HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

„Nézzenek a tükörbe!” - Beszélgetés Hídvégi Balogh Attila újságíróval

betűméret csökkentése betűméret növelése
 
2018 Május 24    Forrás: Élet és Irodalomgaléria megtekintése


Ez a cikk archív

Az Élet és Irodalom számára Rádai Eszter készített interjút Hidvégi-B. Attilával, a RomNet főszerkesztőjével a pályáról, sajtószabadságról, és az aktuálpolitika legfontosabb kérdéseiről.

Hirdetmény

„Eljön majd az az idő is, amikor a most megbolondított emberek is rá fognak ébredni, hogy fantomokkal harcolnak, és a veszély, amitől most annyira rettegnek, nem létezik, és akkor majd a gyűlölet új tárgyat, új célszemélyeket, új területet, új ellenséget, új bűnbakokat fog keresni magának – mondja Hídvégi Balogh Attila, a RomNet nevű internetes portál főszerkesztője, az MTI egykori munkatársa, aki kis megszakítással 10 éven át tudósította az országot természeti katasztrófákról, árvizekről, tűzesetekről és gyilkossági ügyekről, tüntetésekről és zavargásokról. Szerinte az ellenzéknek, az ellenzéki sajtónak és általában az értelmiségnek, amely most a cigányokat hibáztatja, amiért a Fideszre szavaztak, végre szembe kellene néznie a tényekkel és önmagával. Meg kellene ismerkednie a valósággal, azzal a világgal, amelyben honfitársai százezrei élnek végtelen nyomorúságban, elnyomatásban, kiszolgáltatottságban és – nem utolsósorban – hihetetlen információszegénységben.

 

 

 


– Annak idején, az MTI rendőrségi tudósítójaként Balogh Attilaként ismertelek meg, most a május 8-i, Kossuth téri tüntetés egyik szónokaként Hídvégi B. Attilaként mutattak be. Megváltoztattad a neved?

– Hivatalosan, a személyi igazolványom szerint ma is Balogh Attila vagyok, a Hídvégi előnevet – a szülőfalumra, Sajóhídvégre utalva – azért vettem fel még valamikor a 2000-es évek elején, hogy az Amaro Dromnál és a Rádió C-nél, ahol szintén sűrűn megfordultam, amíg léteztek, ne téveszthessenek össze névrokonommal, a költő Balog Attilával.


– Álnaiv kérdés következik: miért hagytad el az MTI-t?

– Politikai okokból kellett távoznom, bár a kirúgásom 2012 végén csoportos leépítés címén történt, tehát nem kellett megindokolni... De az akkori főnökeim, akik egyébként szerették volna, ha maradok, ezt egyértelművé tették számomra.


– Volt ebben – vagy esetleg az alkalmazásodban – szerepe a származásodnak?

– A kirúgásomban annyiban talán igen, hogy a Farkas Flórián viselt dolgairól készített anyagaim játszottak benne főszerepet. Az odakerülésemnek pedig az a története, hogy valamikor a 90-es évek végén, amikor – már túl a katonaságon és néhány építőipari munkásként eltöltött éven – az MTV Miskolci Regio­nális Központjának Híradójánál voltam gyakornok, szólt a stúdióvezetőm, hogy indul Budapesten egy program az akkor még létezett Független Médiaközpontban, oda keresnek fiatalokat újságíróképzésre. És akkor én oda felvételt nyertem – egyébként akik ma romák az újságírásban dolgoznak, szinte valamennyien abból a képzésből kerültek ki –, majd fél év elméleti oktatás után az MTI-hez helyeztek gyakornoknak, az akkori főszerkesztő, Wéber Ferenc – később köztársasági elnöki szóvivő – szárnyai alá. Ez egyébként, bekerülni a mainstream médiába, fantasztikus kitörési lehetőség volt – de aztán meg is kellett küzdeni a megmaradásért, az embernek naponta kellett bizonyítania a „hírgyárban”, hogy alkalmas. Miközben felkészülni ezekre, az árvizekre, tömegbalesetekre, gyilkossági ügyekre – a műegyetemi tűzre például, vagy a 2006‑os zavargásokra, a romák elleni gyilkosságsorozatra, vagy a vörösiszap-katasztrófára 2010-ben – nem lehet. Az utóbbiról másfél hónapon át adtam mindennap helyszíni tudósításokat, és a vége az lett, hogy fertőzéssel kórházba kerültem, de a kórházi ágyamon is közleményt írtam...

Na de mindez mit sem ért, mert a kormányváltás után a második csoportos létszámleépítésnél – felrúgva egyébként a szakszervezeti megállapodásokat – eltávolítottak a hírügynökségtől. Pedig egészen magas helyekről is szóltak az érdekemben, de egy bizonyos ponton mindenki falakba ütközött.


– Milyen természetű volt ez a fal?

– Erős – és politikai. Először, még 2012 őszén felfüggesztettek egy Farkas Flórián elleni tüntetésről szóló tudósításomért, majd két hónappal később az akkori főszerkesztő jelezte: Farkas Flóri az MTVA vezetésétől kérte, távolítsanak el az MTI-ből. Sokáig nagyon bántott ez a méltatlan eljárás, de aztán túltettem magam rajta. Ráadásul nem is egyedül velem bántak el ugyanígy.


– Amikor a Kossuth téren beszéltél, azt mondtad, újságíróként beszélsz, de a kilátástalan helyzetben lévők, a reményvesztettek, a cigánytelepek viskóiban vegetáló ezrek, a falvak mélyén nélkülözni kényszerülő százezrek nevében teszel fel kérdéseket a hatalomnak, azok nevében, akikhez nem jut el az igazság. Ezek a kérdések mind a Fidesz-kormány politikusainak egy-egy megnyilatkozására utaltak. Kifejtenéd ezt bővebben?

– Ezekkel a kérdésekkel arra a nagyon csúnya történetre akartam utalni, ami Trócsányi igazságügy-miniszter kijelentésével kezdődött, aki először dobta be a menekültek befogadásával kapcsolatos, szerinte perdöntő érvként a közbeszédbe a cigányügyet, mondván, azért nem fogadhatunk be Magyarországra migránsokat, mert egyrészt elvennék a cigányok elől a munkát, másrészt akkor rájuk kellene költeni azt a pénzt, amit ma a cigányokra költünk. De ha így van, akkor miért költöttek sokkal többet a déli határon a kerítésépítésre, mint a két Orbán-kormány ideje alatt összesen a cigányok társadalmi felzárkózására? A romákra szánt néhány milliárd jó része „elveszítette közpénz jellegét” a haveri körökben, a migránsok elleni védekezésre pedig több százmilliárd jutott. De kérdezem: miért épp a társadalom legelesettebb és a legszegényebb rétegét sújtanák a bevándorlók elleni védekezés költségeivel, miért tőlük vennék el a támogatást? Miért nem veszik el a stadionoktól, a luxus- és presztízsberuházásoktól? És mindeközben úgy érvel egy másik, azóta már csak volt miniszter, hogy a romák 600 év alatt sem tudtak integrálódni, a miniszterelnök pedig azt mondja a menekültkvótával kapcsolatban: mi sem gondolkodunk azon, hogy szétosszuk a cigányainkat Európában. És nem marad el mögöttük az emberi erőforrások most már szintén csak volt minisztere, aki szerint eldöntendő kérdés: vajon a határon túli cigányok erőforrást vagy épp tehertételt jelentenek-e Magyarország számára.

Nem jut eszébe ezeknek az embereknek, hogy a kirekesztés újabb kirekesztést, a gyűlölet újabb gyűlöletet szül? Hogy akit folyamatosan becsmérelnek, megaláznak, megbélyegeznek és diszkriminálnak, az ezt tovább fogja adni a gyerekeinek? Hogy gyűlölet gyűlöletet szül?

Saját fülemmel hallottam Miskolc környékén, amint a rossz, omladozó tető alatt élő emberek azt mondják: „a Fideszre szavazok, mert az megvéd minket. Különben jönnek a migránsok, és be fognak feküdni az ágyunkba.” De nem is csoda, hiszen a magyar vidéket ma két politikai tömörülés uralja: a Jobbik és a Fidesz, másnak oda nem hallatszik el a hangja. És ha a médiából ömlő kormányzati agymosás nem lenne elég, ott a másik nyomásgyakorlás: a közmunka mint egyetlen megélhetési lehetőség.

De eljön majd az az idő is, amikor ezek a most megbolondított emberek is rá fognak ébredni, hogy fantomokkal harcolnak, és a veszély, amitől most annyira rettegnek, nem létezik, és akkor majd a gyűlölet új tárgyat, új célszemélyeket, új területet, új ellenséget, új bűnbakokat fog keresni magának. És nem is kell majd a gyűlöletre kondicionált embereknek messzire menniük, hogy megtalálják az új ellenséget, ki-ki a magáét. A legtöbben persze az erre mindig kéznél lévő cigányságot.


– Mintha erre céloztál volna a beszéded legaktuálisabb kérdésével is: miért a cigányságot okolják ma oly sokan a Fidesz kétharmados győzelméért? Te hogy látod, miért szavazott vidéken a cigányság, épp az a réteg, amely leginkább kárvallottja az Orbán-rezsim politikájának, mégis a kormánypártokra?

– A korábbi közvélekedés szerint a cigányok nem mennek el szavazni, nem érdekli őket a választás, nem élnek állampolgári jogaikkal, most meg azt mondják, ők tehetnek Orbán kétharmados győzelméről. Tehát most azért hibáztatják őket, aminek az elmulasztását korábban a szemükre vetették, most meg azért, mert megtették.

Aztán most arról is folyik a szó az ellenzéki sajtóban és a közösségi portálokon, hogy vidéken a cigányok ételcsomagokért, pár ezer forintért eladták a szavazataikat. Vagy azért, hogy legközelebb is jusson nekik közmunka... Nekem erre az a válaszom: nem minden cigány adta el a szavazatát, mert nem minden cigány megvásárolható. Példának okáért, én sem adtam el a szavazatomat, engem sem tudnak megvenni, nem is vettek meg soha. Ahogy az összes nyugdíjasra sem lehet azt mondani, hogy eladta a szavazatát az Erzsébet-utalványért, úgy ez a cigányságra sem mondható.

Ehelyett azt ajánlanám az ellenzéknek, az ellenzéki sajtónak és általában az értelmiségnek, amely most megint a cigányokat kiáltja ki bűnbaknak, és ujjal mutogat rájuk, nézzen végre szembe a tényekkel és önmagával. Ismerkedjen meg a valósággal, azzal a világgal, amelyben honfitársai százezrei élnek végtelen nyomorúságban, elnyomatásban, kiszolgáltatottságban és – nem utolsósorban – hihetetlen információszegénységben... És ha ezt megtette, akkor kezdje el mindebben a saját felelősségét vizsgálni.


– Erre céloztál, amikor azt mondtad, a baloldal magára hagyta a cigányságot.

– Igen. Hogy lehet, hogy ma már senki sem emlékszik arra, mit mondott Lendvai Ildikó az MSZP elnökeként: hogy tanulmányt készíttet arról, hogyan kellene úgy megszólítani az MSZP rasszista szavazóit, hogy közben ne veszítsék el a cigányokat sem. Mert ők úgysem szavaznak...


– Bevallom, én sem emlékeztem erre... A politikus számára, tartozzon bármilyen párthoz, a szavazatmaximalizálás kényszer.

– Nem vitatom. De akkor az MSZP–Párbeszéd listáján nem a biztosan kieső 39-edik helyre kellett volna az egyetlen roma politikust, Teleki Lászlót feltenni! Aki mindvégig szocialistaként tolta az MSZP szekerét, és az egyetlen látható-hallható cigány politikus volt közel s távol a baloldalon! Így miért szavazzon egy roma erre a listára? A romák szemszögéből az MSZP–Párbeszéd országos listája szégyenlista volt, egy tehetetlen párt szegénységi bizonyítványa.

Nézzük, mit tesz mindezzel szemben a Fidesz! Épp az ellenkezőjét. Felvállalja Farkas Flóriánt, a sötét múltja – sőt, a jelene és a jövője – dacára is, azt mondja, hogy „megvédjük az emberünket”, és felteszi a listájára a 17. helyre, ahol biztos befutó. És emellett, már csak a gesztus miatt is, felveszi a listájára az embereit is, az ORÖ több képviselőjét. Emellett Farkas Flórián emberei ott ülnek a megyei közgyűlésekben, tanácsnoki pozícióban, itt vagy ott, vagy amott. Miközben egyetlenegy MSZP-snek nincs a megyei közgyűlésben romaügyi tanácsnoka, nincs a megyei önkormányzatban bármilyen referense, látható, hallható, érezhető embere. A Fidesz kiépítette a maga romaügyi szálait is, becsatornázva a legkisebb településre, és mindez, mint a pókháló, összeér. Ha az MSZP–Párbeszéd komolyan gondolta volna a romaügy képviseletét, ha komolyan pályázott volna a cigányok voksaira, akkor miért nem tett fel az országos listája első öt helyére egy cigányt? Miért nem lehetett mondjuk a tizedik és a tizenötödik helyen még egy cigány? Miért nem jutott eszükbe Teleki Laci mellett mondjuk a kiváló Setét Jenő, Kállai Ernő vagy Daróczi Gábor, vagy bárki más? Miért nem képes megtenni egy ilyen gesztust, ráadásul abszolút vállalható cigányokkal, a baloldal?! Mert nem is akarják, mert félnek! Rendben van, lehet félni, de akkor ne csodálkozzanak, hogy a cigányok, akiket ők már rég magukra hagytak – kiszolgáltatva ezzel őket a korrupt helyi hatalomnak és a mindenhonnan ömlő kormánypropagandának – sem vállalják fel őket.

Nézzenek a tükörbe! Ha egyszer még ki akarnak jönni a gödörből, akkor menjenek el vidékre, találkozzanak az emberekkel! Nem sajtótájékoztatót kell tartani öt embernek a képviselői irodaház előtt, hiszen az az információ nem jut el vidékre. Az nem a közösséggel való találkozás, hogy kétévente megjelennek egy cigánytelepen tíz percre a sajtó kedvéért, és elmondják, hogy becsületes embereknek tartunk titeket, és segíteni fogunk nektek. A baloldal tíz éve nem volt cigányok között, nem tudja, hogy mi a valóság. Találkozni kell, beszélgetni kell, és el kell magyarázni, hogy nem esznek a migránsok bográcsban főtt gyereket, nem fogják a 96 éves asszonyt megerőszakolni, és egyetlenegy migráns sem akar beköltözni a cigánytelepek vályogviskóiba, mert sem az épeszű, sem a bolond nem akar a nyomorba, a szegénységbe „integrálódni”.


– Azt gondolod, hogy a felkorbácsolt irracionális félelmek ellenében a ráció hatásos tud lenni?

– Nem gondolom, tudom! Mi más? Vagy találjunk ki egy újabb gyűlölni való személyt vagy csoportot, akivel majd kompenzálunk? Most gyűlöltessük meg a fideszeseket, vagy mit találjunk ki? El kell magyarázni: gyerekek, becsaptak titeket, megfélemlítettek. Ott kell lenni közöttük, figyelni rájuk, beszélgetni, meghallgatni, megnyugtatni őket, és szolidaritást vállalni velük.


– Kanyarodjunk vissza közös szakmánkhoz, az újságíráshoz. Szerinted az helyes, ha a roma újságírók csak romatémákkal foglalkoznak, roma lapoknál dolgoznak? Miért nem lehet valaki, aki történetesen cigánynak született, mondjuk külpolitikai újságíró? Miért kell, hogy köze legyen a nemzetiségének, származásának ahhoz a területhez, amivel foglalkozik?

– Erre a kérdésedre csak a magam nevében tudok válaszolni: én elsősorban vagyok újságíró és másodsorban roma. Viszont az élet másképpen diktál, a társadalom, amelyben élek, másfajta sorsot szánt nekem. Én nem akartam az MTI-ben sem kimondottan roma témákkal foglalkozni, nem mintha meg akarnám tagadni a származásomat, de úgy alakult, hogy mivel ismert ember voltam, és nagyon jó kapcsolatrendszerem volt a roma közösségekkel, mind a politikusokkal, mind a civilekkel, és ezért mindig hozzám futottak be az információk, végül ez a terület is rám maradt.


– Miközben dolgoztál – az MTI engedélyével – a Rádió C-nél és az Amaro Dromnál is.

– Igen, de nem a pénzért, hiszen nem fizettek érte. És csináltuk Osztojkán Bélával közösen az Országos Cigány Önkormányzat lapját is, amikor Kolompár Orbán volt az elnök. Az Amaro Drom pedig életem legszebb munkája volt, a legnagyobbakhoz tartoztam, oszlopos tagja lehettem a közéletnek, és a „nagy öregek” is elismertek, becsültek. Közben írtam a RomNetre és a Romapage-re is, kultúráról, közéletről, fórumokra, koncertekre jártam...

Visszatérve az MTI-hez, mivel a romákkal kapcsolatos ügyek valahogy mindig nálam kötöttek ki, úgy döntöttek a főnökeim, hogy hivatalosan is rám bízzák ezt a területet, és ezért a cigánygyilkosságokról is én tudósítottam mindvégig. Ott voltam minden helyszínen, az összes virrasztáson, temetésen, rengeteg riportot készítettem az áldozatok hozzátartozóival, majd – amíg engedték – a lehető legnagyobb hűséggel és alapossággal tudósítottam a perről, a bíróságon zajló tárgyalássorozatról. Mert eredetileg az volt a koncepció, hogy erről a történelmi léptékben is súlyos és jelentős társadalmi traumáról, amit a romák elleni gyilkosságsorozat jelentett, az MTI adatbázisa és benne ezek a megőrzött tudósítások kutatható, gazdag forrásként szolgáljanak az utókor és a jövő történészei számára. De egyszer csak azt mondták, hogy ez nem fontos, úgyhogy attól kezdve a beszámolóimat már csak a RomNeten tudtam közölni, úgy is mondhatnám, erkölcsi kötelességként, hivatástudatból...

Addigra egyébként az ottani, egyetemistákból álló csapat is felbomlott, ki rendőrtiszt lett, ki köztisztviselő, ki Kanadába emigrált, úgyhogy magamra maradtam, rám szakadt az egész, a fenntartással és a működtetéssel.


– Tehát most az egészet te írod, te szerkeszted?

– Igen. És mielőtt megkérdezed, miért nem keresek munkatársakat, válaszolok is: mert nem tudok fizetni, én sem kapok ezért a munkáért fizetést. Próbáltam már nagyon sok utat bejárni, hogy támogatókat találjak, de az emberek erre nem áldoznak. Most, hogy volt két elvesztett bírósági perem, a 350 ezer forintos perköltséget a RomNet olvasóinak segítségével sem tudtam összeszedni, miközben egyéb más fizetési kötelezettségek is terhelnek...


– Honnan van rá pénzed? Egyáltalán, miből élsz?

– Most abból élek, hogy különböző művészeti formációknak vagyok segítője, tanácsadója, és afféle kommunikációs bedolgozója néhány cégnek.


– A Kossuth téren, a beszéded vége felé azt mondtad, „öngyilkos küldetés ma bátornak, harcosnak lenni”, és amikor a sajtószabadság elvesztéséről, eltemetéséről beszéltél, feltetted azt a kérdést: „Mikor temetjük az újságírókat?” Van emögött valamiféle személyes félelem, konkrét tapasztalat?

– Arra akartam ezzel felhívni a figyelmet, hogy azokban az országokban, amelyeket a jelenlegi kormányzat példaként állít elénk és másolni igyekszik, többször előfordult, hogy autóbaleset vagy épp egy „eltévedt” golyó akadályozta meg a tények nyilvánosságra hozatalát, és az is előfordult már, hogy egy oknyomozó kolléga valahogy véletlenül kiesett az ablakon...


És igen, itt is öngyilkos küldetés ma bátornak lenni. Én is kaptam már kormányzati berkekből – onnan is – fenyegetést, próbáltak már megfélemlíteni, persze megvásárolni is, de igyekszem ellenállni. Azt gondolom, ha gyengének mutatkozom, akkor könnyebben kikezdenek. Miközben azt is látom, hogy a magyar társadalomban nem igazán okoz traumát a független sajtó szisztematikus bedarálása. Még a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet eltűnését is tudomásul vették néhány nap elteltével az emberek, mintha ebbe is beletörődtek volna, tehát a RomNet bezárása miatt sem sírnának. Én mindenesetre teszem a dolgomat, amivel szeretnék példát is mutatni, hogy igen, lehet társadalmi munkában is jó ügyet szolgálni, lehet eredményeket elérni, és bízni próbálok abban, hogy egyszer majd azokhoz az emberekhez is eljut a RomNet által az igazság, az információ, akik kis településeken, távoli zsákfalvakban élnek. Egyszer sikerülnie kell.

 

 

Rádai Eszter

 

https://www.es.hu/cikk/2018-05-18/radai-eszter/nezzenek-a-tukorbe.html



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Május   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Százak kísérték utolsó útjára a cigányság ikonját, Choli Daróczi Józsefet

  • Árnyék ORÖ-t állít fel Kolompár Orbán

  • Balhé az ORÖ-ben: bukta az elnök a 800 ezres fizetését

  • Ukrán nacionalisták romatábort vertek szét egy kijevi parkban

  • Helyettes államtitkár: mintegy 280 tanoda működik az országban



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt