Küzdelmekkel teli éven van túl a hazai cigányság. Három választást éltünk meg, annak minden hitegetésével, reményével és kiábrándító valóságával.

Mikor jövünk már rá, hogy csak saját magunk tudjuk megoldani problémáinkat? Mikor döbbenünk rá, hogy gyermekeink, unokáink élete és jövője csak nekünk fontos, rajtunk kívül senki sem védi meg őket? A magyar politikai pártok folyamatosan kihasználtak bennünket.

Az elmúlt évtizedek, évek hitegetéseiből, becsapásaiból sajnálatos módon jócskán kivették a részüket azok a cigányok is, akik a mi nyomorunkból élősködtek. Hosszú évtizede már, hogy a cigányság nyomorba taszításához ők aktívan asszisztáltak, cserébe kaptak egy kis alamizsnát.

Úgy vélem, a kisebbségi választás is a mély nyomorunk megmaradását szolgálja. Néhány kollaboráns cigány megélhetéséért cserébe nekünk szinte kötelezően éhen kell halnunk. Körülbelül száz alamizsnáért kuncsorgó roma miatt gyermekeinknek semmi kilátása sem lesz a tanulásra és a tisztességes élethez. A megalázó, rabszolga közmunka jut majd nekik vagy még az sem.

Nem lehetünk tovább lojálisak ehhez a szörnyű rendszerhez, mert mindannyian a saját nyomorunkba fogunk fulladni. Nem hagyhatjuk szó nélkül a kollaboráns cigányok bűnösségét. Nem bújhatnak többé a „patyiv” mögé, mert az ők tisztességtelen viselkedésük nagyban hozzájárult népünk szörnyű helyzetéhez. Babits Mihály azt mondja: „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Tehát nem csak az bűnös, aki ezeket a gaztetteket elköveti saját népe ellen, hanem az is, aki erről mélyen hallgat.  Összegezve elmondhatjuk, hogy a magyar politikai pártok és a hozzájuk csapódó kollaboráns, pénzéhes cigányok az okozói mély nyomorunknak, gyermekeink sötét jövőjének. Ez az év jól szimbolizálja az elmúlt huszonöt év gátlástalan becsapásait. Huszonöt évből konzekvenciákat levonni kötelező: egyértelműen gondolkodásváltásra van szükségünk. Amennyiben ez megtörténik, úgy határozottan kijelenthetjük: van remény!  

Van reményünk tisztességes munkára és életre, gyermekeink tisztességes nevelésére, egyetemi oktatására, s van esélyünk arra is, hogy unokáinknak előítéletektől mentes, szép, sikeres jövőképe legyen. Mi egy életerős, fejlődő nép vagyunk. Európában lassan megkerülhetetlen tényezővé válunk, azonban nem szabad elhinnünk, hogy másoknak is fontosak vagyunk. Csupán saját magunkban és a Jóistenben bízhatunk. Gyermekeink jövőjéért nekünk kell megküzdenünk, minden sikerért nekünk kell keményen megdolgoznunk.

Tisztességes életünk kerékkötői azok a cigányok, akik az elmúlt huszonöt év haszonélvezői voltak. Ezek mindegyikétől meg kell vonnunk a bizalmat, tovább már nem használhatnak ki, nem nyomoríthatnak meg bennünket. Amennyiben másként nem megy, életben maradásunk jogos követeléseként törekednünk kell a cigány autonómiára! A felkészült, elhivatott, áldozatokra is kész, iskolázott fiatalokban meg van a talentum, amely képes a nagyon nehéz helyzetben lévő népünk, a tengelyig sárban veszteglő kocsink kimozdítására. A konzekvenciák levonásával, a kollaboráns cigányok kiszorításával, a fiatal generáció támogatásával, kemény munkával, sok imádkozással egy szép, bíztató jövőkép körvonalazódhat cigány népünk elé.

Ehhez a megújuló gondolkodáshoz, kitartó munkához kívánok sikerekben gazdag, boldog új esztendőt!

Albertirsa, 2014. december 29.

Kamarás István

történész-politológus

A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.