2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Kamarás István: A dogmatikus kettős identitás
2012. 08. 03. 00:00

A magyar társadalomban egyre nagyobb indulatok feszülnek egymásnak, pedig az eddigi diskurzus is nehezen volt elviselhető egy idealista, intellektuális ember számára.

Szinte olyan érzés tölthet el bennünket, hogy egyesek, a többségi társadalom tagjai alig várják, hogy valami rossz fát tegyünk a tűzre mi, cigányok, s akkor minden roma utolsó, címeres gazemberré válik. Mintha a cigány népnek egységesen minden alkalommal felelősséget kellene vállalnia egyes cigányok kisebb-nagyobb, sok esetben szörnyű cselekedeteiért, miközben minden lehetőséget kivettek a kezünkből, hogy saját népünk sorsába ténylegesen beleszólhassunk. A legutóbbihoz hasonló szörnyű tragédiák bekövetkeztekor pedig —Bándy Kata szörnyű meggyilkolása— fejünkre olvassák: „nem tudunk mit kezdeni sajátjainkkal”!

 

Bezzeg mikor nyakunkon volt a „vészkorszak” és sok ezer zsidó és cigány embert az állami gépezet halálba küldött, üldözött. Ezért persze nem a többségi társadalom volt a felelős, hanem esetleg csak „a magyar állam”. Áder János köztársasági elnök úr szerint „a magyar állam nem védte meg a zsidókat, hanem tétlenül szemlélte a zsidók elszállítását”. Ezek szerint az állam talán felelősségre vonható az elkövetett szörnyűségekért, azonban az irtózatos eseményekben közreműködő emberek nem?

 

A halálba taszított több ezer zsidó ember mellett a cigányok is azt hitték, hogy ők magyarok és nincs mitől félniük. Sajnos nagyot kellett csalódniuk, halállal fizettek jóhiszeműségükért.

 

Genocidium. Mindenki tudja ennek a szörnyű szónak a jelentését. Érdekes, hogy a sokak által agresszív vadállatnak kikiáltott cigányság nyelvében nincs ilyen szó. Mi is tudjuk, hogy a cigányok között is van az elkövetett cselekedetei miatt vállalhatatlan személyek, mint például Raffael Sándor (Marian Cozma gyilkosa), vagy P. László (Bándy Kata feltételezett gyilkosa). Azonban ezek a számunkra is vállalhatatlan emberek nem szervezetten, s nem több ember ellen követtek el merényletet. Szörnyű bűnüket pedig legfőképp nem azért követték el, mert áldozatukat az Isten nem cigánynak teremtette. Ellenben például Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenccel, aki az ún. „újvidéki vérengzés” nyomán vált hírhedtté. A kutatások szerint az említett vérengzés során 3808, többségében szerb és zsidó származású személyt végeztetett ki. Õt 1946-ban háborús bűnösként felakasztották. Az ellenpéldaként említett nevek sorát folytathatjuk Endre Lászlóéval és Baky Lászlóéval, akiket zsidók és cigányok tömeges meggyilkolása, deportálása miatt 1946-ban háborús bűnösként szintén felakasztottak. Csak hogy néhány napjainkban történt ellenpéldát is említsünk szemléltetésképpen, jól ide illenek Kiss Árpád, Kiss István, Pető Zsolt és Csontos István roma sorozatgyilkosságok vádlottjainak nevei is, akik a fent nevezettekhez hasonlóan szervezett népirtást hajtottak végre csak azért, mert áldozataik nem magyarnak születtek.  

 

Meg kell végre értenünk, hogy a teljesen impotens „politikai elit”, de inkább politikai nihil csak játszik velünk. Mindegyiket csak a hatalom és az ezzel együtt járó anyagi haszon megszerzése érdekli. Ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza, ha kell, szándékosan gerjesztik a feszültséget, egymás torkának ugrasztanak bennünket. Végül Õk kegyesen megvédenek bennünket szavazatainkért cserébe. Valahogyan, valamiért bármikor egymásnak tudnak uszítani bennünket. Olykor a zsidókat veszik elő, időnként pedig a cigányokat. Néha Orbán Viktort, valamikor pedig Horn Gyulát vagy Gyurcsány Ferencet. Valakit nekünk mindig gyűlölnünk kell miattuk, miközben ők röhögnek a markukban, egymást felköszöntik, kimentik. Nem is annyira gyűlölt, megvetett ember már a „pufajkás” múlttal bíró Horn Gyula. A hetekben azt is sikerült kideríteni Gyurcsány Ferencről, mégsem lopott. Mostanra pedig az is bizonyossá vált, Orbán Viktor is szalonképes, lehet vele nagykoalícióban gondolkodni. Arról meg ugye nem a politikai nihil tehet, hogy az ország ebbe a szörnyű helyzetbe sodródott, tehát viselje a felelősséget és az ezzel együtt járó terheket mindenki más, de legfőképpen a szegény, egyszerű emberek.  

 

Mindenkinek, így nekünk, cigányoknak is meg van a felelősségünk azért, hogy ne a gyűlölet legyen az úr, de nem ugyan abban a mértékben, mint a többségi társadalom tagjai számára. Minden hatalom és lehetőség szinte kizárólag a többségi társadalom kezében összpontosul. A magyarság felelőssége és egyúttal lehetősége sokkal nagyobb a cigányokénál. Kérek ezért mindenkit, hogy ezzel a nagyobb felelősséggel és lehetőséggel megfelelően sáfárkodjon, mert a cigányság nem fog ismét birka módra vágóhídra menni. Azok, akik a feszültséget szándékosan gerjesztik, a tűzzel játszanak, mert a cigányság szükség esetén olyan tüzet csinál, melybe az egész magyar társadalom bele fog remegni.

 

Már több mint két éve, hogy ez a kormány regnál, lassan itt van a következő választás a nyakunkon. Most ismételten egymásnak feszülünk, hogy mentsük, vagy épp leváltsuk az aktuális vezetést. Mintha nekünk nem teljesen mindegy volna! Csak a Jóistenben és saját magunkban bízhatunk. Sorsunkért senki mást nem hibáztathatunk, csak önmagunkat. Amennyiben mi erősek és összetartók vagyunk, akkor a Jóisten mindent megad nekünk: önrendelkezést, autonómiát, országot. Egy csöppel sem kapunk többet, mint amennyit megérdemlünk, mint amennyiért megdolgozunk. Ennek a politikai elitnek nincs szüksége a tisztességes, becsületes, felkészült, diplomás cigányokra. Nekik a félkész, félművelt, többszörösen büntetett előéletű cigányok a jók, mert azok olyan gátlástalanokká és kapzsikká váltak, mint ők. Ezeket a cigányokat is csak a hatalom és a pénz érdekli, közösségük nem. Ebben is teljesen asszimilálódtak kenyéradó gazdáikhoz. Nyugodtan lehet őket zsarolni, orruknál fogva akár saját népük ellen vezetni. Ennek legjellemzőbb példája a cigánycsászár szerepében tetszelgő Farkas Flórián, akit Fidesz-KDNP-s képviselő társai is lenézően csak „kegyelmes úrnak” szólítanak, utalva arra a köztársasági kegyelemre, amit egykor kapott. A cigánycsászár szerepében —silány módon ugyan— megpróbálja utánozni kenyéradó nagyurát.

 

A rendszerváltás óta már volt Magyarországon minden színű és ideológiai beállítottságú kormány, de a cigányok által várt eredmény minden esetben elmaradt. Sőt, egyre inkább csak a hatalmas visszaesés tapasztalható. A választásokig mindenki ígér fűt-fát, utána pedig elfelejtenek bennünket, cigányokat is. Néhány „díszpintyet” eltartottak ugyan, de nekik semmi érdemi beleszólásuk nem volt a dolgok menetébe. A „díszpintyek” pedig kihasználták lehetőségüket, csak a pénz megszerzésére koncentráltak, mely így az egyetlen motivációjukká vált. Ennek a teljesen tehetségtelen politikai elitnek és az őket kiszolgáló „díszcigányoknak” köszönhető ez a súlyos társadalmi helyzet.  

 

Még most is nagyon sok cigány szeretné magát magyarnak hinni, érezni. Ugyanúgy, mint a „vészkorszak” idején. Azonban sajnos a mi akaratunk kevés, mert kettőn áll a vásár. Hiába álmodunk, könyörgünk, imádkozunk az Istenhez magyarul, hasztalan minden akarat, mert az Isten lemoshatatlanul az arcunkra, testünkre helyezte a rasszjegyeket, az Õ gyönyörű pecsétjét, ha úgy tetszik, keresztjét. Így vált és sajnos így válik a mi magyarságunk semmivé, a befogadásra, elfogadásra képtelen többségi társadalom számára. Ezáltal formálódunk mi végérvényesen és mindörökre csak cigánnyá! A kettős identitás, a közös út idealista dogmája így megbukni látszik. Nekünk, cigányoknak nem marad más, mint az Istenben és a saját magunkban való hitünk, bizodalmunk, s az a remény, hogy mi romák és a többségi társadalom tagjai keresztényi szeretetben, békében mégis tudunk egymás mellett élni.

 

Kamarás István
Történész, Politológus
Toronto, 2012. augusztus 2.

 


A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.