Amíg a baloldal válsága látható és mély, addig a jobboldal a felszínen ereje teljében van és virul. Magyarországon a valóság szerint azonban mindkét oldal ideológiai téren kiüresedett és mély ...
Néhány nappal korábban írtam a baloldal válságáról. Voltaképp már akkor kavarogtak bennem a gondolatok a jobboldal krízisének okai kapcsán. Amíg a baloldal válsága látható és mély, addig a jobboldal a felszínen ereje teljében van és virul. Magyarországon a valóság szerint azonban mindkét oldal ideológiai téren kiüresedett és mély krízisben van. A válságnak történelmi okai vannak: Magyarországon soha nem is volt ideológiai alapon értékelhető bal- vagy jobboldal. A Horthy-korszakban elvileg volt tipikusnak mondott baloldal —Magyarországi Szociáldemokrata Párt—, azonban kormányzati felelősségből nem mutathatta meg baloldalisága valódiságát. A jelenkor baloldaliságának válságáról korábban leírt, facebook oldalamon is közzé tett írásommal most nem kívánok ismételten foglalkozni.
A Horthy-korszakban a jobboldal elvileg virágkorát élte. Az én interpretációmban azonban ez messze nem igaz, ugyanis hiába volt a Horthy-korszakban „keresztény kurzus”. Ez csak a szavak szintjén volt értelmezhető, tettekben nem. A térségre jellemző torlódott társadalom, a magyar feudális nagybirtok és természetesen maguk, a nagybirtokos földesurak voltak a kerékkötői egy modern, keresztény-konzervatív jobboldal megteremtésének. Ebben a kerékkötő szerepben jelentősen közreműködött a katolikus egyház is a maga hatalmas földvagyonával. Az 1935. évi birtokstatisztika szerint a latin szertartású római katolikus egyház 862 704 kh földdel rendelkezett, így érthető, hogy az igazi, átfogó reformoktól idegenkedett és minden erejével a status quo fenntartásában volt érdekelt. Hogyan is lehetne nemzeti keresztény-konzervativizmusról beszélni, mikor egekbe szökött az antiszemitizmus és a rasszizmus? Ezeken felül a három millió nyomorban fetrengő paraszt életének konzerválása volt napirenden. A nagybirtokos úri Magyarország és az éhező, nyomorgó három millió paraszt kontrasztja nemzetietlen és keresztényi léthez méltatlan is egyben. A Horthy-korszak több vezető politikusa is —Horthy Miklós, Gömbös Gyula vagy akár Kéthly Anna— kijelentette, elmondta, hogy ennek a szociális nyomornak a következménye az „egykézés”, ami hosszú távon nemzethalálhoz vezet.
A korszak nemzet- és keresztényellenességét jól jellemzi a következő történet, mely szerint 1935-ben Zilahy Lajos író kezdeményezésére Gömbös Gyula miniszterelnök találkozott a Népi írókkal. A Népi írókat Móricz Zsigmond, Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Németh Imre képviselte. „A közismert történet szerint Móricz kezdte a beszélgetést. Zsebéből elővett egy cetlit, amire felírta frissiben szerzett alföldi élménye alapján, hogy miből is áll egy parasztcsalád heti étrendje: kenyér, hagyma, lebbencsleves, stb. Móricz Zsigmond szavai után nagy csönd lett a szobában. Gömbös körülnézet az arcokon és Illyés Gyula kirgiz-fején akadt meg a szeme. Te mit csinálnál, Gyula, kérdezte, ha te lennél Magyarország kormányzója? Illyés Gyula (…) egyszerűen, szelíden felelte: Én azonnal felakasztanám az összes nagybirtokos grófokat és katolikus püspököket.”
A történelmileg helytelen, rossz fejlődési irányt azóta sem tudta a nemzeti keresztény-konzervatív oldal helyreigazítani. A Fidesz egy neoliberális párt volt, akit a politikai haszonszerzés vitt át a nem létező jobboldalra. A KDNP csupán a névleg létezik, a Jobbik pedig teljesen helytelenül értelmezi a keresztény, nemzeti ideológiát. Lassan száz évvel a Horthy-korszak után ott tartunk, ahol elindultunk: a jobboldal a cigánygyűlölő rasszizmusa, a zsidógyűlölő antiszemitizmusa és szegényellenessége miatt nem keresztényi, egyúttal nemzetietlen is. A magyar nemzeti radikálisok cigánygyűlölete pedig valóságos történelmi bűn, ugyanis a cigányok sikeres politikai, társadalmi jelenléte nélkül Magyarország megszűnik, kihal.
Albertirsa, 2015. október 28.
Kamarás István
történész-politológus,
az Opre Roma Cigány Demokrata Néppárt elnöke
A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.
