HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Hídépítő - Szabóné Kármán Judit

betűméret csökkentése betűméret növelése
2009 November 01    Forrás: Kissné Oláh Anita - RomNet


Ez a cikk archív

Októberben rendezett konferenciát a Lungo Drom Szervezet és a Batthyány Lajos Alapítvány Budapesten. Miután nagyvonalakban bemutatták a Fidesz politikai párttal koalícióban együttmunkálkodó Szervezet jövőbeni programját, tudósok fejtették ki véleményüket, megállapításaikat. Elhangzott, hogy ha ma Széchenyi István élne, akkor minden bizonnyal a cigány ügyet a magyar nemzet előtt álló nagy megoldandó problémának tartaná, vagy ahogy Balogh Zoltán, az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallási Bizottságának elnöke fogalmazott: Magyarország nagy próbaköve a cigányság.


Hirdetmény

Megállapítást nyert az is, hogy a cigány kisebbség problémája a társadalom egészében ágyazódik, s a megoldásának kulcsa a rendszerkorrekció, ugyanis az újkapitalista rendszer nem kínál alternatívát a cigányok számára. Majd arról is szó esett, hogy a cigány kisebbség osztályon aluli státuszba süllyedt.

Új szemlélettel szembesülhetett az ott lévő hallgató közönség, amikor is a cigány kisebbség oktatásának ügyét a foglalkoztatással, a szociális problémákkal, a kultúrával egyenrangúként emlegették, megfosztva eddig prioritásától. E témában olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy a mai oktatási rendszer alkalmatlan a társadalmi egyenlőtlenségek ellensúlyozására, illetve, hogy az integrációnak inkább hátrányai érvényesültek ez idáig.

Egy szűk háromperces felszólalás erejéig mutatkozott aztán meg egy magyar asszony, Szabóné Kármán Judit tudományos megalapozottságú eszmefuttatása és őszinte, jó szándéka. Judit romológus, több főiskola és egyetem oktatója, a Jezsuita Rend Cigánypasztorációs Műhely szakmai vezetője. Az interjú során fejti ki véleményét az asszimiláció visszafordíthatatlan kártékonyságáról, és hangsúlyozza az integráció hatékony pedagógiai módszereit is.

A te megítélésed alapján, valóban elfogadható a jövőben az az alapvetés, hogy a cigányügyben az oktatás mellékes, pontosabban egyenértékű a foglalkoztatással, a kultúrával, a szociális problémákkal és nem élvez ezekhez képest prioritást?

- Az oktatás, mégpedig a minőségi oktatás a cigányság felemelkedésének az alfája. Enélkül nincs lehetősége az előre jutásra, nem tudnak piacképes szakmához jutni, elhelyezkedni. Elhangzott a konferencián az is, hogy milyen jó is volna, ha sok munkahely lenne, akkor a cigányság problémája is megoldódna. Ez így nem igaz; ha nem lesz igazi tudása, képzettsége, nem fog megoldódni, hisz nem tud bekerülni ezekre a munkahelyekre. Marad a szegénység, s a kilátástalanság.

S ne legyünk álszentek! Nem egyedül a képzetlenség az oka a cigányság jelenlegi helyzetének. Beszélnünk kell a megkülönböztetésről is! Nem szeretem, ha elmossuk a dolgokat, hisz amit tudatosítunk, az ellen tenni is tudunk! Nevén kell nevezni a dolgokat, ez a politikailag korrekt beszéd. Valóban, sokan a bőrük színe miatt jóval nehezebben, vagy egyáltalán nem jutnak munkához Azt is gondolom és tapasztalom, hogy a megkülönböztetés a legtöbb esetben nem rasszizmusból fakad, hanem félelemből, a cigányság nem ismeréséből, a médiából áradó káros "cigányképből", azaz leginkább a manipuláció talaján alakul ki és tenyészik. Épp ezért sok teendő van mentális területen is, meg kell ismertetni a többséggel a cigányságot, az értékeit, a hagyományait, a kultúráját, szerepét a magyar történelemben, és egyáltalán azt, hogy milyen értékes nép él itt közöttünk.

A másik a szakmaiság, ami nélkülözhetetlen. Meg kell látni, hogy szegregáltan - a közös békés együttélés érdekében - nem lehet oktatni embercsoportokat sehol a világon. Ami valóban igaz, hogy a neoliberális oktatás nagyon sokat ártott az országnak. A pedagógusok leértékelése, az oktatás színvonalának lesüllyesztése, a pedagógusok elbocsátása, óvodák iskolák bezárása, osztálylétszámok felduzzasztása és még sorolni tudnám.

Az valami őrület, ami most megy! Reméljük, hogy ebben nagy változás lesz! Azt is remélni tudom csak, hogy az integrációs-szegregációs kérdést, az integrációt, a jobboldal és a keresztény oldal, nem egy ördögtől való dolognak tartja. Szükség van az integrációra, az integráció járható út. Nagyon sokan az integrációt és az asszimilációt összemossák, mert ugyan integrációt mondanak, de asszimilációt értenek alatta, sőt azt is igyekeznek megvalósítani. Holott az integráció, az interkulturális szemlélet egészen mást jelent.

Ezek szerint túl azon, hogy alapvető, ezzel kapcsolatos fogalmakat összemosnak, még az integráció módszerével sincsenek tisztában? A Te olvasatodban, miként működne jól az integráció?

- Az integrációhoz szemléletváltásra van szükség. Ma a cigánysággal, a cigány gyermekekkel, azok oktatásával kapcsolatban a kompenzatórikus gondolkodásmód és gyakorlat a jellemző, azaz: csak a mérhetetlen hiányt, lemaradást látják velük kapcsolatban, s így a cél csupán a hátrányok kiegyenlítése (kompenzálása). Egyoldalú értékrend uralkodik (fehér, középosztálybeli), aki ettől eltér, azoknak hozták/hozzák létre az elkülönített osztályokat, iskolákat. Felzárkóztatás, fejlesztés cím alatt sikerül szeparálni őket, ne zavarják a többiek előmenetelét, a pedagógus munkáját.

Ezzel szemben az interkultúrális szemlélet a kultúrák kapcsolódását, egymás általi gazdagodását jelenti. Azt üzeni egy kisebbség tagjainak, hogy ők ugyanolyan értéket hordoznak, mint a többség tagjai! Ez megjelenik a közös oktatásban is, hisz ha a gyermekek az iskolapadban már megismerik egymást, együtt dolgoznak, együtt gondolkodnak, akkor együtt tudják majd gazdagítani az országot is. Az elkülönített oktatás ezt nem teszi lehetővé, erőteljesen kettéválasztja a társadalmat; győztesekre (esélyesekre) és vesztesekre (esélytelenekre).

Ne felejtsük el ugyanis: a szegregált oktatásból nem vezet tovább út! A múlt mulasztásaiért, helytelen oktatáspolitikájáért (tömeges szegregált oktatásért) most "fizetünk". Ma, a 21.században a 19-60 éves cigány korosztályhoz tartozók 90%-a analfabéta vagy funkcionális analfabéta, s ugyan a cigány gyermekek 80%-a mára már elvégzi a nyolc osztályt (legalább 18 éves korra), de csak 20%-uk megy középiskolába, s érettségit kevesebb, mint 10%-uk szerez. A képzetlenség pedig természetszerűen újraszüli a munkanélküliséget, nyomort, devianciát nemzedékeken keresztül. El kellene már komolyan gondolkodnia azon mindenkinek, hogy mi éri meg az országnak; elkülöníteni, feszültségeket generálni, devianciát kezelni, morálisan, gazdaságilag kivérezni, vagy közösen, egymást erősítve, egymást tisztelve építkezni. S ez vonatkozik mind a cigányságra, mind a többségre.

Természetesen tudom, hogy nagyon sokan óriási hiányokkal, egészen eltérő szocio-kulturális háttérrel érkeznek az oktatási rendszerbe, s ott - a mai módszerekkel, oktatási feltételekkel - nincs lehetőség e hátrányokat már ledolgozni. Épp ezért az integrált, de egyáltalán a minőségi oktatás érdekében is vissza kellene állítani minden bezárt óvodát, sőt, még többet létrehozni.

Nem csak a cigány gyermekek, hanem a nagyon szegény és hátrányos helyzetű gyermekek esetében is másként kellene tanítani. Alapvető dolgokat ugyanis nem kapnak meg otthon a szegény gyerekek, s nem azért mert a szülő genetikailag képtelen, hanem azért mert a napi gondok, a megélhetés kérdése nem ad rá módot. Nincs pénz játékokra, nincs ereje és türelme egy mélyszegénységben élő családnak, hogy kellőképpen foglalkozzon a gyermekével, lehet, hogy nem is tudja, a gyermeke érdekében milyen fontos a rendszeres óvodába, iskolába járás. A korai, rendszeres, éveken keresztül tartó óvodai nevelés képes kiegyenlíteni az eltérő szocializációból eredő hátrányokat. Tehát, pontosan az ellentétét kellett volna tennie a most regnáló kormánynak, mint amit tett.

Minden egyes kis faluba óvoda kellene, és három de négy éves kortól legkésőbb óvodába kellene járatni a gyerekeket. Azt nem lehet, hogy csak nagycsoportban, pár órára jutnak óvodához a hátrányos helyzetű gyermekek (miképp a törvény előírja), s ezt tekintjük iskolai felkészítésnek. Ennek alig van pozitív hozadéka, adatok bizonyítják, hogy az óvodába nem járó, hátrányos helyzetű gyermekek túlnyomó többsége kudarcos iskolai pályát fut be. Nehezíti az esélyteremtő óvodáztatást még az a tény is, hogy az óvodák ugye nem a cigánytelep, cigánysor közelében vannak, márpedig a buszjáratok ritkítása, megszűntetése épp számukra nehezíti a közlekedést, az oktatás szempontjából is súlyos esélyegyenlőtlenséget teremtve.

Ebben az integrációs folyamatban gyakran érte a cigány gyermekeket az a vád, miszerint a felzárkóztatásuk a többi gyermek tehetséggondozásának rovására történik. Ahogy a köznyelv fogalmaz: a magyar diákot lehúzza a cigány tanuló. Erről mi a véleményed?

- Ez nem igaz, le is írtam többször, s más szakértők is írtak erről, hasonló véleményüknek, tapasztalatuknak hangot adva. Látszik az adatokból is, nézzük meg például a szegedi deszegregációs modellt, vagy a hódmezővásárhelyi integrációs oktatás sikerét! Látható, hogy egyáltalán nem esnek vissza a gyermekek és a szociális érzékenységük is nő, az emberi tulajdonságaik olyan mértékben fejlődnek a nem cigány gyermekeknek is, ami ugyanolyan fontos. Ugyanolyan fontos, hogy valaki szociálisan érzékeny legyen ebben a világban, mint hogy a matekot jól tudja megoldani. Nem, hogy hátralépés a magyar gyermekek esetében, hanem még fejlődés is mentálisan, lelkileg.

Szintén az elmúlt évek integrációs mellényúlását mutatja az is, hogy ha épp nem a cigány gyermekeket tették felelőssé a kialakult helyzetért, akkor a pedagógus gárdát. Erről mi a véleményed?

- Nem lehet mindent a pedagógusok nyakába varrni, így is annyi teher van rajtuk. Nem mindenért a pedagógusok, hanem az oktatáspolitika a felelős, ami szörnyű. Nincsen eszköz a pedagógusok kezében, nincsen már energiájuk, legtöbbjük nincs is felkészítve. Ezt meg kell tanulni. Nem veleszületett dolog, hogy szeretem a cigány gyermekeket, vagy nem szeretem őket, tudok velük bánni, vagy nem tudok.

A pedagógusképzésben komoly hiányok is vannak; nincs szűrés, nincs alkalmassági vizsgálat. Nem derül ki előzetesen, hogy milyen emberi attitűdökkel rendelkezik a jelentkező, s ha már bekerült a pedagógusképzésbe, akkor pedig nem tanítják meg nekik a szegény, hátrányos és cigány gyermekekkel való bánásmódot. A hallgatók a gyakorló iskolákban szereznek tanítási gyakorlatot, ahol válogatott gyermekanyag van. Kikerülvén egy kistelepülésre, vagy egy olyan kerületbe, ahol sok nehéz szociális hátterű gyermek van, megdöbbenek, tehetetlenek, hisz nincs használható módszer a zsebükben.

Azt kellene megérteni, hogy az integrált oktatás nem azt jelenti, hogy tizenöt nem cigány gyermek mellé beültetünk tizenöt cigány gyermeket. Ez az ugynevezett "rideg" integráció nem működik, akár csak szociálpszichológiai megközelítésből sem. Gyermekeket, szülőket, pedagógusokat mind fel kell készíteni. Szegeden például nyáron, még az integrált oktatás megkezdése előtt együtt mentek táborba a cigány és nem cigány gyermekek, kialakultak mozaik csoportok, amelynek az egymásra utaltságban van szerepe; közösen, vegyesen alkottak csoportokat, kialakult a "mi" tudat; megtanultak kooperálni, sikeresen együttműködni egymással, meglátták, megismerték egymás értékeit. Ilyen felkészítés után - majd ezt a módszert tovább alkalmazva az oktatásukban - már nem csoda, hogy sikeres az integrált oktatás.

Milyen olyan módszereket ismersz, ami segíti a pedagógiai integrációt?

- Nem kell megijedni, hisz már olyan sok jól működő, hatásos módszert kitaláltak előttünk is. Amerikában 1954-ben - a Brown kontra Legfelső Bíróság per nyomán - törvénybe iktatták, hogy fekete gyerekeket többé nem lehet külön tanítani. E deszegregációs törvény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1-2 évtized alatt jelentős súlyú, erős, afro-amerikai középosztály alakult ki Amerikában. Nem szabad azonban a felemelkedésben játszott következetes szülői magatartás és az egyházak szerepét sem figyelmen kívül hagyni. Minden valószínűség szerint nálunk is ez a járható út. Visszatérve az integrált oktatás sikeres módszereihez, csak néhányat említek.

Kooperatív oktatás, inkluzív oktatás, a frontális oktatás helyett a csoportmunka, mozaik módszer, differenciált oktatás. A napokban járt hazánkban Aronson, világhírű amerikai szociálpszichológus, aki arról is beszélt, mennyire fontosnak tartja az integrált oktatást, s külön kiemelte a mozaik módszert, amit ők is sikeresen alkalmaznak az afro-amerikai és többségi gyermekek közös oktatásában. Elmondta, hogy a kooperatív módszer miképp hozza közel egymáshoz az eltérő kultúrájú, különböző hátterű diákokat - szemben a hagyományos, frontális, versenyszellemre építő módszerekkel -, s milyen kiválóan alkalmas az iskolai feszültségek, agresszió megelőzésére, csökkentésére.

Végezetül pedig, magyar,- pontosabban nem cigány emberként, miért szívügyed a cigánykérdés?

- Nekünk az egész családunk pszichológus, pedagógus, vagy hasonló területen dolgozik, dolgozott. Otthon gyerekként nekem azt tanították és élték elém a szüleim, rokonaim, hogy az embereken segíteni természetes, s kis koromtól bevontak minden ilyen, a cigánysághoz is kapcsolódó tevékenységbe. Nálunk vasárnaponként a családi összejöveteleken is gyakori téma volt, hogy ki mit csinál, mit tapasztal ezen a területen. Felnövekedve tudatosan választottam olyan pályát, ahol közvetlenül is tudok tenni a cigányság előbbre jutásáért.

Tudom, látom, hogy nagyon sok probléma, feszültség van a cigányság és a többség együttélésében, s azt gondolom, hogy ezek megoldása komplex feladat; oktatási, gazdasági, jogi szabályozást egyaránt igényel, s csak egymással összefogva tudjuk a dolgokat rendbe tenni. Számomra azért is fontos a "cigánykérdés", mert a cigány szót kimondva nekem kedves arcok jelennek meg; Juli néni, Ilon, Naninka, Pinka, Orsós Józsika és még sorolhatnám.

Éjszakai hívások, menjek, segítsek, balatoni cigánytáborok és még sok hasonló élmény a múltban s a jelenben is. Cigány barátaim szeretete, átélt közös élmények, örömök és bánatok. Keresztény emberként aztán természetes, hogy így gondolkodom, így élek. Mint négygyermekes anya, fontosnak tartom azt is, hogy gyermekeim, s majd az ő gyermekeik is egy élhető Magyarországon nőjenek fel, ahol természetes az elfogadás, egymás tisztelése, segítése. Olyan országban éljenek, ahol mindenkinek jó élni.

Romológusként, egyetemi oktatóként, kutatóként ezért igyekszem a többség és a cigányság közös életén munkálkodni, a "hidat építeni".




Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2020 Október   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Agócs János lehet az ORÖ új elnöke

  • A Lungo Drom-ellenes koalíció zárhatja le a Farkas Flórián-féle korszakot az ORÖ-ben

  • Felfüggesztett börtönre ítélték az Országos Roma Önkormányzat elnökét

  • Fellebbezett az ítélet ellen az Országos Roma Önkormányzat elnöke

  • Nyílt levélben kérik Farkas Flóriánt ne zaklassa az ORÖ-s képviselőket



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt