HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Bangó Mária: Testvéri közösség - egészségesebb társadalom

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  interjú, bangó, mária
2009 December 07    Forrás: Kissné Oláh Anita - RomNet


Ez a cikk archív

"... egy testté vált cigány, nem cigány, munkatárs, érdeklődő, előadó. Közösséget vállaltunk, mert egy úton haladunk..." jellemzi Bangó Mária azt a közössséget, amely a cigánypasztoráció révén együtt dolgozik az egész Kárpát-medencében. Mária az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanítószakos hallagtója. 2007 novemberében találkozott először Dúl Géza atyával és munkatársaival, s azóta dolgozik önkéntesként a Ceferino Házban.


Hirdetmény

Cigányság-munka-evangelizáció címmel rendezett konferenciát Egerben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Migrációs Irodája a múlt hónap végén. A fórumra hazánk több pontjáról, Kárpátaljáról és Erdélyből is érkeztek a cigánypasztorációban elkötelezett cigány és nem cigány papok és szerzetesek, továbbá világi segítők is. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatait osztja most meg velünk Mária.

Hogy talált meg magának az Egyház téged, miként kerültél velük kapcsolatba?

- Az egyházzal szinte születésem óta kapcsolatban vagyok, szüleim gondosan ügyeltek arra, hogy katolikus szellemben nőjek fel. Hittanra, szentmisére jártam, aktívan részt vettem az egyházközség életében: szerepeltem a karácsonyi misztériumjátékokban, ministráltam, a gyermek énekkar tagja voltam. Dúl Géza atya kereste a társakat, akik a munkáját segíthetik, az ő érdeklődésére ajánlott a helyi plébánosunk.

Mit dolgozol a Ceferino Házban?

- A Ceferino Ház rendezvényeinek, programjainak előkészítésében, a Mária Rádióban hallható műsorunk szerkesztésében veszek részt, illetve a saját körzetemben, Kállón gyermekekkel foglalkozom. Jelenleg tánc és drámacsoportot és tanulószobát vezetek. Ennek keretében kézműves foglalkozáson is részt vehetnek a gyerekek és külön hittan illetve irányított beszélgetések formájában igyekszem a mentalitásukat, erkölcsi értékrendjüket formálni. A legfontosabb talán, hogy egy szeretetteljes közösséggé váltunk, örülünk minden együtt töltött percnek, még ha kemény munkával telik is. Fontosnak tartom, hogy a család egészével kapcsolatom legyen, ezért a családok látogatása és a szülők fogadása, problémáinak lehetőség szerinti orvoslása is a munkámhoz tartozik.

A munkádat milyen feltételek mellett végzed? Pénz, lehetőségek, saját fenntartású intézmény?

- Két évig önkéntesként, majd ez év októberétől főállású munkatársként végzek szolgálatot. Főképp a Ceferino Ház és a Váci Egyházmegye támogatja a kállói kezdeményezést, de nagyon sok segítséget kapunk a helyi általános iskolától és önkormányzattól is. Az önkormányzat felajánlott egy tulajdonában lévő ingatlant, csupán a fenntartási költségekért, s amíg a jogi formaságok elkészülnek, az iskola biztosít számunkra helyet, eszközt. Személyes segítséget is rengeteget kapok főképp az iskola tanáraitól, tanítóitól. Terveink közt szerepel egy kompex intézmény, ahol szociális, evangelizációs, szabadidős tevékenységeket egyaránt folytathatunk.

A korábbi konferenciákat összevteve az ideivel, milyen tapasztalatokat tudsz levonni?

- A konferenciára évente közel 130-an érkeznek - nem csak az ország határain belül élők, hanem Ukrajnából és Erdélyből is. Megváltozott viszont a cigányok-nem cigányok aránya. Míg az első konferenciákon főképp cigányokkal foglalkozó nem cigány segítők vagy szakemberek voltak jelen, ezen az eseményen túlnyomórészt cigány testvérekkel találkozhattunk. Örömmel töltött el, hogy mennyire megszaporodtak az alulról jövő - a miénkhez hasonló - kezdeményezések és találkozhattam számos értelmiségi cigány fiatallal. Legnagyobb különbség, hogy most egy testté vált cigány, nem cigány, munkatárs, érdeklődő, előadó. Közösséget vállaltunk, mert egy úton haladunk.

Szerinted milyen az Egyház viszony a cigányokhoz?

- Véleményem szerint a legtöbb településen cigányoknak és egyháznak alig van kapcsolata. Szomorú, de ki kell mondanom, hogy az egyházközösségek tagjai és néhol maga a plébános is kinézi a cigányokat a templomokból, lenézi, megveti sajátos hitvilágukat, mentalitásukat, s érzékeltetik, hogy nemkívánatosak az egyháznak. "Nem tudsz viselkedni, nem vagy felöltözve méltóképpen" mondják. Mintha Krisztus csak egy kis, elit csoportot hívott volna meg Isten országába. Tény, hogy a cigányok csak kis csoportjára jellemző az egyházi élet. Ezen kíván most változtatni az egyház. Egyre nagyobb hangsúly kerül a cigányok evangelizációjára, több püspökség szervezetten, cigánypasztorációs referens által teremti meg a lehetőséget a felzárkóztatásra. Mint már említettem, a Váci Egyházmegye hajlandó anyagiakat is áldozni erre. Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök a konferencián kifejtette, miben látja a problémákat, s mit javasol a megoldásukra. Ez körlevél formájában, konkrét javaslatokkal minden plébánoshoz eljut, bátorításképpen a cigányok evangelizálására.

Szerinted mi a cigánypasztoráció erőssége?

- A közvetlen kapcsolat a pásztorral, és a szeretetteljes közösség.

Neked mit mond az, hogy a Székely János püspök atya mindvégig együtt töltötte a konferencia résztvevőivel az idejét?

- Nagyon sokat jelentett a jelenléte, megkoronázta az eseményt. Azt sugallta, hogy fontosak vagytok az egyháznak, veletek vagyok, fogom a kezeteket, gyertek velem!

Mi a véleményed az előadókról, van -e valaki, akit kiemelnél?

- Cigányság-munka-evangelizáció témakörben nagyon sok szép és hasznos előadást hallgathattunk meg. Munkám során alkalmazni is tudom, a Soós Ferenc, a Közép - dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Igazgató-helyettese előadásában ismertetett különböző szociális juttatások fajtáit, feltételeit, igénylési módukat. Személy szerint engem a kárpátaljai testvérek bemutatkozása fogott meg leginkább. Nekik ott meg kell maradniuk cigánynak és magyarnak egyaránt. Cigány testvérünk elmesélte, hogy nem engedték be őket a templomba, ezért kápolnát építettek maguknak, s mivel pénzük nem volt építőanyagra- válykot vetettek, s abból építették fel. Azt hiszem példát mutattak mindannyiunknak.

Néhány cigány fiatal rögtönzött előadásában is szerepeltél, amivel a hálájukat szerették volna kifejezni a cigánypasztorációban dolgozóknak? Szerinted ennek mi volt az üzenete?

- A cigányok szebb jövőjének egyik fő lehetősége az egyházban van és ezt a cigányok is kezdik felismerni. Nemcsak karitatív segítséget, de hitet, reményt is nyújt. A rögtönzött műsorban egy szociográfiát mutattunk be novella formájában. Hőse egy szegény cigány család, mely kiszolgáltatott helyzetében, hitét is elvesztette. Amikor már enni sem tudnak adni a gyermekeiknek, odasétál a semmiből egy barna tyúk. Az a barna tyúk, ami újra hitet, reményt kelt, ami segít újra bízni, visszaadja az élet értelmét. Nem csak a testnek tápláléka, hanem a léleknek is. Ezzel a barna tyúkkal szerettük volna megformálni az egyház szerepét a cigányok életében. Az otthon maradt testvéreink nevében is köszönetet mondtunk ezzel azoknak, akik a cigányok szociális és lelki felemelkedéséért dolgoznak.

Mit szóltál ahhoz a bejelentéshez, hogy a püspök atya nemzetiségi középiskolát szándékozik létrehozni elsősorban romáknak?

- Örömmel vettem tudomásul. Különösen, mert az a tapasztalatom, hogy általános iskolában még csak-csak jár a gyerek hittanra, elsőáldozik, aztán egyre ritkábban látjuk, néha csak a saját gyermeke keresztelőjén vagy jobb esetben az esküvőjén. Nagy szükség van egy intézményre, ami a tizenéveseket felkarolja. A legtöbb cigány gyermek elkezdi a középiskolát, de van, hogy még az első évet sem fejezi be, vagy később bukik ki. Egy ilyen iskola remélhetőleg nagy húzóerő lesz majd a lelkiségével és nem hagyja elkallódni a tanulóit. Véleményem szerint nagy gondot kell fordítani azokra a tanulókra is, akik tizenhatodik életévüket betöltötték, de még nem végezték el a nyolcadik osztályt. Ők azok, akik különböző helyeken szakmai előkészítőkbe és hasonlókba járnak, ahol gyakran semmi más nem folyik, mint kötelezően eltöltendő semmittevés, illetve a jobb helyeken magatartástréning vagy valami ehhez hasonló. Közben eltelik egy-két év, a gyermek végig iskolába járt, de még mindig csak az ötödik, hatodik hetedik osztálynyi végzettsége van, szakmai képzést pedig még nem kaphat. Bízom benne, hogy erre is talál megoldást a cigánypasztorációs iskola.

Milyen a kapcsolat a cigány és nem cigány cigánypasztorációban dolgozók között és ez miként nyilvánul meg egy ilyen konferencián?

- Testvéri közösségben egymással karöltve dolgozunk. Talán mondanom sem kell, hogy azokra a nem cigány emberekre, akik ebben a munkában részt vesznek nem jellemző a diszkriminácóra való hajlam. Főképp mert keresztények, Isten előtt sincs különbség bőrszín és faj szerint, s ezt ezek az emberek átérzik, gyakorolják, aki máshogy érez, hamar hátat fordít az effajta munkának. Ebben nem látok különbséget az otthoni élet és a konferencia között. A folyosókon, ebédlőben, sőt a hálószobákban is a cigányok és nem cigányok megkülönböztetés nélkül, vegyesen találhatók. Az előadások után keresik egymás társaságát beszélgetésre, ismerkedésre. Szép mintáját láthattuk is egy egészségesebb társadalomnak.




Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 December   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Hamarosan megvédheti doktori disszertációját

  • „Az én cigány ruháim magyarul szólalnak meg”

  • Setét Jenő: az egyetemes emberi jog a legfontosabb érték

  • CEU-n végzett cigány lány: A gyerekek azt hiszik, indiai vagyok és a romák lopnak

  • CEU-n végzett cigány lány: A gyerekek azt hiszik, indiai vagyok és a romák lopnak



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt