2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Kamarás István: Autonómiát!
2013. 07. 01. 00:00

Bennünket, cigányokat a Jóisten nagyon szeret, a tenyerén hordoz. Évezredes hontalanságunk ellenére megmaradtunk, egyre erősödünk. Bár jelenünket átszövi a mélyszegénység, de jövőnk határozottan ...

Elég csupán a népszámlálási adatokat szemügyre venni. Tisztán látható, ha a cigányok demográfiai fejlődése töretlen marad, akkor ötven év múlva a magyarországi cigányság nem csak papíron lesz államalkotó tényező, megkerülhetetlen erővé válik. Száz év elteltével pedig az államfenntartás terhét és felelősségét is a cigányságnak kell a vállán hordoznia. Nemzeti létkérdés tehát, hogy a jó eséllyel prognosztizálható, társadalmi átrendeződéssel járó politikai csere minél harmonikusabban és minél kvalifikáltabban történjék meg. A lehető legrosszabb megoldás, ha ezt a természetes folyamatot törvényhozással, legitimnek látszó, valójában illegitim erőszakkal kívánják lassítani, akadályozni. A börtönök bővítése nem megoldás! Primitív alvilági eszköz arra, hogy az országot anarchiába süllyesszék. Magyarország magmaradásának egyetlen járható útja a cigányság sikeres integrációja. A rendszerváltoztatás óta eltelt több mint húsz év lehetőséget ad számunkra következtetések levonására, összegzésre: cigányság integrációjáról ez elmúlt huszonhárom évben nem is beszélhetünk, pedig ez nemzeti sorskérdés lett volna. Az integráció elmaradása különböző okokra vezethető vissza, azonban ezek a magyarázatok egy valamiben hasonlóságot mutatnak: senkinek sem volt érdeke.

 

A politikai pártok szándékos akarata volt, hogy a cigányok megmaradjanak a politikai elmaradottság állapotában.  Könnyen manipulálhatókká váltak így, s ez által olcsó szavazóbázist eredményeztek számukra. Egyik politikai pártot sem zavarta, hogy a hosszú távú nemzeti érdek pont az ellenkező magatartást kívánta volna meg. Azt a rengeteg pénzt, melyet a cigányok sikeres integrációjára kellet volna fordítani, kiszivattyúzták különböző állami vagy állam közeli szervezetekbe.

 

Komoly felelősség terheli nem csak az állami, hanem a civil és egyházi szervezetek többségét is. Általánosságban elmondható, természetesen nem minden esetben igaz, de ezeknek a szervezeteknek egyáltalán nem áll érdekükben a cigányok helyzetének javítása, ugyanis a problémák megszűnése esetén saját jövedelmük zsebbe áramlásának vetnének gátat. Az állami, civil és egyházi szervezetek élén szinte kivétel nélkül nem cigányok állnak, akik hatalmas fizetésekért cserében megoldják, hogy még véletlenül se jusson el a pénz a cigányokhoz. Valahol valakik felélik. Így az a faramuci helyzet állt elő, hogy a rengeteg külföldi pénzt, amit a cigányok integrációjára kapott az ország, arra van hivatva, hogy minden maradjon a régiben és amennyiben lehetséges, ez az állapot tartson minél hosszabb ideig. Egy esetleges sikeres integráció a nem cigány vezetésben hatalmas pánikot okozna, hiszen megrendülne, megszűnne biztos megélhetésük alapja.

 

Nekünk, cigányoknak is van mit szégyellnünk: a nem cigányok által kiválasztott és vezetőkké emelt „politikusainkat”. Nekik sem érdekük az igazi javulás, változás, mert akkor rájuk, a legtöbbször mélyen műveletlen, sokszor börtönviselt, de annál inkább irányítható, szolgalelkű „politikusainkra” nem lenne igény. Így az ő karrierjük a meggazdagodásban is leáldozna. Sajnos ennél is nagyobb felelősség terheli a cigány értelmiséget, akik szinte egymással versenyt futva lesznek saját cigány népük árulójává. Ezzel kapcsolatosan a korábbi hónapokban adtam közre írásomat A cigány értelmiség idegenszívűsége címmel.

 

Nemrég olvastam egy roma tanácskozásról, ahol feltettek egy nagyon égető kérdést a résztvevők számára: „miért nem tud megszerveződni egy erős romapárt?” Az elhangzott válaszok közül az egyik az elmúlt több mint húsz év távlatából szomorúan tipikusnak mondható: „a cigányok is sokszemléletű emberek”. Folytatva a félbeszakadt mondatot a nyilatkozó fél szerint így „az lenne jó, ha a romák egyéni meggyőződésük alapján ülnének a különböző pártokban”. Ez a sajnálatos kijelentés jól példázza, miként sikerült feladni a cigányok önszerveződését az elmúlt húsz évben és miként mondanak le a cigányok az önálló érdekképviseletről, egyúttal a sikeres integrációról is!

 

Amennyiben Ángyán József volt államtitkár szavait igaznak vesszük —„kell egy harmadik út, ami független attól a maffiától, ami a két létező alternatívát pillanatnyilag sulykolja nekünk…”—, akkor ne várjunk a politikától, a mostani rendszertől és azok vezetőitől semmit, mert felőlük éhen is halhatunk. Nekik nem érdekük a cigányság sikeressége, még akkor sem, ha ebbe az ország is belepusztul. A cigányoknak már több mint húsz éve ki van jelölve a helye a magyar társadalomban és ez nem más, mint az olcsó, rabszolga munkaerő. Itt igazi társadalmi mobilitásról szó sem lehet, mindenkinek ott kell meghalnia, ahová született. A gazdagok gyermekei tehetősek maradnak és irányítják az országot, míg a szegények gyermekei nincstelenek maradnak és kiszolgálják a gazdagok mohóságát. Ez azonban nem lehet örökös alternatíva és nekünk, cigányoknak sem szabad ebbe beletörődnünk. Van mód sikeres cigány integrációra és ez nem más, mint az autonómia.

 

„Az autonómia végre nem szitokszó”— mondta Berényi József MKP elnöke. Amennyiben neki nem az, nekünk, cigányoknak miért volna? Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke még a 2008. április 11-i választás előtt tett egy ígéretet a cigányságnak, mely így szólt: „A cigány kultúrának intézményekre van szüksége. Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.” Neves szaktekintélyek is egyre többen gondolják úgy, hogy az autonómia nem potenciális konfliktusforrás, nem kell tőle félni. Épp ellenkezőleg. Kifejezetten követendő példa, a konfliktuskezelés lehető legjobb eszköze. Például Andreas Gross szerint „az autonómia a demokrácia intézményrendszerének fontos eleme”.

 

Úgy vélem, nekünk, cigányoknak szakítanunk kell a paternalista, gondoskodó államfelfogással, mert abból nekünk csak a nyomor és a kilátástalanság jut. Magyarország érdeke is, hogy mi, cigányok sorsunkat a saját kezünkbe vegyük. Nincs szükségünk a harácsoló, minden cigány pénzt elsíboló „jótevőkre”. Első lépésként a perszonális, személyi autonómián keresztül valódi integráció indulhatna meg, amely össztársadalmi nemzeti létérdek. Azt az évi több milliárd eurót, melyet különböző nemzetközi szervezetektől kapunk, mi is el tudjuk költeni. Biztos vagyok abban, hogy rajtunk kívül senki sem tudja jobban, hogy hol van arra a legnagyobb szükség. Az anyagi támogatásokkal lehetőségünk nyílna egy tisztességes és saját cigány politikai elit kinevelésére, mely ténylegesen a cigányság érdekeit tartja a legfontosabbnak. A személyi autonómián keresztül valóban lehetőségünk nyílna saját sorsuk irányítására. Nem dönthetnének rólunk mások saját beleegyezésünk nélkül. E döntéshozás lehetőségének birtokában végre mi, cigányok is magunkénak érezhetnénk szülőhazánkat, Magyarországot. Valós oktatási ösztönzéssel és munkahelyek teremtésével sikeresen beindulhatna a társadalmi mobilitás is. A személyi autonómia megléte nem zárja ki, hogy társadalmi struktúra változása esetén áttérjünk a területi autonómiára, majd az autonómiák legsikeresebb típusára a föderalizmusra.

 

A cigányság hosszú távú igénye nem lehet más, mint a sikeres integráció, amely biztosíthatja a megaláztatással, lenézéssel, kilátástalan rabszolga élettel szemben a tisztességes életet, gyermekeink, unokáink folyamatos fejlődését.

 

 

Kamarás István

történész, politológus

 

Torontó, 2013. június 30.

 

 

A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.