RomNet
2002. május 25.
 Ezt a honlapot valóban roma fiatalok, valóban önszerveződve szerkesztik.
cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,
kitölt
CIGÁNY MESÉK
A pap és a tojások
A gömböcfiú
Világ bölcse
Zöld Marci, Erős Zóga
Szögkirály
Terenyevárosi mese
Taliga király
Galamb-leány
Az ördögkirály lánya
A lusta lány
János és Rózsa
Csudatarisznya
Négy cigány legény mesterségének haszna
A királyfi, aki az egész világon létezett
Árpád király három ikerfia
Éjfél, este és hajnal
Hogy lett a Szegény Lajosból király?
Borsszem Jankó
Betyár volt-e Cigány Jóska?
A vaserejű Móga
kitölt
MÁS NÉPEK IRODALMA
A Jáde-lányok tava
Hogyan hordta el a bolond a hegyeket?
Gyanú
Túl sok ösvény
Ajándék galambok
Az ember, aki senkit sem látott
Az öntelt kocsis
A főúr, aki a sárkányokat szerette
Tízezer arany
Gyógyír cserepes kezekre
Az oroszlán betegsége
A medve, aki könyvet olvas
Szomáli bölcsességek
A kígyó
Elégtétel
cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,
cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,
cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány, cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány, cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma

A vaserejű Móga
Cigány népmese_____________________________________________________________________
RomNet, 2002. szeptember 3.

Nagyon régen történt, amit most elmondok. Én is úgy hallottam gyermekkoromban egy nagyon öreg cigánytól. Hogy igaz volt-e vagy sem, ki kell találni.

A cigányok akkoriban nem házban laktak, mint manapság, hanem sátorban.

Egy ilyen sátorfaluban lakott egy roppant nagy erejű cigány. Olyan erős volt, mint a vas. Úgy hívták, hogy Móga. Mindenki ismerte a környéken, nemcsak a cigányok. De amilyen erős, olyan jószívű, csendes ember volt. Éjszakánként hol ebben, hol abban a sátorban hált, ahol éppen helyet adtak neki, mert felesége, családja nem volt.

Egyetlen igaz jó barátja volt: egy fürge, virgonc cigányfiúcska. Hogy, hogy nem, talán elunták ott a faluban, s egy szép napon elindultak kóborolni. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak egy lakatlan, szép tanyához értek.

- Nézzünk be ebbe a tanyába - mondta a fiú.

- Jól van - hagyta rá Móga szokása szerint.

Hát amint benéztek, még a szemük is elállt forgásában a nagy rémülettől. Ott látták a harmincnyolc fejű sárkányt.

- Oda nézz, fiam! - mondja Móga. - Ahol ni, az uraság gyíkja!

Nem látott még Móga sárkányt soha életében. Gondolta, hogy a gazdag uraság ilyen hatalmas gyíkot tart magának tanyaőrzésre. Mert az tudni való, hogy sárkányok most már nemigen vannak, de régen, amikor még voltak, nagyon hasonlítottak a gyíkokra. Csakhogy a gyík egészen kicsi, és egy feje van, a sárkány meg rémítően nagy, és sok-sok feje van. No meg szörnyűségesen csúnya is.

- Üsd agyon, Móga, ezt a szörnyűséget! - kérte a cigánygyerek. - Úgy látom, nagyon veszedelmes jószág!

- Nem ütöm, kisfiam, mert hátha raboskodnom kell miatta - aggodalmaskodott Móga.

A kisgyerek azonban addig könyörgött neki, míg végül is kicsavart egy vastag akácfát, és a sárkányt egy csapásra agyonütötte. Mind a harmincnyolc feje véresen zuhant a földre.

- No, agyonvertük az uraság gyíkját - sóhajtott Móga -, emiatt biztos raboskodni fogok. Szaladjunk, szaladjunk valahová, és bújjunk el!

Szaladtak, mint a nyúl. Futás közben azonban utolérte őket az agyonütött sárkány testvére, a harminckilenc fejű sárkány; meg akarta bosszulni testvére halálát.

Mikor Móga látta, hogy bajban van, nem volt rest, futtában kirántott egy akácfát, hátrafordult, és egy csapásra agyonütötte a harminckilenc fejű sárkányt, hogy csak úgy zuhant az úton keresztül. Ők ketten pedig mentek tovább, mintha mi sem történt volna. Amint bandukolgattak, találkoztak a szolgabíróval, velük szemben hajtatott az úton négyes fogatú hintaján.

Ahogy a szolgabíró meglátta őket, azonnal megállíttatta a hintót. Gyanús volt neki Móga, mert látta rajta, hogy cigány; biztosan megszökött valahonnan - gondolta -, mert cigány abban az időben csoportosan, családostul járt-kelt, vándorolt. Magához intette. Ahogy odaért Móga a szolgabíróhoz, a kocsis azonnal lefogta, és odakötözte a hintósaroglyához, s hajtott is tovább, hogy átadja a községházán a perzekútoroknak és komisszáriusoknak, ahogyan akkoriban a törvény embereit hívták.

Így bandukolt szegény Móga a saroglyához kötve, a kocsi után.

A kisgyerek azonban elszaladt, s csak messziről követte a szolgabíró hintaját; közben azon gondolkozott, hogyan tudná megszabadítani Mógát. Tudta, hogy Móga nagyon szereti a bagót, és már régen nem bagózott. A kocsi után iramodott hát, és elkiáltotta magát:

- Móga! Gyere, adok neked bagót. Állj meg, Móga!

A bagó hallatára Móga hirtelen megállott, de megállott a kocsi is. A négy ló meg sem bírta mozdítani. Megijedt a szolgabíró Móga nagy erejének láttán. Megkérte kocsisát, szálljon le, oldozza el Mógát, mert még tönkreteszi őket nagy erejével.

Mihelyt a községházára ért, elmesélte a perzekútoroknak, amit az úton tapasztalt. A cigány nevét azonban nem tudta megmondani, mert abban az időben nem volt még igazolvány vagy efféle. A perzekútorok azonnal intézkedtek, hogy minden cigányt hajtsanak a községházára. Úgy is lett.

Móga is engedelmesen elballagott a többi cigánnyal együtt, de vitte magával a cigányfiút is. A sok cigány felsorakozott a községháza udvarán. Mikor mind együtt voltak, a szolgabíró is kiment, s azonnal ráismert a sok cigány között Mógára.

- Ez volt az - mondta a perzekútoroknak.

Mógát vallatóra fogták. Szegény félelmében mindent tagadott. A fiúcskának azonban sehogy sem fért a fejébe, miért kell letagadni azt, ha valaki agyonüt egy sárkányt. Odalépett hát a perzekútorok elé, s megmondta nekik, hogy a két sárkányt bizony Móga ütötte agyon. Egyiket a tanyában, másikat pedig az országúton, futás közben.

A perzekútorok dehogyis haragudtak Mógára, hiszen a két sárkány tenger sok kárt okozott a környéken, elpusztítani azonban senki sem tudta őket. Megveregették Móga vállát, de megkérdezték tőle, mit kér ezért a világraszóló cselekedetéért. Móga szerény volt. Nem kért egyebet, mint a falu minden házától egy kenyeret és egy pofa bagót.

- Jól van, Móga, megkapod, mert derék módon viselkedtél, megszabadítottál bennünket a sárkánytól! mondták a perzekútorok, miközben örültek, hogy Móga csak ilyen keveset kért.

Móga nagy erejének a híre elterjedt az egész környéken. Fülébe jutott ez Hét-Falu-Hét-Legényének is. Azért hívták Hét-Falu-Hét-Legényének, mert hét falutól sem félt, és hét legény ereje volt benne. Elment hát a községházára, és megkérte a perzekútorokat, hadd nézhesse meg a hatalmas sárkányölő Mógát.

A perzekútorok behívták Mógát. Jött is azonnal, de megint hozta magával legjobb barátját, a cigányfiúcskát is.

- Itt vagyunk, mit akarnak velem? - kérdezte szolgálatkészen.

Hét-Falu-Hét-Legénye kezet fogott Mógával: alaposan megropogtatta, hogy csillogtassa erejét. De ugyancsak kicsordultak fájdalmában a könnyei, mikor Móga visszaszorította!

- Hallod, Móga, én vagyok Hét-Falu-Hét-Legénye; hallottam, hogy két sárkányt agyonütöttél. Azért hívtalak, hogy megbirkózzam veled. Látni szeretném az erődet, mert nem tűrhetem, hogy egy rongyos cigány nálam erősebb legyen.

Móga nagyot nézett, de lenyelte a sértést, hisz nem először hallott ilyesmit; odahajolt a fiúcskához, és súgva kérdezte meg:

- Menjek? Ne menjek?

A fiúcska csak biztatta, mint mindig:

- Menj, ne félj, Móga!

- Jól van, kipróbálhatjuk az erőnket - mondta erre Móga a legénynek.

Hét-Falu-Hét-Legénye megkérte a komisszáriusokat, hozassanak neki két új istrángot.

Hozattak.

A legény az istrángokat rákötötte a mellére, szorított rajtuk egyet, és pitt-patt, egyből széjjelszakadtak.

- No, ezt csináld utánam, ha tudod! - dicsekedett a legény.

Látta ezt Móga, s nem két, hanem négy istrángot kért, jó zsírosakat, vastagabbakat, erősebbeket. Rákötötte ő is a mellére, szorított rajtuk egyet: hát pitt-patt, az istrángok széjjelszakadtak.

A komisszáriusoknak még a szájuk is tátva maradt. A hencegő Hét-Falu-Hét-Legénye szégyellte ezt nagyon, s így szólt:

- Hát, Móga, ezt nem hittem volna rólad! Ilyen erős emberrel még életemben nem találkoztam. Most azt akarom, hogy gyere, s birkózz meg velem!

- Komisszárius uraim - szólt Móga -, alázatosan megkérem nagyságtokat, csak úgy megyek birokra, ha megígérik, hogy nem lesz semmiféle bántódásom, ha ennek a legénynek akaratom ellenére baja esik!

A komisszáriusok megígérték.

Birokra keltek. Arra nem is került sor, hogy Móga földhöz vágja Hét-Falu-Hét-Legényét, mert alighogy hozzányúlt, s egy kicsit megszorította, azonnal összetört három oldalbordája. Móga, mihelyt érezte, hogy ropognak a csontok, azonnal elengedte.

Hét-Falu-Hét-Legénye most már nem hencegett.

- Hát, Móga, te százezerszer erősebb vagy, mint én! Nem hittem volna - hebegte, s a nagy fájdalomtól összeesett.

Hét-Falu-Hét-Legényét feltették egy kocsira, és hazavitték.

Utána Móga a kisfiúval együtt elindult házról házra, hogy a komisszáriusok megígérte kenyeret és bagót elkérje. Ahogy járnak házról házra, egyszer csak rátalálnak Hét-Falu-Hét-Legényének a házára is. Móga nem akart bemenni, de a kisgyerek beunszolta. Legnagyobb csodálkozásukra Hét-Falu-Hét-Legénye nagyon kedvesen fogadta őket: kezet fogott velük, mindkettőjükkel, és asztalhoz ültette őket. Behívta az édesanyját, s bemutatta neki Mógát.

- Látod, édesanyám, ez az a nagy erejű cigány, aki összetörte a bordáimat; de megérdemeltem, mert nagyon hencegős, dicsekvő voltam. Azt hittem, nálamnál erősebb ember nincs a földkerekségen. Ne haragudj rá, édesanyám, mint ahogy én sem haragszom, hiszen én voltam a hibás.

Majd Mógához fordult, s így szólt:

- Vártalak, mert éreztem, hogy eljössz hozzánk! Addig nem is tudtam meghalni. Áldjon meg az Isten, és kívánom, hogy légy még erősebb, mint most vagy.

Móga csak nézett maga elé, és könnyezett.

- Édesanyám - fordult ismét az anyjához a legény. Utolsó kívánságom még az, hogy úgy szeresse Mógát, ahogy engem szeretett. Ha betér hozzánk, adjon neki enni-inni, ahogy nekem adott!

Ezzel Hét-Falu-Hét-Legénye lefeküdt az ágyra, és meghalt.

Móga nagyon sajnálta Hét-Falu-Hét-Legényét, hiszen ő nem akarta halálát okozni. Körülállták az ágyát, és mindhárman megsiratták. Aztán Móga megcsókolta Hét-Falu-Hét-Legénye édesanyjának kezét, és a cigányfiúval hazaballagott.

De szomorúsága Hét-Falu-Hét-Legényének halála miatt nem akart elmúlni. Bánatában nem szólt senkihez, csak járt-kelt, szomorkodott. Se enni, se aludni nem bírt.

Harmadnapra elkódorgott egyedül a határba, és egy dinnyeföld végén letelepedett. Nézegette a dinnyéket, hogy melyik milyen. Gondolta, úgyis ő mentette meg ezt a nagy dinnyeföldet a sárkány étvágyától, hát leszakíthat egy dinnyét. Ízlett neki, megette. Majd egy másikat is megmetszett, de az nem volt elég érett, eldobta. Így szedegette egyik dinnyét a másik után. Amelyik jó volt, megette, amelyik rossz volt, eldobta. Igen ám, de a dinnyeföldet őrizték a gazda gyermekei. Mikor látták, hogy Móga hogy pusztítja a dinnyéket, rajtaütöttek, megkötözték, és bekísérték a községházára a perzekútorokhoz. Hogy a hatalmas erejű Móga hagyta magát a gyermekektől megkötözni, nem kell csodálkozni azon, mert amilyen erős volt, ugyanolyan jószívű is, és gyermeket soha még szóval sem bántott.

Mikor a perzekútorok meglátták Mógát megkötözve, és hallották, hogy a gyerekek kötözték meg, elcsodálkoztak.

- Hogy ijedhettél meg te, Móga, ezektől a gyerekektől?

- Gondoltam, hadd szórakozzanak velem - felelte mosolyogva.

- Miért mászkálsz annyit, és miért nyúlsz a máséhoz, Móga? - faggatta az egyik komisszárius.

Móga ekkor így szólt:

- Mennem kell és vándorolnom, mert házam nincs; nyúlnom kell a máséhoz, mert semmim sincs. Tudom, hogy ez nem jól van így, de mit csináljak? Mert ha nekem meg is adják a perzekútor uraim által megígért kenyeret és pofa bagót, a többi cigánynak csak éhes marad a hasa. Nem nyúlnánk mi semmihez, ha lenne otthonunk és abban valamicskénk!

A perzekútorok aztán elengedték Mógát, s neki is meg a többi cigánynak adtak egy-egy házhelyet, amire házat építhettek, meg egy kis földecskét is, amin dolgozhattak. Nem is vándoroltak tovább a cigányok, ott maradtak azon a helyen, és Mógát megválasztották vajdának.



Sáfár Sándor gyűjtését feldolgozta Jékely Zoltán

cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,
kitölt
kitölt
CIGÁNY NYELVTAN
Igeragozás
Főnevek
Melléknevek
Számnevek
Névmások
cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma, roma,
cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, roma cigány,cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, cigány, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség, kisebbség,
fr

© 2002 RomNet | Hoszting: C.Enter Kft.