Most sokak számára megvetett, gyűlölni való emberré váltam, pedig nem is történt semmi rendkívüli dolog, csupán csak annyi, hogy merészeltem kimondani, a „király meztelen”.
A cigányság életében a kilátástalanság uralkodik. Eddig minden kormány a cigányokat cserbenhagyta, becsapta. Tovább a cigányok már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy saját érdekeinek képviseletét magyar politikai pártok kezébe helyezze. Ez idáig mindegyik visszaélt a megelőlegezett bizalommal. A nyomort és a teljes kilátástalanságot hosszú távon az etnikai alapú cigány politizálással lehet feloldani.
Ezért is mélyen bántó, hogy a jelenlegi kormány teljes erejével gátolja, fékezi a cigány etnikai alapú önszerveződést, pártalakítást. Az etnikai alapú politizálást a választási törvénytervezet szinte teljesen kizárja, miközben a határon túl élő magyarok majdnem valamennyi szomszédos országban etnikai alapú politizálást folytatnak. Érthetetlen, hogyan is gondolják ezt a kettős mércét vezető politikusaink?
A cigány értelmiségi elit soha nem mondhat le arról az ideáról, hogy létre hozzon keresztény alapokon nyugvó etnikai pártot, mely csak a cigány választóknak tartozik felelősséggel és egyedül csak az ő érdekeiket tartja szem előtt.
Egy sikeres etnikai alapú párton keresztül elindulhat a részvételünk az ország gazdasági és társadalmi életének irányításában, javításában. Csak egy sikeres etnikai alapú párton keresztül lehet magunkat kiküzdeni az évszádos lenézettségből. Ennek az etnikai alapú pártnak kell újra fogalmazni, újra gondolni a cigányság és a többségi társadalom viszonyát. Amennyiben ez megvalósul, számos kérdést kell majd átvizsgálnunk. Sikerült-e lebontani az előítéletek nagyon kemény falát? Sikerült-e cigányságunk ellenére bejutnunk a munka világába? Sikerült-e kivívnunk az ország gazdasági életébe való bejutást? Sikerült-e leküzdeni a szörnyű éhséget, nyomort és kilátástalanságot? Gyermekeink betudtak-e kerülni egyetemekre, főiskolákba legalább létszámunknak megfelelő százalékos arányban? Sikeresek voltak-e azok a programok, melyeket a cigányság élethelyzetének javítására terveztek meg? Sikeresek voltak-e azok a nemzetközi programok, melyeket az EU elfogadott vagy bele kerülnek ezek is a történelem szemétkosarába úgy, mint már annyi cigány program?
Amennyiben ezekre a feltett kérdésekre nem sikerül a cigányság számára megnyugtató, kielégítő választ találni —ha semmi sem valósul meg továbbra sem—, abban az esetben a cigányság új utaknak, új elgondolásoknak irányába kell, hogy nézzen fennmaradása érdekében. A cigányság számára ezek után nem marad már más alternatíva, mint megfogalmazni a Romano Them —egy önálló, népünk történelméhez és kultúrájához leginkább illő, keresztény alapokon nyugvó—, Cigányország létrehozását.
Természetesen ezt azoknak az országoknak az egységes akarata, elhatározása és kölcsönös felelősségvállalása mellett, melyek az Európai Roma Stratégiát megfogalmazták és aláírták. Nekik és a cigányoknak kell közös felelősség vállalása mellett a Cigányország határát, elhelyezkedését, szuverenitását biztosítani. Ha közös szándék és mindenki számára elfogadott közös garancia meg van, akkor megvalósulhat a cigányság több évszázados álma és létre jöhet egy független keresztény Cigányország.
Most sokak számára megvetett, gyűlölni való emberré váltam, pedig nem is történt semmi rendkívüli dolog, csupán csak annyi, hogy merészeltem kimondani, a „király meztelen”. Nem tartozik életem legnagyobb dicsőségei közé, de mégis az igazság az, hogy én voltam az, aki a cigányügyet vitte a Kereszténydemokrata Néppárton belül. Minden cigányságot érintő kérdésben hozzám fordultak országos szinten, cigánysággal kapcsolatos problémákban tőlem kértek megoldási javaslatot. A Barankovics Roma Egyesület elnöke is voltam. Ez az a bizonyos roma tagozat —műhely—, mely a KDNP számára volt hivatott a cigánysággal kapcsolatos stratégiai kérdéseket megvitatni, eldönteni. Ugyan 2009-től még nem, 2010-től azonban már hivatalosan is Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr romaügyi tanácsadója voltam, mely munkámat anyagi juttatások nélkül önzetlenül végeztem.
A 2010-es helyhatósági választási kampányban mindenhol, mint Semjén Zsolt romaügyi főtanácsadója jelentem meg, s akkor ezt senki sem kérte ki magának, sőt nagyon is örültek neki —lásd kalocsai kampányaimat. Életem során mindenkit, s minden olyan közösséget elhagytam, ahol rosszindulatú megjegyzéseket tettek, bántották, lenézték, megalázták cigány népemet. Legutóbb szülőhazámat, Magyarországot kellett elhagynom a politikai elit cigányságot érintő súlyos rombolásai miatt.
Torontó, 2011. december 12.
Kamarás István
történész, politológus
