Elmúlt időszakban nem sok időm volt géphez ülni, hogy beszámoljak a velem történtekről. A legkimagaslóbb esemény még is csak az, hogy megszületett lány gyermekünk.

Elmúlt időszakban nem sok időm volt géphez ülni, hogy beszámoljak a velem történtekről. A legkimagaslóbb esemény még is csak az, hogy megszületett lány gyermekünk. A kanadai szülésről sok rossz sztorit hallottunk, amit megerősíteni a tapasztalataim alapján nem tudok. A kórházi személyzet kimagaslóan jól végezte a dolgát (viszonyítási alapom a magyar egészségügy). A kórházi élelmezési ellátás egy három csillagos magyarországi szálloda menüjével volt azonos. A napi háromszori étkezésben elmaradhatatlan volt a mindennap felszolgált gyümölcs, hús, leves, tej, tea. A főételek ízével és kinézetével sok magyar étterem sem állná meg a helyét. Minden elismerésem a kanadai egészségügynek.

A szülés?

Ahogy már a korábbi beszámolómban megírtam, hosszú út vezetett el addig, míg gyermekünk világra jött. Először is terhességi klinikára kellett járnunk, keresnünk kellett egy családi orvost, regisztrálnunk kellett abban a kórházban, ahol szülni akartunk, és még sok sok ilyenkor szokásos vizsgálaton kellett átesnünk. Maga a szülés a vártnál hat nappal korábban történt, amit 44 óra vajúdás előzött meg. Kanadában nem divat a kórházba befektetni a kismamákat a legkisebb fájdalmakkal. Itt nagyon nagy dívatja van a „természetes” szülésnek. Az előre megindított szülés szóba sem jöhet. Pláne nem igazodnak a szülések az orvosok szabadságaihoz. Választott orvos nincs. Mindig az ügyeletes orvosnál szülnek a kismamák. A kórházba való befekvéshez meg kell várni az öt cm-es tágulást (ha jól emlékszem). Ha ez nincs meg, akkor nyugodt szívvel hazaküldenek, hogy majd jöjj vissza később. Ha akkor sincs meg a megfelelő tágulás, akkor újra elküldenek még haza egy kicsit szenvedni.  Mi is még azt az utasítást kaptuk, hogy sétálgassunk még két órát a kórház területén, majd térjünk vissza egy újabb ellenőrzésre, viszont 12 órával ezelőtt még hazaküldtek minket. A két óra sétálgatás, derékmasszírozás, „elviselhetetlen fájdalmakat” követően, nehezen, de bent tartottak bennünket.

Előkészítettek minket a szülésre

Mihelyt megkaptuk az orvosi engedélyt a maradásra, elfoglaltuk „privát” szülőszobánkat, ahol, még én is kaptam egy kis ágyat, hogy kipihenhessem párom fájdalmai látta okozott sokkomat. A párom annak rendje és módja szerint rákötötték a megfelelő gépekre, és elkezdődött a szülési procedúra. Egy kis idő elteltével a kismama megkapta „epidurálját”, ami elviselhetővé tette fájdalmait. Bevallom, hogy féltünk  a fájdalom csillapításának e módszerétől, de utólag mindketten úgy gondoljuk, hogy a párom jól döntött, hisz a döntés joga az övé volt, hiszen a fájdalmakat is neki kellett tűrnie. A szülőszobánk egy színvonalas szállodai szobának felelt meg, természetesen kórházi beütéssel az orvosi gépek miatt. Itt vártuk a megfelelő mérető tágulást.

Szülés

A szülőszobában kb. 20 órát töltöttünk, a szülési vajúdás 44 órán át tartott. A szülőszobában tartózkodásunk alatt több nővérrel, és mindig az ügyeletes orvossal találkoztunk. A mi orvosunkat az a terhességi klinika küldte, ahol a terhes gondozást igénybe vettük. Nekem majdnem úgy tűnt, mintha a kórháznak nem is lenne saját szülőorvosa, mindenkinek onnan küldik a szülőorvost, ahol a terhességi gondozást igénybe vette. Hozzáteszem, hogy az otthon szülés itt sem engedélyezett, de, aki bába által igénybevett terhes gondozást részesítette előnybe, annak a szülését a kórházban a bába vezeti le, megfelelő orvosi eszközök és felügyelet mellett. A bába nem jogosult betegséget kezelni és gyógyszert felírni, ügyfelei orvosi problémáit csak orvosok kezelhetik. A nővérek folyamatosan cserélődtek, de szerencsénkre a szülésnél a legkedvesebb nővér volt bent. Szinte már úgy tűnt, hogy a szülést nem is az orvos, hanem a nővér vezette le. Páromnak nehezen ment a nyomás, ezért a nővér több módszerrel is próbálkozott. Végül a tükrös módszer vált be. A lényege az, hogy a kismama egy nagy tükörben látja a nyomásainak eredményét, hogy mennyire van közel az újszülött ahhoz, hogy meglássa a napvilágot. Itt nem lehetett betartani azt a tanácsot (amit az ismerősök mondtak), hogy nyomás alatt be kell csukni a szemet, mert bepírosodik stb. Szerencsére semmi baja nem lett a  párom szemének. Kislányunk szerencsésen megszületett. Szülésnél gátmetszést nem alkalmaztak, aminek szakadni kellett az szakadt, repedt stb. Természetesen az ilyenkor összeszedett pénzünktől sem kellett megszabadulnunk, mert a hálapénz itt nagyon nem elfogadott. Így csak egy kis csokoládéval kedveskedtem a jelenlévőknek, de ezen is meglepődtek. Kérdezték is, hogy ez egy magyar szokás e. Magamban rögtön mondtam, hogy ha tudnátok, hogy mi a magyar szokás, akkor lehet, hogy fel is kötnék magukat.

Betegszoba

A szülést követően egy emelettel feljebb kerültünk 24 órás megfigyelésre. Sok panaszt hallottunk romáktól, hogy itt a kismamákat első napot követően „kidobják” a kórházból. Igaz is ez akkor, a ha gyermek és az anyuka egészséges. Nincs is ettől természetesebb. Mi négy napot töltöttünk a kórházban, mert a kislányunk besárgult, így mi elkerültük azt a sokat hallott „kidobást”. Pedig szerettünk volna már hazamenni. A szobánk maga volt a kényelem. Négyágyas szobákban helyezték el páromat és gyermekünket. Minden ágyhoz tartozott televízió és telefon. Az ágyak minden irányba emelhetőek, dönthetőek. A  „kórteremben” az ágyak és a hozzá tartozó terek függönnyel jól elszeparálhatóak. A „betegek” kényelmét az egész kórházban klímarendszer is biztosítja. Természetesen mi kelet-európai szokásoknak megfelelően nem örültünk annak, hogy gyermekünk egy klímás szobában tartózkodik, de nem volt mit tenni ellene.  A gyermekek mindvégig az anyukák mellett maradtak. Mi külön kértük, két éjszaka is, hogy a gyermeket helyezhessük el a nővérszobába, mert a páromnak alvásra van szüksége, mert már napok óta nem aludt. És csak ott tudtuk biztonságban gyermekünket. Kedvencé is vált hamar a nővérek körében, mert ez nem túl gyakori kérés Kanadában. A gyerek karján és lábán azonosító szalag volt, így tudtuk, hogy nincs arra esély, hogy ne a saját babánkat kapjuk vissza. Valamint a szülők is kaptak karszalagot, amivel bizonyítani tudták, hogy a saját gyermeküket pátyolgatják. Az osztályra való belépés sem volt egyszerű. Csengős, kamerás beléptető rendszert működtetnek, ahol egy elfogadható magyarázatott kell mondani a belépéshez, máskülönben nem léphetsz be az osztályra. Tehát biztonságban voltunk. A látogatók kényelmét – azon kívül, hogy bemehettek a kórtermekbe – látogató szoba biztosította, ahol ingyenes jég és víz automata, poharak, evőeszközök, asztal, székek, mikro, pirítós sütő stb. tette komfortossá ottlétüket.

A korházból való távozásunk feltétele a egy 10 évnél fiatalabb, kanadai gyártású – autóba való - biztonsági autóba való bébi ülés bemutatása, a gyermek ebben történő elhelyezése volt. Valamint, mivel a gyermekünk nem szopott természetes úton, így be kellett mutatnunk egy tejfejő gépet, amit a kórházi gyógyszertárból béreltünk, szerencsére hamar visszaadhattuk.

Az éltető tej

A kórházban elkövettünk egy hibát, hogy hagytuk bizonyos időt követően, hogy gyermekünk cumisüvegből tápot fogyasszon, mert sehogy nem akart „szopni”. Így hamar megszokta, hogy nem kell megdolgoznia a betevőért, és sehogy nem akart cicizni. Mik következtek ebből. A párom melle begyulladt, a gyermek meg nem kapta meg a megfelelő tápanyagot, amit az anyatej tud biztosítani. A kórházban többszöri próbálkozásra sem tudtuk gyermekünket rávenni a természetes étkezésre, mert kevésbé voltak annyira elszántak, mint Kanadában megismert, új magyarországi roma barátunk, aki már „elfogyasztott” négy gyermeket. A segítségével 1-2 nap alatt rávettük gyermekünket, hogy még is csak jobban jár a természetes úton történő étkezéssel, mint új segítőnkkel, aki nem hagyja, hogy cumiból étkezzen, és addig erőlteti neki a női mellett, míg azt el nem fogadja. Gyermekünk megértette, hogy jobb később, mint soha. A segítsége nélkül biztos nem tudtuk volna kezelni sem a mellgyulladást, sem a szoptatás problematikáját. Azóta gyermekünk biztosan a tápos gyermekek táborát gyarapította volna. A párom mellgyulladásából eredő káros hatásokról nem is beszélve. Itt e sorok között is köszönöm neki újra, amit értünk tett.

Papírmunka

A kórházból kilépve megkaptuk gyermekünk kórház papírjait, azzal az utasítással, hogy 24 órán belül meg kell mutatnunk gyermekünket a családi orvosnak, valamint a kórházba vissza kellett mennünk egy kontrolra, ahol be kellett mutatnunk, hogy gyermekünk képes mellből táplálkozni, valamint vért vettek tőle. Kanadában nem dívat a gyermeket hónapokig otthon tartani, itt már első, második napon viszik magukkal a szülők, mint például, ahogy nekünk is kellett őt vinnünk a családi orvoshoz. Azt tartják errefelé, hogy erősíteni kell az immunrendszerét, ezért a fürdetést is csak minden másnap javasolják. Szülés előtt felvettük a kapcsolatot egy ingyenes nővérszolgálattal, akik heti rendszerességgel látogatják kisbabánkat. Ez valami hasonló lehet, mint nálunk a védőnői szolgálat, azzal a megkötéssel, hogy ez itt nem kötelező. Szóval a kórházból kapott papírokkal újszülött gyermekünket regisztrálni kellett online egy oldalon, ahol megkértük a gyermek anyakönyvi kivonatát is. Ez mindössze 35 dollárba került. Magyarországon állítólag 50 ezer forintért fordítják a hivatalos irodák. Valamint be kellett mennünk egy irodába, ahol megkértük az egészségügyi kártyáját, valamint társadalom biztosítási számát (Ontario Center), amit hamarosan plasztik kártya formájában kipostáznak. A következő lépés az útlevele megrendelése, hogy minden eshetőségre felkészülve, akár Magyarországra is magunkkal tudjuk őt vinni. Az a gyermek, aki Kanadában születik, automatikusan kanadai állampolgárrá válik, a jelenlegi törvények alapján, így a mi kislányunk is Kanada állampolgára, ami nem biztosítja azt, hogy a szülei maradhatnak az országban. A gyermek 18. életévét betöltve bármikor visszatérhet.

Remélem, hogy ezzel a kiruccanással sikeresen megkönnyítettük gyermekünk felnőtt életét. A kisbaba és az anyuka egészségesek és boldogok, a férfi családtag (én), büszke apuka. Gyakran jár az eszembe az a gondolat, hogy a Kanadában született, de kiutasítatott gyermekek áradatával mit fog kezdeni Kanada 18 év elteltével, amikor ez a generáció családjával együtt már állampolgárként tér vissza szülőhazájába.

Folyt köv.
 
Az előző írásokat itt olvashatja