Búcsú Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművészünktől, roma közéletünk ikonikus alakjától. kimagasló
Mindig féltem, hogy eljön ez a nap, és nem jut idő nagyon sok fontos dologra, pedig annyi mindent kellett volna még csinálni... Lett volna még mit mesélned, tanítanod a fiataloknak, ahogy tetted azt hosszú évtizedeken át füstös kocsmákban, kiállításmegnyitókon, filmfesztiválokon, irodalmi esteken, vagy egy koncert szünete közben, gyermektáborokban, a szakkollégiumi előadásokon. Inspiráló volt veled tölteni minden másodpercet. Meggyötört, elfáradt tested vonszoltad, ha kellett, de ott voltál mindenhol, ahol tudtad, szükség van rád. Bölcs, mélyen szántó gondolataid, életszemléleted ott cseng a fülünkben, és a veled töltött percek, pillanatok örökre megmaradnak. Rendkívül olvasott és tájékozott, művelt emberként meséltél a történelemről, erkölcsi útmutatást adtál, megerősítetted az identitást, és megértetted a fiatalokkal, az iskolázott és iskolázatlanokkal egyaránt, mit jelent cigánynak lenni, és mi a romák kötelessége.
Szenti, te voltál az egyetlen olyan bölcs cigány, aki egyenes gerincű, kikezdhetetlen, megkérdőjelezhetetlen erkölcsű példakép voltál. Olyan ember, akit karakán, határozott véleménye, életszemlélete ellenére sem a gázsók, sem a cigányok, sem a politika bármilyen színezete, árnyalata soha nem tudott, és nem akart kikezdeni. Olyan ember, akit végtelen tisztelet és szeretet övezett. Mert ember voltál az emberek között. Szegényen és betegen is. Lelki szépségedben százmilliárdosként éltél, olyan világot varázsolva az ismeretlen és feltáratlan és ismeretlen történelmünkbe, mítoszainkba, meséinkbe, amely teljesen más dimenziókba repített minket. Nem véletlen, hogy te voltál szinte az egyetlen művészünk, közéleti személyiségünk, akit még életében megbecsültek, elismertek, számon tartottak. Igaz, azért lett volna még miben javítani, fejleszteni mindezt. Reménykedtünk, hogy 65 éves korod után talán megkaphatod a Nemzet Művésze címet, így nem lesznek gondjaid a gyógyszer kiváltással, a gyakori orvosi kezelés költségeivel. Londoni terveid sem tudtad megvalósítani, és a Bécsben tervezett kiállításod sem jön már össze. Annyi minden félbemaradt, mert nem jutott rá idő.
Nekünk kell tovább haladnunk az úton, figyelni szavadra, tanításodra, mindarra, amit életed során adtál nekünk. Bölcsességet, erőt, kitartást, életösztönt, hitet, reményt, fényt és sötétséget.
Mi most szomorúak vagyunk, mert soha többé nem találkozhatunk, már csak emlékeinkben élsz tovább. Te viszont most örülhetsz. A fogadóbizottság már vörös szőnyeggel vár a Mennyország kapujában, mert a jó emberek oda kerülnek. Szent Péter kapujában ott áll Péli Tamás, Kovács József Hontalan, Orsós Jakab, Buffó Rugó Sanyi, Fátyol Tivadar, az Öreg Choli Daróczi József, Lakatos Menyhért, és a neves prímások, énekesek mind neked muzsikáénak, neked örülnek. Szegény Choli temetésére még írtál egy gyászbeszédet, amit elküldtél nekem, hogy olvassuk fel, most érted kell imát rebegnünk. Te már Isten tenyerén pihensz, gyógyultan, fénnyel és szeretettel tele.
Mi itt lent most sírunk, de tudjuk, erőt adsz majd képeiddel megőrzött portré filmjeiddel, bölcseleteiddel, ellopott pillanatokkal, megőrzött felvételekkel. Végtelen büszkeség, hogy ismerhettelek, hogy számtalanszor beszélgethettünk, és mindig elismeréssel szóltál a munkámról, amit képviselek, és hatalmas értéknek tartottad mindazt, amit elértem. Most már az emlékedet kell ápolnunk, mert ez a kötelességünk! Lelkünkben, történelmünkben, kulturális életünkben mindig is Ikon maradsz, és hiszem, hogy a legnagyobb alkotóművészek csarnokában épp oly nagy lesz a neved, mint akikről te magad is oly sokat beszélté, elemezve képeiket.
Drága Szenti, a hosszú szenvedésedből megpihenve most nyugodj békében, és néha tekints le ránk, és olykor, ahogy neked üzent Péli Tamás, te is figyelmeztess minket, ha rossz útra tévedünk! Rajzolj a felhőkből lovat, muzsikus alakot, formáld meg Isten arcát, hogy megerősítsd hitünket, s tudjuk, odafent minden jól alakul veled, új alkotásaiddal is üzend, vársz majd minket, ha arra méltók leszünk rá, vagy méltók maradunk, hogy kövessünk, követhessünk odafentre is.
Korai portréfilmedből egy részlet legyen itt örök mementóként az utókornak: csak ember van, és ha valaki meghal, nem számít, hogy kinek mennyije van. A Föld pedig nem rasszista, ott nincsenek előítéletek, befogadja az elhunytat. Nyugodjék békében.
Szenti, legyen színes az álmod!
Hidvégi-B. Attila
