HÍRDETÉS


JEGYZETEK
vissza

Mr. Roma: Kanadába jöttem 12.

betűméret csökkentése betűméret növelése
2012 Június 03    Forrás: RomNet


Ez a cikk archív

Többedmagammal már régóta fontolgattuk, hogy elhagyjuk szülőföldünket Magyarországot. Nehezen szántuk el rá magunkat, de úgy gondoltuk, hogy Magyarország már élhetetlenné vált számunkra cigányokra.

Hirdetmény

Elmúlt időszakban nem sok időm volt géphez ülni, hogy beszámoljak a velem történtekről. A legkimagaslóbb esemény még is csak az, hogy megszületett lány gyermekünk. A kanadai szülésről sok rossz sztorit hallottunk, amit megerősíteni a tapasztalataim alapján nem tudok. A kórházi személyzet kimagaslóan jól végezte a dolgát (viszonyítási alapom a magyar egészségügy). A kórházi élelmezési ellátás egy három csillagos magyarországi szálloda menüjével volt azonos. A napi háromszori étkezésben elmaradhatatlan volt a mindennap felszolgált gyümölcs, hús, leves, tej, tea. A főételek ízével és kinézetével sok magyar étterem sem állná meg a helyét. Minden elismerésem a kanadai egészségügynek.


A szülés?

 

Ahogy már a korábbi beszámolómban megírtam, hosszú út vezetett el addig, míg gyermekünk világra jött. Először is terhességi klinikára kellett járnunk, keresnünk kellett egy családi orvost, regisztrálnunk kellett abban a kórházban, ahol szülni akartunk, és még sok sok ilyenkor szokásos vizsgálaton kellett átesnünk. Maga a szülés a vártnál hat nappal korábban történt, amit 44 óra vajúdás előzött meg. Kanadában nem divat a kórházba befektetni a kismamákat a legkisebb fájdalmakkal. Itt nagyon nagy dívatja van a „természetes” szülésnek. Az előre megindított szülés szóba sem jöhet. Pláne nem igazodnak a szülések az orvosok szabadságaihoz. Választott orvos nincs. Mindig az ügyeletes orvosnál szülnek a kismamák. A kórházba való befekvéshez meg kell várni az öt cm-es tágulást (ha jól emlékszem). Ha ez nincs meg, akkor nyugodt szívvel hazaküldenek, hogy majd jöjj vissza később. Ha akkor sincs meg a megfelelő tágulás, akkor újra elküldenek még haza egy kicsit szenvedni.  Mi is még azt az utasítást kaptuk, hogy sétálgassunk még két órát a kórház területén, majd térjünk vissza egy újabb ellenőrzésre, viszont 12 órával ezelőtt még hazaküldtek minket. A két óra sétálgatás, derékmasszírozás, „elviselhetetlen fájdalmakat” követően, nehezen, de bent tartottak bennünket.

 

Előkészítettek minket a szülésre

 

Mihelyt megkaptuk az orvosi engedélyt a maradásra, elfoglaltuk „privát” szülőszobánkat, ahol, még én is kaptam egy kis ágyat, hogy kipihenhessem párom fájdalmai látta okozott sokkomat. A párom annak rendje és módja szerint rákötötték a megfelelő gépekre, és elkezdődött a szülési procedúra. Egy kis idő elteltével a kismama megkapta „epidurálját”, ami elviselhetővé tette fájdalmait. Bevallom, hogy féltünk  a fájdalom csillapításának e módszerétől, de utólag mindketten úgy gondoljuk, hogy a párom jól döntött, hisz a döntés joga az övé volt, hiszen a fájdalmakat is neki kellett tűrnie. A szülőszobánk egy színvonalas szállodai szobának felelt meg, természetesen kórházi beütéssel az orvosi gépek miatt. Itt vártuk a megfelelő mérető tágulást.

 

Szülés

 

A szülőszobában kb. 20 órát töltöttünk, a szülési vajúdás 44 órán át tartott. A szülőszobában tartózkodásunk alatt több nővérrel, és mindig az ügyeletes orvossal találkoztunk. A mi orvosunkat az a terhességi klinika küldte, ahol a terhes gondozást igénybe vettük. Nekem majdnem úgy tűnt, mintha a kórháznak nem is lenne saját szülőorvosa, mindenkinek onnan küldik a szülőorvost, ahol a terhességi gondozást igénybe vette. Hozzáteszem, hogy az otthon szülés itt sem engedélyezett, de, aki bába által igénybevett terhes gondozást részesítette előnybe, annak a szülését a kórházban a bába vezeti le, megfelelő orvosi eszközök és felügyelet mellett. A bába nem jogosult betegséget kezelni és gyógyszert felírni, ügyfelei orvosi problémáit csak orvosok kezelhetik. A nővérek folyamatosan cserélődtek, de szerencsénkre a szülésnél a legkedvesebb nővér volt bent. Szinte már úgy tűnt, hogy a szülést nem is az orvos, hanem a nővér vezette le. Páromnak nehezen ment a nyomás, ezért a nővér több módszerrel is próbálkozott. Végül a tükrös módszer vált be. A lényege az, hogy a kismama egy nagy tükörben látja a nyomásainak eredményét, hogy mennyire van közel az újszülött ahhoz, hogy meglássa a napvilágot. Itt nem lehetett betartani azt a tanácsot (amit az ismerősök mondtak), hogy nyomás alatt be kell csukni a szemet, mert bepírosodik stb. Szerencsére semmi baja nem lett a  párom szemének. Kislányunk szerencsésen megszületett. Szülésnél gátmetszést nem alkalmaztak, aminek szakadni kellett az szakadt, repedt stb. Természetesen az ilyenkor összeszedett pénzünktől sem kellett megszabadulnunk, mert a hálapénz itt nagyon nem elfogadott. Így csak egy kis csokoládéval kedveskedtem a jelenlévőknek, de ezen is meglepődtek. Kérdezték is, hogy ez egy magyar szokás e. Magamban rögtön mondtam, hogy ha tudnátok, hogy mi a magyar szokás, akkor lehet, hogy fel is kötnék magukat.

 

Betegszoba

 

A szülést követően egy emelettel feljebb kerültünk 24 órás megfigyelésre. Sok panaszt hallottunk romáktól, hogy itt a kismamákat első napot követően „kidobják” a kórházból. Igaz is ez akkor, a ha gyermek és az anyuka egészséges. Nincs is ettől természetesebb. Mi négy napot töltöttünk a kórházban, mert a kislányunk besárgult, így mi elkerültük azt a sokat hallott „kidobást”. Pedig szerettünk volna már hazamenni. A szobánk maga volt a kényelem. Négyágyas szobákban helyezték el páromat és gyermekünket. Minden ágyhoz tartozott televízió és telefon. Az ágyak minden irányba emelhetőek, dönthetőek. A  „kórteremben” az ágyak és a hozzá tartozó terek függönnyel jól elszeparálhatóak. A „betegek” kényelmét az egész kórházban klímarendszer is biztosítja. Természetesen mi kelet-európai szokásoknak megfelelően nem örültünk annak, hogy gyermekünk egy klímás szobában tartózkodik, de nem volt mit tenni ellene.  A gyermekek mindvégig az anyukák mellett maradtak. Mi külön kértük, két éjszaka is, hogy a gyermeket helyezhessük el a nővérszobába, mert a páromnak alvásra van szüksége, mert már napok óta nem aludt. És csak ott tudtuk biztonságban gyermekünket. Kedvencé is vált hamar a nővérek körében, mert ez nem túl gyakori kérés Kanadában. A gyerek karján és lábán azonosító szalag volt, így tudtuk, hogy nincs arra esély, hogy ne a saját babánkat kapjuk vissza. Valamint a szülők is kaptak karszalagot, amivel bizonyítani tudták, hogy a saját gyermeküket pátyolgatják. Az osztályra való belépés sem volt egyszerű. Csengős, kamerás beléptető rendszert működtetnek, ahol egy elfogadható magyarázatott kell mondani a belépéshez, máskülönben nem léphetsz be az osztályra. Tehát biztonságban voltunk. A látogatók kényelmét – azon kívül, hogy bemehettek a kórtermekbe – látogató szoba biztosította, ahol ingyenes jég és víz automata, poharak, evőeszközök, asztal, székek, mikro, pirítós sütő stb. tette komfortossá ottlétüket.

 

A korházból való távozásunk feltétele a egy 10 évnél fiatalabb, kanadai gyártású – autóba való - biztonsági autóba való bébi ülés bemutatása, a gyermek ebben történő elhelyezése volt. Valamint, mivel a gyermekünk nem szopott természetes úton, így be kellett mutatnunk egy tejfejő gépet, amit a kórházi gyógyszertárból béreltünk, szerencsére hamar visszaadhattuk.

 

Az éltető tej

 

A kórházban elkövettünk egy hibát, hogy hagytuk bizonyos időt követően, hogy gyermekünk cumisüvegből tápot fogyasszon, mert sehogy nem akart „szopni”. Így hamar megszokta, hogy nem kell megdolgoznia a betevőért, és sehogy nem akart cicizni. Mik következtek ebből. A párom melle begyulladt, a gyermek meg nem kapta meg a megfelelő tápanyagot, amit az anyatej tud biztosítani. A kórházban többszöri próbálkozásra sem tudtuk gyermekünket rávenni a természetes étkezésre, mert kevésbé voltak annyira elszántak, mint Kanadában megismert, új magyarországi roma barátunk, aki már „elfogyasztott” négy gyermeket. A segítségével 1-2 nap alatt rávettük gyermekünket, hogy még is csak jobban jár a természetes úton történő étkezéssel, mint új segítőnkkel, aki nem hagyja, hogy cumiból étkezzen, és addig erőlteti neki a női mellett, míg azt el nem fogadja. Gyermekünk megértette, hogy jobb később, mint soha. A segítsége nélkül biztos nem tudtuk volna kezelni sem a mellgyulladást, sem a szoptatás problematikáját. Azóta gyermekünk biztosan a tápos gyermekek táborát gyarapította volna. A párom mellgyulladásából eredő káros hatásokról nem is beszélve. Itt e sorok között is köszönöm neki újra, amit értünk tett.



Papírmunka

 

A kórházból kilépve megkaptuk gyermekünk kórház papírjait, azzal az utasítással, hogy 24 órán belül meg kell mutatnunk gyermekünket a családi orvosnak, valamint a kórházba vissza kellett mennünk egy kontrolra, ahol be kellett mutatnunk, hogy gyermekünk képes mellből táplálkozni, valamint vért vettek tőle. Kanadában nem dívat a gyermeket hónapokig otthon tartani, itt már első, második napon viszik magukkal a szülők, mint például, ahogy nekünk is kellett őt vinnünk a családi orvoshoz. Azt tartják errefelé, hogy erősíteni kell az immunrendszerét, ezért a fürdetést is csak minden másnap javasolják. Szülés előtt felvettük a kapcsolatot egy ingyenes nővérszolgálattal, akik heti rendszerességgel látogatják kisbabánkat. Ez valami hasonló lehet, mint nálunk a védőnői szolgálat, azzal a megkötéssel, hogy ez itt nem kötelező. Szóval a kórházból kapott papírokkal újszülött gyermekünket regisztrálni kellett online egy oldalon, ahol megkértük a gyermek anyakönyvi kivonatát is. Ez mindössze 35 dollárba került. Magyarországon állítólag 50 ezer forintért fordítják a hivatalos irodák. Valamint be kellett mennünk egy irodába, ahol megkértük az egészségügyi kártyáját, valamint társadalom biztosítási számát (Ontario Center), amit hamarosan plasztik kártya formájában kipostáznak. A következő lépés az útlevele megrendelése, hogy minden eshetőségre felkészülve, akár Magyarországra is magunkkal tudjuk őt vinni. Az a gyermek, aki Kanadában születik, automatikusan kanadai állampolgárrá válik, a jelenlegi törvények alapján, így a mi kislányunk is Kanada állampolgára, ami nem biztosítja azt, hogy a szülei maradhatnak az országban. A gyermek 18. életévét betöltve bármikor visszatérhet.

 

Remélem, hogy ezzel a kiruccanással sikeresen megkönnyítettük gyermekünk felnőtt életét. A kisbaba és az anyuka egészségesek és boldogok, a férfi családtag (én), büszke apuka. Gyakran jár az eszembe az a gondolat, hogy a Kanadában született, de kiutasítatott gyermekek áradatával mit fog kezdeni Kanada 18 év elteltével, amikor ez a generáció családjával együtt már állampolgárként tér vissza szülőhazájába.

 

Folyt köv.
 
Az előző írásokat itt olvashatja



Hirdetmény
Ehhez a cikkhez eddig 4 hozzászólás érkezett.

#4   ABC  | 2012 Június 14 21:11:51 like(0) dislike(0)

Félreértés ne essék, nem rosszból írtam ezeket, de a romáknak át kellett volna gondolniuk, hogy mit csinálnak, mielőtt végigszarták a romák előtt az utat és a becsületünket!

#3   ABC  | 2012 Június 14 21:08:43 like(0) dislike(0)

korina2010

Erre csak ez a válaszom.

http://www.romnet.hu/hirek/2012/06/12/vege_a_magyar_romak_kanadai_aradatanak

és ha könyvet akarsz olvasni, iratkozz be a könyvtárba!



#2   korina2010  | 2012 Június 05 00:33:13 like(0) dislike(0)

ABC!!!!

Én úgy gondolom, hogy te nagyon okos és tapasztalt ember vagy! De hidd el, hogy ezek a jegyzetek nagyon sok cigány ember számára megkönnyebbítik a döntést egy olyan dologban ami nem egyszerű. Az, hogy te már megjártad a " hadak útját" és vissza kerültél oda ahonnan indultál, és hogy nem úgy alakult az amit szerettél volna csak is a Te egyéni problémád! Hogy "Mr.Roma" bevállalt egy olyan dolgot amit nagyon sok ember csak tervezget nagyon becsülendő, sőt megsüvegelendő!!!! NE ŐT HIBÁZTASD azért, mert neked nem jött be a NAGYBETŰS élet! Testvérem MINDEKI A MAGA ÉLETÉNEK A KOVÁCSA! Ergo: ( ide inkább semmit nem írok!)

Nem járat le senkit, hanem segíteni próbál!! Te miért nem tetted ezt mikor ott voltál??? "Mr.Roma" köszönjük hogy megosztod velünk életed, ezáltal segítessz minden roma ember számára meghozni a döntést!!

Gratulálunk a kis "bónijányhoz", sok erőt egészséget, és kitartást!!!

Üdvözlettel: Szepi (Karcsi tudja ki az)

Remélem, hogy még az 1122 részt is olvoshatom a fórumon! :)

Ui.: Eskü jobbmint egy könyv :) Napi 3-4 alkalommal felnézek, hogy van-e már következő rész!

#1   ABC  | 2012 Június 04 23:26:14 like(0) dislike(1)

"Remélem, hogy ezzel a kiruccanással sikeresen megkönnyítettük gyermekünk felnőtt életét."

Akkor most igazán menekültek vagytok vagy csak kihasználjátok Kanada nagylelkűségét? Én azt látom, hogy az utóbbiról van szó. De legalább maradtál volna csendbe és ne írtad volna ki az internetre, mert ez szégyen és felháborító! Lejáratod itt a romákat te és a hozzád hasonlóan gondolkodó társaid. Te meg még büszkélkedel is, hogy milyen okos vagy. De mán nálad oszt okosabb...Az a baj, hogy miattatok kapok én is!!

 




vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Október   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Ösztöndíj a cigány értelmiségért

  • A romák is a Fidesz-KDNP jelöltjeit fogják támogatni

  • Romagyilkosságok - Tíz éve történt a nagycsécsi támadás

  • A SOMNAKAJ NOVEMBERBEN UTOLJÁRA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

  • Ösztöndíj pályázat roma fiataloknak



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt