HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Emberszám - halálszám

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  romaellenes, jogszabály
2005 Október 10    Forrás: Népszabadság


Ez a cikk archív

Ki hinné, hogy egy zsidóellenes jogszabály túlélte a második világháborút? Senki. Helyes, nem is volt ilyen. És ki csodálkozik rajta, hogy egy romaellenes jogszabály túlélte? Senki. Helyes, mert volt ilyen.

Hirdetmény

1916-ban rendelték el, hogy a "koborlónak" minősített cigányok nem hagyhatják el a települést, vagyontárgyaikkal, keresményükkel nem rendelkezhetnek, megkülönböztető jelet kell viselniük a testükön, és a hatóságok bármikor, bármilyen bizonyítási eljárás nélkül renitensnek minősíthetik és internálhatják őket. Még jóval a második világháború után is internáltak embereket erre a rendeletre hivatkozva, melyet csak 1966-ban érvénytelenítettek. Miért is érvénytelenítették volna előbb, amikor az ötvenes években még javaslat készült a Belügyminisztériumban, hogy a cigánytelepek lakóit úgy, ahogy vannak internálják fegyveresekkel őriztetett munkatelepekre, a gyerekeiket pedig vegyék el és vigyék állami gondozásba?!

Ki hinné, hogy 1974-ben azért nem lehetett egy emlékművet fölállítani egy nyilas tömeggyilkosság áldozatainak emlékére, mert a helyi politikai szervezetek szerint az áldozatok köztörvényes bűnözők voltak, akik megérdemelték a sorsukat. Természetesen senki nem hinné - ha nem romákról lenne szó. A Fejér megyei Népfront pontosan arra hivatkozott, amire a 123 áldozatot követelő Inota-Grábler-tavi tömeggyilkosságért felelős nyilas háborús bűnösök három évtizeddel azelőtt, csak nekik akkor még nem hitték el, hogy a halomra gyilkolt gyerekek, csecsemők, öregek mind bűnözők voltak.

Ki hinné, hogy egy város honlapján egyetlen szó sem esik arról, hogy a település legfőbb nevezetessége sok ezer fajüldözött szenvedésének, halálának színhelye volt? Senki, ha nem a roma holokauszt, a pharrajimos kitüntetett helye lett volna a komáromi Csillagerőd, ahol föld alatti bunkerekben és a szabad ég alatt, csikorgó hidegben, szinte meztelenül, táplálék és víz nélkül zsúfolták össze a romákat, és a tömegesen pusztuló cigány gyerekeket latrinákba hajigálták.

A zsidókat a második világháború után nem lehetett többé nem emberszámba venni. A cigányokat lehetett. Most is lehet. És akiket nem vesznek emberszámba, azoknak a halálát sem veszik halálszámba. Ezért tart a pharrajimos kutatása ott, ahol. Néhány elkötelezett ember többnyire "szabadidős tevékenységként", minimális segítséggel próbálja összegereblyézni a tényeket. Dokumentum sokkal több van ugyan, mint korábban föltételezték, de a dokumentálandó tényekhez képest nagyon kevés. A források jelentős részét sem ellenőrizni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet. A kutatás körülményei, korlátai, sajátosságai, társadalmi környezete egyaránt a bizonytalanságot növeli. A kötet szerkesztői a pharrajimosban elpusztult roma áldozatok számát 5-10 ezerre becsülik, de van, aki sokkal többre és van, aki sokkal kevesebbre. (A szerkesztőknek sajnos nem volt elég határozott a ceruzájuk ahhoz, hogy az övékétől teljesen eltérő, irreális becslést kihúzzák Bari Károly tanulmányából, mely címe szerint a holokausztnak a cigány népköltészetben való megjelenéséről szólt volna, de sok egyéb is beleíródott, amihez a kötet szerzői közül nem ő ért a legjobban.)

Az első kötetben a pharrajimos egészéről, előzményeiről, lefolyásáról, utóéletéről és egyes kiemelt helyszíneiről szóló kitűnő tanulmányok s túlélőkkel készített torokszorító interjúk, dokumentumfilm-szövegek mellett van egy félszáz oldalas "településmutató" is, amely a kötet különleges értéke. Valamennyi település szerepel benne (több száz), melynek roma lakosságáról, annak sorsáról van valamilyen adat, nyom a pharrajimos idejéből.

A szerkesztők sajnos nem állták meg, hogy a mellékletben újra ne közöljék néhány vitacikküket, vitaanyagukat - a vitatott cikkek és anyagok nélkül. Ez így éppoly értelmetlen, mint amilyen sportszerűtlen.

A második kötet kép- és dokumentumgyűjtemény. Régi képek a romák hajdani életéből, a vészkorszakból, katonákról, deportáltakról, gyilkosokról, túlélőkről és helyszínekről, ahol síroknak és emlékműveknek kellene állniuk, de nem állnak. (Bársony János- Daróczi Ágnes (szerk.): Pharrajimos 1-2. Romák sorsa a holocaust idején, L'Harmattan, 213 oldal + 83 kép és dokumentum.)



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2020 Január   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • ORÖ-s képviselők tucatjait hallgatták ki gyanúsítottként

  • KÁSLER MIKLÓS: A ROMA SZAKKOLLÉGIUMOK ELŐSEGÍTIK A TEHETSÉGEK KIBONTAKOZTATÁSÁT

  • Azért kellett mennie a CEU-nak, mert Soros támogatta a romákat?

  • Rafael Gyula: a baloldali pártok mondják fel a Jobbikkal való együttműködésüket!

  • Érzékenyítő tréningre küldik a romákat diszkrimináló biztonsági őröket



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt