2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Báder Csaba: Kell a romapolitika!
2013. 10. 30. 00:00

Az elmúlt 20 év a cigányságnak nem hozott semmit. Amit a cigányság az elmúlt 20 évben kulturálisan felépített, annak mára már nyoma sincs.

Írásában arra keresi a választ, hogy „van-e ma létjogosultsága az etnikai alapú politizálásnak, szükség van-e etnikai alapon szerveződő politikai pártokra, hatékony lehet-e az etnikai alapú politikai érdekérvényesítés?”

 

Bátran kijelenthetem, hogy minden kérdésére igen a válaszom. De mivel az ördög a részletekben rejlik ezért tovább boncolgatom írását. Írásában azt állítja, hogy az etnikai alapon szerveződő politikai mozgalmak zsákutcák. Nem Ön az első (Krémer Balázs szociológus is gyakran hangoztatja), aki úgy gondolja, hogy zsebében hordja a bölcsek kövét, de számos olyan példát ismerünk, ahol ez működött. Nem utolsó sorban a magyarországi pártok is igen nagy szeretettel hangoztatják ezt, félek tőle, hogy gyakran önös érdekből. Ne menjünk túl messzire az ellenpéldákkal, elég, ha csak a szomszédos országokban működő etnikailag a magyar kisebbséghez köthető pártokat vesszük górcső alá.

 

Ki lehet-e rájuk jelenteni, hogy a szlovákiai és romániai magyar pártok sikertelenek, és inkább kellene beintegrálniuk a román, illetve szlovák pártokba, hiszen, ahogy Ön fogalmaz “etnikai alapon jöttek létre és etnikai alapon fogalmazzák meg a politikai céljaikat, saját maguk különítik el magukat a többségi társadalomtól”. Hozzáteszem, hogy a cigányság elkülönítése a többségi társadalomtól már egy régóta tartó folyamat, amit a liberális politika hozott a nyakunkra a szabad iskolaválasztással, és az integrált (az integráció zászlaja alatt szegregált) oktatással. A foglalkoztatásbeli elkülönítésünkért elsősorban a „piac” a felelős, de kulcsszerepet játszott benne az eddigi összes kormány is.

 

Az írásában a következő konklúziót is levonta.

 

„Ezzel szemben én azt gondolom, hogy csak az a politika járulhat hozzá a hazai cigányság társadalmi emancipációjához, amely azt vallja, hogy a cigányság ugyanannak a politikai közösségnek az elszakíthatatlan része, amelynek mindannyian a tagjai vagyunk.”

 

A rendszerváltás óta ebben a hitben próbálják a cigányságot Csipkerózsika állomban tartani. Minden 4. évben ezt hangoztatják az úgynevezett demokratikus pártok és vezetőik, néha csak suttogva, hogy a többségiek meg ne hallják, mert nagyon sok választót veszthetnek vele, de Csipkerózsikát sem akarják felkölteni ezért mindig csak halkan beszélnek az úgynevezett cigányügyről.

 

De most ezt a kijelentését nézzük meg másképp. Kivetítem a szomszéd országok (Románia, Szlovákia) etnikai alapú magyar pártjaira, igaz, hogy így egy kicsit furcsábban csengnek a szólamok, de azért próbáljuk meg.

 

„Ezzel szemben én azt gondolom, hogy csak az a politika járulhat hozzá a hazai magyarság társadalmi emancipációjához, amely azt vallja, hogy a magyarság ugyanannak a politikai közösségnek az elszakíthatatlan része, amelynek mindannyian a tagjai vagyunk.”

 

Nem tudom, hogy mennyire jött át, az amit ezzel a példával beakartam mutatni. De, ha feltételezzük a románok és a szlovákok nap, mint nap ezt a marhaságot propagálnák a magyar kisebbségeiknek, akkor bizonyára ők sem gondolnák azt, hogy feltétlenül emancipálódni szeretnének a többségi társadalomhoz.

 

De egy kicsit túlrohantam. Nem mehetünk el szó nélkül a politika definíciója mellett. A kifejezést, mint politika, sokan, sokféleképpen definiálták. Számomra a legkézzelfoghatóbb meghatározás: “a politika a hatalom megszerzésére és felhasználására irányuló tevékenység, amelynek célja, hogy bizonyos egyének vagy társadalmi – esetünkben etnikai/cigány - csoportok érdekeit keresztülerőszakolja”.

 

Egy etnikai alapú cigány párt létrejöttének kulcsa a „keresztülerőszakolás”.Az elmúlt 20 év a cigányságnak nem hozott semmit. Amit a cigányság az elmúlt 20 évben kulturálisan felépített, annak mára már nyoma sincs. Értem itt a különböző cigány heti, havi lapokat, rádiót, színi társulatokat és még sorolnám, de sajnos nem az idő szűke, vagy a terjedelem akadályoz meg ebben, ha nem az, hogy nincs mit soroljak. Ennyi jutott nekünk cigányoknak az elmúlt 20 év betagolt, demokratikus, a többségi társadalomhoz emancipált roma-magyar politikából.

 

Mit érhet el egy etnikai alapú cigány párt?

 

Játszunk el a gondolattal, hogy 5%-al az országgyűlésbe juttatunk egy cigány pártot. Mindannyian tudjuk, hogy megfelelő szervezéssel és tőkével ez elérhető cél. Ahogy Ön is mondta, mindenkinek meg kell találni a számára megfelelő politikai irányvonalat a jobb, bal, vagy akár az „etnokrácia” oldalán. Miért ne sűríthetnénk egy pártba az egészet, hisz köztudott, hogy a romák is megosztottak politikailag, ideológiailag a jobb és baloldalon, vannak köztünk olyanok is, akik a szélsőjobbal kacérkodnak. Azt gondolom, hogy egy „etnokrata” párt nem kötelezheti el magát egyik oldalon sem, ha nem etnikai pártként a cigányság érdekeit kell szem előtt tartania minden oldalon. Így megfelelő koalíciós partnerei lehetnénk mind a bal, mind a jobb oldalnak, mindig szem előtt tartva a cigányság érdekeit.

 

Koalíciós partnerként jogot tudnánk formálni arra, hogy a számunkra legfontosabb minisztériumokat megszerezzük, és az összes minisztériumban politikailag is képviselve lehessünk. Érdekeink sikeres eléréshez az egyetlen út, ha politikai hatalmat szerzünk. Az elmúlt 20 év politikája bebizonyította, hogy a cigányságnak nincs jövője, megfelelő politikai érdekképviselet nélkül. A „demokratikus” pártokban, vagy akár az országgyűlésben, Európai Unióban ülő cigány képviseletről – „díszcigányokról” - tudható , hogy a politikai részvételük nem vezetett sehová. Pártkatonaként a párt érdekeinek kell megfelelniük, nem a cigányságnak. A jelenleg a politika élet területén aktív pártok, csak elvettek, és semmit nem adtak az etnikai magyarságnak, a cigányságnak. Példaként nézzük meg a napjainkban a Cigány Világsátor kolosszális ötletét. Teljes EU finanszírozás mellett eddig négy város utasította el (Sárospatak, Miskolc, Székesfehérvár és Ózd ). Hogy is van ez?

 

Nagyobb eséllyel tudjuk-e kiharcolni egy a törvényhozásban résztvevő pártként az Ön által is megnevezett célokat, mint a minőségi oktatás, szociális ellátás, egészségügy, lakhatás, foglalkoztatás, 10%-os részvétel a közintézményekben stb.? A válaszom igen.

 

Ami a többségi pártoknak felvállalhatatlan, mert szavazókat veszt vele, az egy cigány pártnak szavazatokat hoz. Pl. Cigány Világsátor. Miért is várnánk el a többségi „demokratikus” pártoktól, hogy ezt felvállalják, hisz ragaszkodnak a hatalmukhoz. Egy cigány pártnak meg mi sem természetesebb, hogy megvalósítana egy Cigány Világsátort, hiszen szavazó bázisát elsősorban a cigányság adja, az EU meg állja a számlát.

 

Az elmúlt 20 év elérte, hogy a cigányság csekély számú értelmisége, diplomása munkanélküliként, közmunkán tengesse életét. Jobb esetben Angliában mosogat, vagy épp Kanadában kért menekült státuszt. A Magyarországon élő cigány honfitársaink többsége 20 éve éhezik. Az elmúlt 20 évben nem volt az a párt, amelyik valós, eredményes kiutat kínált a cigányoknak. Ellenben hangzatos beszédekből, ígéretekből, soha nem voltak híján a választások évében (Roma Integráció Évtizede Program, Roma Stratégia Program stb.). Mindezen hangzatos ígéretek mellett a jól működő roma intézményeink is sorba szűntek meg.

 

Az 1990-es évi országgyűlési választás nagy lehetőséget biztosított volna az akkor még egyedüli roma képviseletet ellátó Phralipe szervezetnek, hogy roma politikai pártként jelen legyen a magyar országgyűlésben, de az akkori, és még a mai napig aktív (ki pártszínekben, ki civilként) roma „politikusaink” eljátszották a lehetőséget, és kiegyeztek az akkori demokratikus pártokkal, és megelégedtek egy-két-há fő képviselettel az SZDSZ padsoraiban, és a saját parlamentjükkel a Roma Parlamenttel. Akkor még Õk is azt képviselték, hogy egy etnikai alapú pártnak, nincs helye a demokratikus Magyarországban. Ahogy az évek múlnak, úgy nem csak a koruk, hanem az eszméik is változtak, most ők a leghangosabbak, akik a roma párt kötelező szerepeltetését hangoztatják, megfelelő szellemi és anyagi tőke hiányában.

 

Nem gondolom azt, hogy egy népet az iskolázatlan, vagy az erkölcsileg beszennyezett (priuszos, köpönyegforgató) rétege tudná felvirágoztatni akármelyik roma párt színében. Ez a feladat a történelem során mindig az adott nép értelmiségének a dolga volt.

 

A kérdés már nem az, hogy szükség van e etnikai alapon szerveződő roma pártra. A kérdés az, hogy eljött-e már az ideje annak, hogy sikeresen (mert roma párt (MCF) már indult országgyűlési választáson) megmérettesse magát egy roma párt? Elég érett e a cigányság hozzá? Van-e megfelelő mennyiségű tudás és tőke a birtokunkban? Találunk e alkalmas vezetőt?

 

Báder Csaba

szociálpolitikus