A reakciók: tüntetés melyen megjelentünk magyar cigányok is, sárga csillag viselése a parlamentben, közlemények, majd a kormány is elhatárolódott, vasárnap közös tüntetés lesz Marci és pártja ellen.

Ismét eljutott idáig szeretett hazám, megidézve az 1930-as évek Magyarországát. Miután magyarként cigány és zsidó felmenőkkel is birok, van ok a félelemre. Az emberek féltik a munkájukat, az otthonukat, a fizikai biztonságukat. Sírok, mert nem csak a kocsmákban, a parlamentben is jelen van a fasiszta attitűd. Az őrület az, hogy csak most háborodnak fel az emberek.

Az Olaszliszkai tragédia óta új időszámítás van. Azóta szabad cigányozni, és azt hitték, hogy a gyűlöletgerjesztés megáll a romáknál? Ne felejtsük el, ehhez hozzá járult a Gyurcsány kormány „vaksága-süketsége”. Persze jól jött nekik öszöd után! Ha akkor leállítják a gyűlölet hadjáratot, talán nem jutunk idáig. Nem állították meg, sőt a veszprémi tragédia kommentálásával csak gerjesztették.

Most tapasztalhatjuk, hogy az indulat és az erőszak nem ismer határokat. Először jönnek a cigányok, utána a zsidók, az ellenfelek, a szomszéd, akinek átlóg a szilvafája, és ez nem vicc. Néhányszáz kilométerre a Balkánon ez megtörtént, és sok-sok ezer ember lett a gyűlölet gerjesztés áldozata.

Zokogok, mert ismét bebizonyosodott, hogy még másodrendű polgárai sem vagyunk hazánknak mert- a jobbik a cigányokat évek óta mocskolja, és ez ellen nincs ilyen jellegű felháborodás. Sajnos.

A magyarországi elit nem, a politikusok nem mondták, hogy tűrhetetlen a gyilkosság sorozat, hogy éjszaka orvgyilkosok öltek magyar cigányhonfitársakat. Azon, hogy justicia nem egyformán méri a büntetést.

Nem háborodott fel azért, hogy egy ártatlan 5 éves gyereket - Csorba Robikát - lelőttek 2009. február 23-án, Tatárszentgyörgyön. Nem háborodnak fel azon, hogy sok ezren élnek a cigányügyből úgy, hogy a cigányok felemelkedéséért nem tesznek, miközben minket okolnak a helyzetünkért. Nem háborodnak fel azért, hogy több ezer gyerek éhezik, és nem kap esélyt arra, hogy jobb legyen az életük, mint a szüleiké. Nem tiltakoznak az ellen, hogy az ORÖ levetette a roma holokauszt emléktáblát (lásd ifj. Bogdán János nyílt levele 2011 05.25 RomNet). Hosszan sorolhatnánk azokat a megalázó, lelket megnyomorító folyamatokat, amelyeket nap, mint nap át élünk. Persze ha az a cél, hogy megsemmisítsenek minket, magyar cigányokat akkor érthető.

A roma elit mélyen hallgat.

Roma politikusaink olyanok, mint a szellentés, kellemetlenek, alig várjuk a távozásukat. A zsidók összeírását sürgető képviselő bocsánatot kért zsidó honfitársainktól, de a Jobbik elnökének nyilatkozata egyértelművé tette, hogy mire játszanak. A cigányoktól nem kérnek bocsánatot, amikor kollektív bűnbakként használnak és nyíltan tervezik a kitelepítésünket.

Ettől senki nem határolódik el.

Budapest 2012. 12.01             Csorba Zoltán