2024 March 28., Thursday/Hajnalka napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Kamarás István: Kossuth a legbátrabb magyar
2016. 06. 30. 00:00

A rendszerváltás után a magyar politikai elit a cigány kisebbséggel kapcsolatosan a liberális szabadságjogok kiterjesztésében látta a sikeres integráció útját, ami szinte megkritizálhatatlan ...

 

 

Cigány honfitársaim közül többen választották ezt a favorizált utat, persze busás jövedelmek fejében. A Zsigó Jenő, Setét Jenő és Horváth Aladár fémjelezte liberális jogvédelem kudarcát persze nem akarják elismerni és természetesen ezzel összhangban maguk a megnevezett személyek sem vállalják saját felelősségüket. Huszonöt év önálló gondolatok nélküli, „szerviens viselkedését” persze nehéz lenne megmagyarázni.

 

Szemügyre véve a cigányság mai helyzetére, többnyire a gyűlölet és előítélet tombol. Az iskolákat a léleknyomorító, színvonaltalan szegregáció jellemzi, a vidéki cigányság kifosztva, kisemmizve, munka nélkül, nyomorban kénytelen élni életét. A jelenlegi liberális jogvédelem szerint pedig minden a legnagyobb rendben van.

 

Kossuth Lajos, aki a hazai liberalizmus legnagyobb egyénisége volt, rádöbbent arra, hogy a kisebbségek sikeres integrációja politikai jogok nélkül lehetetlen! A magyar történelmi eseményeket szemlélve határozottan jelentem ki, hogy Kossuth Lajos a legbátrabb magyar. Nem csak az 1848-’49-es forradalomban és szabadságharcban játszott meghatározó szerepe miatt gondolom így, hanem a hazai kisebbségeknek tett nemzetmegtartó konföderációs terve végett is. Ifj. Bertényi Iván történész a következőképp ír róla: „Kossuth a liberális reformnemzedék zömével egybehangzóan hitt abban, hogy ha a liberális polgári szabadságjogok áldását mindenkire kiterjesztik, akkor a nemzetiségi kérdés magától megoldódik, s a nemzetiségek a kapott jogokért cserébe önként és hálásan azonosítják magukat a magyar nemzeti célokkal. 1848–49 véres polgárháborúja szomorú választ adott erre a reményre, s ez a magyar politikusokat a kérdés újragondolására ösztönözte.”

 

Kossuth újragondolt kisebbségpolitikája A „Dunai Szövetség” tervezete címmel kerül napvilágra 1862-ben. Merész elgondolása a magyar nemzetállam ideája helyett ezúttal egy dunai konföderációban látja Magyarország egyben maradását: „Horvát s Tót Országok Magyar Országnak nem részei, hanem társai. Ha ezen országok Magyar Országgal historiai kapcsolatukat hajlandók feltartani, igazságosnak vélem, hogy belkormányzatukra nézve minden kigondolható tekintetben a magyar kormánytól s törvényhozástól tökéletesen függetleneknek ismertessenek el.”

 

A neves kisebbségkutató, az USA-beli Ruth Lapideth is az állam egyben maradására teszi a hangsúlyt az autonómiák kutatása közben: „a hatalom megosztása esetén mind a központi szervek, mind az autonóm egység a szuverenitás törvényes hordozói lehetnek anélkül, hogy az állam eltűnne vagy szétesne.”

 

Ruth Lapideth részletesen ír az Európában található nagyon sikeres területi autonómiákról is, ahol nem csak az autonómiát kapók, de az adományozók is hosszútávon jól jártak. A kutató szerint az autonómia alkalmazása a nemzeti kisebbségek esetében is elkerülhetetlen: „a csoportok számára biztosítani kell azt a jogot, az államokra pedig rá kell róni azt a kötelezettséget, hogy tárgyaljanak az autonómia-rendszerek létrehozásáról.”

 

Népéért felelős cigány származású gondolkodóként úgy ítélem, az autonómia —ugyanúgy, mint az etnikai alapú politizálás— nem cél, csupán eszköz. Eszköz, hogy egy nemzetnek önbecsülést adjunk, s hogy az élethez biztosítsuk a megfelelő szociális feltételeket. Eszköz a minél magasabb szintű iskolázottság, illetve a kvalifikált munkaerő eléréséhez, mellyel a társadalmi mobilizáció könnyebben megvalósulhat. Eszköz gyermekeink, unokáink tisztességes felneveléséhez, s egy tisztességes jövőkép megteremtéséhez.
2016. június 29.

 

Kamarás István
történész-politológus, az Opre Roma – Cigány Demokrata Néppárt elnöke

 

 

 


 

A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.