ennek a politikához?

Általában az úgynevezett balliberálisnak mondott politikai gondolkodók nem tudnak túllépni azon a tapasztalaton, hogy ma Magyarországon a cigányság egy nagy tömb, akiket úgy egészében kellene két csettintéssel megmentenie a konzervatív típusú kormányoknak. 

Ez nem tapasztalat kérdése, hanem sima szociográfia.

Tévedés! Nincs olyan, hogy cigányság, cigánynép, cigánynemzet. Ön szerint szlávság van? Beszélhetünk-e arról, hogy te bosnyák és te szlovák barátom testvérek vagytok, sőt hozok még ide horvátot, és vegyük be azt a szerbet is – gyere csak ide Gojkó –, és akkor ti így együtt mind a szlávság vagytok, szeressétek egymást.

Nem fog működni. 

Persze, hogy nem! Az Egyesült Államokban sem létezik indiánság, hiszen az apacsok kikérik maguknak, hogy összehasonlítsák őket a sziúkkal. Az én megközelítésem szerint ugyanígy cigányság sem létezik. Cigányközösségek vannak, melyek nagyon sok mindenben különböznek egymástól, és nem vonhatók felelősségre egymás tetteiért.

Ezt már akkor is így gondolta, amikor baloldali kormányok mellett szolgálta a cigányok ügyét?

Eleinte én is vad liberálisként láttam a világot, de az elmúlt tizenvalahány év arról győzött meg, hogy ezzel a világnézettel érdemi előrelépés – legalábbis a cigánykérdésben – nem várható. Magyarán, ma már nem ragaszkodom ahhoz, hogy rasszistának nyilvánítsak egy iskolaigazgatót, ha engedi, hogy két cigány gyerek egymás mellé üljön az iskolapadba, és nem gondolom, hogy ők indirekt szegregáció áldozatai. Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt 20 év semmittevése az a jéghegy, amibe valahol Tatárszentgyörgy magasságában belefutott az ország Titanicja. A rendszerváltás óta regnáló kormányok rengeteg lehetőséget elszalasztottak, és jelenleg túl vagyunk már azon a bizonyos ponton, amikor még meg lehetett volna menteni valamennyi hazai cigányközösséget. Annyit azonban még tehetünk, hogy az állami források azokra a településekre koncentrálnak, ahol a helyi cigányság megértette, hogyan segíthet önmagán.

Mennyire esett át a ló túlsó oldalára azzal, hogy ma már rendőrhallgatóknak mesél a cigányokkal teli börtönökről és a születésszabályozás szükségességéről a szegény cigánycsaládokban? Nem érzi úgy, hogy állításaival olajat önt a tűzre, és a többségi társadalom felszínes tényanyagon alapuló előítéleteit igazolja vissza?

Sokak szerint az előítéletes magatartásmód eleve üldözendő, és úriember, illetve tisztességes polgár ilyen nem tesz. Az ilyen megközelítés szerintem pontosan az ellenkezőjét szüli annak, amit el kívánnak érni vele, és az illetőt elküldik Borsodba, hogy lakjon együtt egy hetet valamelyik cigánytelepen élő családdal. Amikor én valós és létező problémákat ismerek el a cigányokkal kapcsolatban, akkor érdekes módon senki sem úgy reagál: végre valaki cigányként kellő indokot szolgáltat arra, hogy a Tiszába lőjük a fajtáját, hanem döbbenetes módon pozitív előjelű reakciók születnek.

Kivéve a cigányok között.

Igen, de ön a társadalomban meglévő előítéletek felerősítésére kérdezett rá, és ezek nélkülem is vastagon bele vannak írva a fejekbe. A százszámra hozzám özönlő e-mailek alapján úgy gondolom, hogy a tények kimondása, vagy a tényekről való beszéd megteremtésének a lehetősége, egy kicsit mintha szelepet nyitna az emberekben meglévő, eddig elfojtott vagy elnyomott feszültségek kiengedésére. Azok a cigányok, akik egyetértenek velem ebben, azért teszik, mert ezzel ők maguk is lehetőséget kínálnak rengeteg nem roma ember számára, hogy végre különbséget tehessenek cigány és cigány között. Tapasztalataim szerint, ha egy település cigány lakosságának tagjai, az etnikai származásból adódó sorsközösséget félretéve fellépnek saját közösségük bűnöző tagjai ellen, akkor a helyi nem roma többség elkezdi tisztelni azt a néhány cigányembert. Ezáltal teremtődik meg a helyi cigányközösségben az a feszültség, amelynek sorsformáló ereje is lehet, ha a megfelelő álláspont diadalmaskodik a sokszor késhegyre menő vitákban. 

Ez a fajta önszabályozás mennyire győzi meg a súlyosan előítéletes gázsókat, hogy hosszútávon is van remény a békés egymás mellett élésre?

Ha egy településen rá tudok venni tíz cigány férfit arra, hogy menjünk ki szemetet szedni és mutassuk meg a polgármesternek, hogy ez a közösség képes változni, hajlandó arra, hogy maga is tegyen nehéz helyzetében önmagáért, akkor azt minden esetben – a helyi döntéshozó hatalomtól kezdve a nem cigány többségig – elismeréssel díjazzák, mert a magyar társadalom pozitívan akar csalódni a cigányokban. Mindenki a feje búbjáig tele van negatív hírekkel a cigányokkal kapcsolatban, úgyhogy most már olyan dolgokról szeretnének inkább értesülni az emberek, amelyek alapján nem alanyi jogon, hanem tettek alapján tudják elfogadni a cigányokat. Meg kell tehát teremteni a lehetőségét annak, hogy a többségi társadalom felsorakozzon azon cigány közösségek mellett, akik ha kell, szembemennek a saját cigány közösségük más tagjaival azért, hogy kialakuljon végre egy eredményes és bizalomra épülő együttélés az adott településen. Az ország jövője múlik ezen, hiszen nemsokára minden negyedik óvodás korú gyermek roma családból fog származni. 

Önnek milyen referenciái vannak roma témában, amik alapján azt kellene gondoljuk, hogy felvetéseit érdemes volna döntéshozók elé tárni, illetve helyi sikereit országos rendszerbe foglalni?

Elsősorban Borsodban és Szabolcsban tartok folyamatosan előadásokat, képzéseket helyi cigányközösségben. Programfelelőse vagyok egy amerikai projektnek, melynek keretében négy Borsodi településen hozunk létre cigány és nem cigány ifjúsági vegyes csoportokat, akik az adott faluban fogalmaznak meg közös érdekeket és próbálnak vállalni közösségi feladatokat. Mindemellett tanácsadó vagyok a Debreceni Református Cigány Szakkollégiumban, és különböző helyi, települési önkormányzatok számára dolgozok ki projekteket.

Tehát önt felhívja egy polgármester, hogy: Forgács úr, legyen kedves kidolgozni nekünk egy megvalósíthatósági tervet?

Pontosan!

És hívogatják?

Vannak, akikkel évek óta együtt dolgozunk. Nem akarok üzleti titkot elárulni, de a cigány-ügy amellett, hogy szociális és társadalmi értelemben véve komoly probléma, hihetetlen mértékű gazdasági potenciállal rendelkező terület. Minden érdemi gazdasági szereplőnek fel kell készülnie arra, hogy tíz év múlva milyen társadalmi struktúrában tudja a termékét vagy a szolgáltatását eladni. Az egyik legnagyobb nemzetközi élelmiszerforgalmazó cég számára pár évvel ezelőtt sikerült egy kutatást készítenünk, amely alapján átgondolta, hogyan ne veszítsen piacot, mondjuk a konkurens élelmiszerláncok sajátmárkás termékeivel szemben. A bankokkal pedig azt kell megértetni, hogy egy nagyon komoly ügyfélkörről mondanak le, ha nem számítanak a romákra, és nem kínálnak számukra olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket ők is örömmel fogadnak.



Hirdetmény
Ehhez a cikkhez eddig 2 hozzászólás érkezett.

#2   salamon  | 2012 április 27 12:19:29 like(0) dislike(0)

Kedves István!

Olvastam az interjút. A kérdésekre adott válaszokkal, gondolatokkal egyetértek!

#1   orsós  | 2012 április 22 18:29:29 like(0) dislike(0)

Sztár lett!? No comment


vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2020 November   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Agócs János lett az ORÖ új elnöke

  • Adventi fogadás az államfőnél

  • Roma ifjúsági tréning Rimaszombatban

  • A miskolci romák polgármestere is akar lenni a frissen megválasztott Veres Pál

  • Dancs Mihály felmondta az ORÖ-s szövetségét



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt