(Részlet a kisebbségi ombudsman 2001-es beszámolójából)
___________________________________________________________
RomNet, 2002. szeptember 3.
Van egy népi bölcsességet tükröző szólásmondás: "nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja". Esetünkben e mondat különös igazságtartalommal bír, hisz köztudott, hogy a közélet fórumain szereplők kommunikációja, a mindenkori "közbeszéd" tartalma és stílusa normatív erejű, kulturális mintát jelent, észrevétlenül átszivárog a kisközösségek mindennapjaiba, megjelenít, felerősít, illetve tagad meghatározott értékeket, viselkedésmódokat, emellett a mindennapi konfliktuskezeléshez (ezen belül a vitatkozás adott módjához) kínál pozitív vagy negatív példát.
A mindenkori közbeszéd mintaadó hatása tehát érvényes annak eltorzult formájára, a gyűlöletbeszédre is: a felülről gerjesztett - sok esetben egyáltalán nem durván uszító jelegű, ellenkezőleg, hideg és számító - retorika termékeny talajra találhat a "lenti" dimenzióban, s a társadalmi helyzetükkel elégedetlen csoportok indulatainak erősségét és irányát egyaránt képes befolyásolni.
A gazdasági, politikai és a kulturális elit tagjainak - országos és helyi viszonylatban egyaránt - a közösség felháborodására, riadalmának kiváltására vagy éppen "mozgósításra" alkalmas megnyilatkozásairól - azok következményeit tekintve - általában elmondhatjuk, hogy
a) jelentős mértékben befolyásolják (izgatják) a közvéleményt;
b) a "hivatalos társadalom", a "hatalom" egészével kapcsolatos tömeges bizalomvesztést, bizalom-megvonást idézhetnek elő;
c) a "mérgezett közélet" a legerősebben támadott kisebbség tagjaiban egyénileg is kimutatható negatív pszichés hatást okozhat;
d) normatív erejük van: előbb-utóbb megteremtik, legitimálják a nyilvánosság előtti viselkedés negatív mintáit, a mindennapi tudatnak arra a jól ismert logikájára építve, hogy ha "odafönt", nekik szabad így viselkedniük, akkor nekünk még inkább lehet.
Az elit által használt, tehát az ún. "felülről jövő, vagy felülről gerjesztett" gyűlöletbeszéd mellett mindenkor jelen van a társadalomban - elsősorban a leszakadó rétegek körében - egy erősen ösztönös, indulatvezérelt, elsősorban a "mi" és az "ők" kategóriáiban gondolkodó, kirekesztő, kisebbség-ellenes sztereotípiákkal bőven rendelkező beszédmód és attitűd, az ún. "lenti" gyűlöletbeszéd.
Miben áll tehát - összefoglalva az eddig kifejtetteket - a gyűlöletbeszéd igazi veszélye?
A tartalmat illetően az a kimondatlan előfeltevés, ami minden gyűlöletretorika mögött ott áll: hogy megteremthető a társadalomnak egy olyan "természetes", "normális" állapota, amelyben a támadott kisebbségnek
a) vagy egyáltalán nincs helye;
b) vagy léte csak a többségből kitaszított, jogkorlátozott, szegregált formában képzelhető el;
c) vagy teljes asszimilációjára van szükség.
A különböző politikai, ideológiai felfogások a társadalomban meglévő intoleranciát különböző módon juttatják kifejezésre.
A nemzeti szocializmus (nácizmus) "megoldása" - a legszélsőségesebb: a kisebbségektől való radikális megszabadulás, a népirtás. A rasszista politikai, ideológiai berendezkedésű társadalomban az intolerancia az elkülönítésben, a szegregációban jut kifejezésre, míg a konzervatív liberalizmus asszimilációs kényszert valósít meg. Az államszocializmus általában nem vesz tudomást a társadalomban lappangó idegengyűlöletről vagy a kisebbségekkel szembeni intoleranciáról, egy ilyen politikai berendezkedésű társadalom válasza a probléma kényszeres tagadása, míg a nemzetállami liberalizmus válasza ugyanerre a kérdésre a bevándorlás korlátozásában érhető tetten.
Eredményét, társadalmi hatását illetően pedig az jelent komoly veszélyt, amikor a "felülről gerjesztett" és a "lenti" gyűlöletbeszéd egymásra talál, egymásból táplálkozik, amelynek eredményeként előbb-utóbb partnerek kínálkoznak a szavak tettekre váltására.
|
