Közoktatási ügyek

A 2001. évben az elõzõ évekhez képes számottevõen csökkent a közoktatással összefüggõ panaszok száma. Köszönhetõ ez egyrészrõl az oktatási jogok miniszteri biztosa intézménye megismerésének és elfogadásának és talán annak is, hogy az elmúlt évek az országgyûlési biztosok által folytatott vizsgálatainak köszönhetõen több, magas színvonalú tananyag készült az állampolgári jogok témakörében, továbbá hogy az írott és az elektronikus média a korábbinál gyakrabban foglalkozik és érzékenyebben reagál a diákokat ért, adott esetben az emberi jogok sérelmére utaló esetekkel.

Az országgyûlési biztosok eddigi eljárásai a diákjogok körében két fõ forráson alapultak. Indult vizsgálat a jogaiban sértett tanuló illetve törvényes képviselõjének közvetlen panasza nyomán, de emellett egyre gyakoribbá vált, hogy az országgyûlési biztosok a sajtó és az elektronikus média tudósításai alapján hivatalból indítottak vizsgálatot. Ez 2001. évben sem volt másképpen. Az OBH 2259/2000. számú ügyben a panaszos egyrészt azt sérelmezte, hogy gyermekét az óvodában a gondozók fizikailag bántalmazták, másrészt hogy panasza alapján a fenntartó önkormányzat a szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta. Az ügy vizsgálata során a bántalmazás tényét - az ehhez szükséges eszköz hiányában - nem sikerült megállapítani, de a közremûködõ hatóságokat az országgyûlési biztos elmarasztalta, mert megsértették az ilyen és ehhez hasonló ügyekben elõírt eljárás szabályait, a tényállást nem tisztázták, és ennek, valamint az idõmúlásnak köszönhetõen a sérelem a jog eszközeivel már nem volt orvosolható. A feltárt visszásság jövõbeni elkerülése érdekében az országgyûlési biztos nyomatékosan felhívta Budapest IV. kerületi Önkormányzata jegyzõjének, valamint a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal vezetõjének a figyelmét arra, hogy fokozottan gondoskodjanak hivatalukban a jogszabályokban rögzített eljárási szabályok és a bennük testet öltõ garanciák maradéktalan betartásáról.

Sajtóértesülések alapján hivatalból, majd késõbb benyújtott panaszbeadvány alapján indult az OBH 2610/2001. és OBH 3325/2001. számon nyilvántartott ügy vizsgálata. Az ügy lényege, hogy a debreceni Ady Endre Gimnázium eltérõ pontszámot határozott meg az iskolába jelentkezõ fiúk, illetve lányok részére. Az országgyûlési biztos vizsgálati jelentésben foglalt érvelése az Alkotmánybíróság korábbi határozatain alapult. Ennek során rögzítette, hogy "[...] a megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlõként (egyenlõ méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [...]. "Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható [...]. Az egyenlõségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérõ szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellõ súlyú alkotmányos indoka van. A vizsgálat megállapítása szerint annak ténye, hogy az iskola pedagógiai programjának megvalósítására hivatkozva, amely szerint szükség van a megfelelõ leány-fiú arány kialakítására, nem valamennyi esélyes, hozzá jelentkezõt hívott be a szóbeli elbeszélgetésre, visszásságot idézett elõ a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvével összefüggésben. A fenntartó az esetrõl való tudomásszerzést követõen azonnali intézkedésként felhívta az igazgató figyelmét az esélyegyenlõség megteremtésére. Az észrevételt követõen az intézmény minden tanulónak lehetõséget adott a szóbeli vizsgára, így a rangsorban hátrább került tanulók is részt vehettek a szóbeli vizsgán."

Az OBH 3316/2000. számú ügyben is a diszkrimináció tilalma elvének érvényesülését vizsgálta az országgyûlési biztos. A panaszos azt sérelmezte, hogy a balatonalmádi Munkaügyi Központ által támogatott idegenvezetõi és hostess tanfolyam sikeres elvégzése ellenére - az iskola által szükségesnek tartott "C" típusú nyelvvizsga hiányában - nem veheti át vizsgabizonyítványát. Az ipari és kereskedelmi szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeirõl szóló 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet egyértelmûen rögzíti, hogy az egyes szakképesítések megszerzése esetén melyek a szakmai vizsgára bocsátás feltételei. Ez az idegenvezetõ és hostess (felsõfokú szakképesítés) esetén - középfokú nyelvvizsga bizonyítvány (típus megjelölése nélkül). Az iskola szakértõ által jóváhagyott képzési programja azonban "C" típusú nyelvvizsga kötelezettségét írja elõ. Megállapítható volt tehát, hogy az "Idegenvezetõ és hostess" szakképesítés jelenleg olyan, államilag elismert szakma, amely a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek, a szakértõk és vizsgáztatók általi különbözõ értelmezhetõsége miatt, különbözõ minõségû nyelvi felkészültséggel szerezhetõ meg. Így elõfordulhat, hogy amíg egyikük elegendõnek tartja a kérdéses szakterületen az "A", vagy "B" típusú nyelvvizsgát, addig egy másik szakértõ kizárólag a "C" típusú nyelvvizsgát tartja elegendõ színtûnek. Az országgyûlési biztos jelzése alapján a miniszter az ügyben teljes körû vizsgálatot tartott.

Ennek során megállapította, hogy a panaszos a szükséges szakmai vizsga eredményes letételével és a középfokú "A" típusú nyelvvizsga bizonyítvány bemutatásával is jogosult a szakképesítést tanúsító bizonyítvány átvételére. A hasonló esetek elkerülése érdekében utasította a Nemzeti Szakképzési Intézetet, hogy az idegenvezetõ és hostess szakképesítés iskolarendszeren kívüli képzési programjaiban, illetõleg az iskolai rendszerû szakképzés központi programjaiban a szükséges módosítást végezzék el, és errõl értesítsék az érintett iskolákat, a képzést folytató intézményeket, a szakmai vizsgaelnököket, valamint a területileg illetékes munkaügyi központokat. Az Egry József Szakközépiskola és Gimnázium szakmai felügyeletét ellátó Nemzeti Szakképzési Intézet fõigazgatóját felkérte, hogy az iskola igazgatóját szólítsa fel önrevízióra, annak megállapítása érdekében, hogy az intézménybe folytatott képzés során nem történt-e más hallgatók esetében is hasonló méltánytalansággal párosuló téves intézkedés. Elrendelte, hogy a szakmai felügyeleti terület vizsgáltassa meg, hogy az iskolarendszerben vagy iskolarendszeren kívüli intézményben folytatott idegenvezetõ-hostess-képzés során, más képzési helyeken nem történtek-e hasonló jogsértések. Végezetül ígéretet tett, hogy a Munkaügyi Központokat felügyelõ Gazdasági Minisztériumnál kezdeményezi, hogy a minisztérium hívja fel a Munkaügyi Központok figyelmét a munkaerõ-piaci központokkal megállapodást kötõk vonatkozásában fennálló folyamatos és helyes tájékoztatási kötelezettség megtartására. Intézkedéseirõl számot adó levelében az oktatási miniszter tájékoztatást adott arról, hogy a nyelvvizsgáztatás rendjérõl, a nyelvvizsga-bizonyítványokról és az államilag elismert nyelvvizsga egységes követelményrendszerérõl az utóbbi években megjelent jogszabályok tekintetében idõszerûnek és szükségesnek tartja az oktatási tárcához tartozó, nyelvvizsgához kötött szakképesítéseknek a nyelvvizsgák egységes értelmezését, illetõleg a szakmai és vizsgakövetelmények átdolgozását.



Felsõoktatási ügyek

2001-ben 14 felsõoktatással összefüggõ vizsgálati jelentés készült, amelybõl egy a határon túli magyar tanulók állami ösztöndíját, hat a diploma feltételeként elõírt nyelvvizsga-kötelezettséget érintette. Hivatalból indult vizsgálat az OBH 4301/2000. számú ügyben, az OBH 5474/2000. számon pedig országgyûlési képviselõ kérdése nyomán folyt a vizsgálat.

Az eljárások - hasonlóan az elõzõ évek ügyeihez - legtöbbször a jogbiztonság, a tisztességes eljárás követelményét érintették. Ezek sérelme miatt az ügyek sajátos tárgyára való tekintettel megállapította az országgyûlési biztos a mûvelõdéshez és esetenként (pl. ha a panaszos nem jutott a diplomájához) a munkához való joggal összefüggésben a visszásságot. Többször sérült a panaszhoz való alkotmányos jog is, mert a panaszosok nem kaptak választ vagy csak hiányosan. A tulajdonhoz való jogot érintette a nyelvvizsga díj fizetési kötelezettség abban az esetben, ha az elõírt vizsga állami finanszírozású felsõfokú képzéshez kapcsolódik (OBH 4875/2000.). Egy panasz a tanszabadság jogával függött össze, amelyben azonban meg kellett állapítani, hogy az intézmény - legalábbis e jog tekintetében - nem okozott visszásságot (OBH 2939/2001.). Egy esetben közvetve - a tisztességes eljáráshoz és a panaszhoz való jog sérelme folytán - érintett volt a hallgató vélemény nyilvánításhoz való joga is.

Ami az országgyûlési biztosok eljárásának eredményességét illeti, az intézmények és általában az oktatási miniszter is elfogadták az országgyûlési biztos, majd pedig az ebben az ügykörben eljáró általános helyettes kezdeményezéseit, ajánlásait. Így 2001-ben sor került a felsõfokú oklevél (képesítés) feltételeként elõírt államilag elismert nyelvvizsga-kötelezettség miatt indult ügyek alapján a felsõoktatási törvény (1993. évi LXXX. tv.) módosítására két vonatkozásban is. A miniszter az országgyûlési biztos helyettesének OBH 2939/2001. számú ügyben tett kezdeményezésére a törvényességi felügyeleti jogát gyakorolva intézkedett, mert a hallgatónak a törvénysértõ intézményi szabályzat visszásságot okozott. Az ilyen hibákat az intézmény gyakran már az eljárás alatt észlelte, és kijavította (OBH 3480/2000., 4824/2000., 1314/2001.).

Az ügyek többségében a visszásság orvoslására nem, vagy csak részben kerülhetett sor, de a jövõre nézve ilyenkor is intézkedést kértünk az intézménytõl a hasonló esetek megelõzésére. Az országgyûlési biztosi eljárások jelentõsége ezen a területen fõként abban állt, hogy például az OBH 5474/2000. számú ügyben felhívta az intézmények figyelmét arra, miként kell az õ mindennapi munkájuk során érvényre jutniuk az állampolgárok - a felsõoktatási intézmények hallgatói - alkotmányos jogait. Ideértve azt is, hogy a hallgatót is megilletik az Alkotmányban biztosított szabadságjogok, természetesen a törvényben szabott korlátokkal.

Másrészt az intézményen kívüli jogorvoslati lehetõség hiánya és a szolgáltatást igénybe vevõ, több évig fennálló szükségképpen függõ helyzete is felértékelte a biztos eljárásának szerepét. Esetenként a panaszolt intézményi eljárást csak általánosan lehetett vizsgálni, mert a hallgató a nevének elhallgatását kérte.

Az elmúlt évben különösen fontos volt az eljárások idõszerûsége azért, mert a nyelvvizsga-diploma-panaszok miatt soron kívül kellett az esetleges hibákat feltárni, hogy a még lehetséges korrekció a visszásság elhárítására megtörténhessen. (Ezeket a panaszokat hallgatói csoportok nyújtották be, jelentõs sajtónyilvánosságot is kaptak a vizsgálattól függetlenül - már azt megelõzõen - is.) Pozitív tapasztalatként értékelhetõ, hogy a minisztérium a munkatársi (informális) szinten kért segítséget haladéktalanul megadta, ahol erre mód volt, és gyorsan intézkedett a megelõzésre is. Az országgyûlési biztosok megkeresésére azonban már csak nagyon hosszú idõ elteltével, olykor többszöri sürgetésre és hiányosan válaszolt az Oktatási Minisztérium.

A 2001. évben elintézett ügyekre is ugyanazok az általános megállapítások érvényesek, mint az elmúlt két évben. Változatlanul a tisztességes eljáráshoz való jogot nem vették tekintetbe a panaszolt intézmények és a minisztérium. Ez legtöbbször a panaszosoknak adott hiányos, késedelmes válaszokban nyilvánult meg (OBH 6930/1998.). De érdekes példa erre a határon túli magyar tanuló felsõoktatási állami ösztöndíj pályázatának elutasítása miatt indult ügy is, amelyben a miniszter a panaszosnak részletes választ írt ugyan, de az alkotmányos kifogásaira nem reagált (OBH 5171/2001.).