A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyûlés az Alkotmány 68. §-a szerinti jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elõ. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyûlést, hogy elmulasztott törvényalkotási kötelezettségének 1992. december 1-jéig tegyen eleget.

I.

Az indítványozó 1991. március 18-án kelt, az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát kérte a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megalkotását illetõen. Az indítványozó szerint e jogok törvényi rendezése nemzetközi jelentõségû, a kisebbségi jogok érvényesítésének formái azonban sem jogi, sem pedig politikai szempontból nem tisztázottak. Véleménye szerint, bár az Alkotmány 68. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának; államalkotó tényezõk, de képviseletük sem a jelenlegi Országgyûlésben, sem pedig az önkormányzatok képviseleti testületeiben nem biztosított.

Bár az Alkotmánybíróság vizsgálatát kezdeményezõ indítvány az Alkotmány 68. §-ának többi bekezdésében foglalt rendelkezésekre nem terjed ki, a közöttük fennálló szoros összefüggés folytán az Alkotmánybíróság hivatalból vizsgálta az Alkotmány 68. § (1), (2), (4) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket is a mulasztás kérdésével összefüggésben.

Az Alkotmány 68. § (1) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának; államalkotó tényezõk", míg a (2) bekezdés megállapítja: "A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát." Az Alkotmánynak az a megállapítása, mely a nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezõknek ismeri el, a kisebbségek jogainak törvényi szabályozását kiemelkedõ fontosságúvá teszi. E jogok körében, illetve ezek mellett, az Alkotmány a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét külön is megnevezi. A képviselet szükséges elõfeltétele annak, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezõi szerepüket betölthessék.

Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 12. § (5) bekezdése megállapítja: "A helyi képviselõk és polgármesterek általános választásán a nemzeti vagy etnikai kisebbség legtöbb szavazatot kapott jelöltje kisebbségének helyi szószólójává válik. Amennyiben nem tagja a képviselõtestületnek, annak ülésein tanácskozási joggal részt vehet. Egyéb jogosítványait a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szabályozza." Ez a törvény azonban mindmáig nem került elfogadásra.

A nemzeti és etnikai kisebbségek általános képviseletének törvényi biztosítása nem történt meg az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelõ mértékben és módon. Az Alkotmány 68. § (4) bekezdése lehetõvé teszi, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozzanak létre, aminek feltételeit és körülményeit törvényi rendelkezés mindmáig nem rendezi.

Az Alkotmány 68. § (5) bekezdése kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához minõsített többség - a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata - szükséges, ami kifejezi azt a kiemelkedõ fontosságot, amelyet az Alkotmány a kisebbségi jogok törvényi szabályozásának tulajdonít.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította mulasztásból eredõ alkotmányellenes helyzet fennállását, és a törvényhozást felhívta arra, hogy mulasztását 1992. december 1-jéig pótolja. A törvényalkotó szabadságában áll, és annak mérlegelése alá tartozik, hogy jogalkotói feladatának egy vagy több törvény megalkotásával tesz eleget. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, annak kiemelkedõ fontossága miatt, minõsített - kétharmados - többséggel kell meghoznia.