Akár egy modern kori mesének is beillik Bogdán Péter hosszú, rögös életútja, aki a karácsonyi ünnepek előtt sikeres doktori vizsgát tett.
Bogdán Péter szegény, nehéz sorsú cigány családba születvén a nógrádi kisvárosban nőtt fel. Rendkívüli körülmények között nevelkedett, apja – akivel tizenegy éves korában találkozott először – nem fordított rájuk elég figyelmet, sőt fizikai megfélemlítéssel olyannyira megkeserítette az életüket, hogy bántalmazása következtében a fiú beszédhibás lett.
Édesanyja gondoskodása azonban átsegítette a súlyos nehézségeken. Persze sokat köszönhet önmagának, a veleszületett, életkorát meghazudtoló ambícióinak, tudásvágyának, az olvasás, az ismeretszerzés iránti belső késztetésének. Jó példája ennek, amikor – a kilencvenes évek közepén – mint általános iskolai tanuló egy csoporttal ellátogathatott a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe, s a többiektől eltérően nagy érdeklődést tanúsított az újságírás, -szerkesztés iránt. Később egyedül is bekopogott a sajtó munkatársaihoz, majd néhány verse meg is jelent a nyilvánosság előtt. Középiskolába Kisterenyén járt, az érettségi vizsgát a Váci Mihály Gimnáziumban szerezte meg, amely birtokában a Miskolci Egyetem magyar szakos hallgatója lehetett s a többszörösen hátrányos helyzetű kisebbségi sorból kiemelkedvén eljutott a diplomás emberré, értelmiségivé válás küszöbéig.
Bogdán Pétert messzire juttatta a tudásvágya
Az elmúlt években is – bár értelemszerűen jóval magasabb szinten – viszontagságosan alakult az életútja, sok mindent próbált, de végső soron mindig előrehaladt. Volt újságíró, rádiós műsorvezető, oktatott tanodában, s tapasztalatszerzés, munkavégzés céljából járt több mint húsz országban – elsősorban Európában, de például Ruandában – is. Az utóbbi években a volt MTA, jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársaként az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Neveléstudományi Doktori Iskoláját is látogatta, s készítette disszertációját. Ennek keretében alkalmazott neveléselméleti, sajtótörténeti témát dolgozott fel A romák oktatásával kapcsolatos kérdések a pedagógiai szaksajtó tükrében – Egy társadalmi peremhelyzetben lévő közösség integrációját segítő/gátló oktatási programok, tervek, projektek, 1979 és 1997 között címmel. Alapos tájékozottságot igénylő, rengeteg munkaórát és energiát felemésztő kutatásai során tíz országos pedagógiai szaklap publikációi alapján azt vizsgálta, hogy a megjelölt időintervallumban pedagógusok, neveléstudósok, oktatáspolitikusok milyen nevelési-oktatási modelleket képzeltek el a roma fiatalok iskolai aktivitásának fokozása, az eddigieknél eredményesebb előmenetele érdekében.
Doktorjelölti munkáját dr. Trencsényi László címzetes egyetemi tanár támogatta, kísérte figyelemmel, a védési bizottság elnöke dr. Szabolcs Éva, az ELTE neveléstudományi professzor emeritája volt. A december 18-i vizsga – a járványügyi korlátozások miatt – virtuális térben történt s a jelenleg Szigetújfaluban élő Bogdán Péter által elért nyolcvanhét százalékos eredmény cuma laude minősítést eredményezett. A doktori címet 2021 februárjától használhatja hivatalosan. Bizonyított hát elsősorban önmagának, de példát adott sorstársainak is, hogy a csak azért is megmutatom szemlélettel és gyakorlattal miként lehet kiemelkedni akár az úgynevezett mélyszegénységből is.
Néhány sor az értekezés céljáról
Tudatos összegzése, rendszerezése szükséges annak méréséhez, meghatározásához, hogy a napjainkban gyakorolt alternatív és nemzetiségi roma oktatási modellek és stratégiák, valamint az elfeledett sikeres minták közül melyeket tudná Magyarország a leginkább hasznosítani a hazai cigányság társadalmi integrációjának elősegítése, a munkaerőpiacra, a polgári közéletbe való vissza-, illetve bevezetése, kultúrateremtő közösségként való öntudatának megerősítése érdekében.
