Sajóbábonyban négy éve romák egy csoportja támadt a városba érkező gárdisták autójára, akik provokálni mentek a borsodi település cigánysorára.

hvg.hu: Mennyire rizikós műfaj a dokumentumszínház?

Lengyel Anna: Miért lenne az?

hvg.hu: Olyan társadalmi kérdéseket boncolgatnak – cigánygyilkosságok, a közoktatási rendszer anomáliái, a sajóbábonyi fordított rasszizmus-ügy –, amelyek körül forrnak az indulatok. Láttunk olyat mostanában, hogy egy színházi darab miatt felzúdul az ország, egymásnak esnek emberek…

L. A.: A cigánygyilkosságokról szóló első PanoDráma-darab, a Szóról szóra után csak névtelen kommentelőktől kaptunk rosszindulatú, aljas megjegyzéseket. Talán ez azzal is függ össze, hogy – miközben elég nagy probléma ma Magyarországon a rasszizmus, különösen a cigányok iránti gyűlölet – a gyilkosságsorozatot az emberek döntő többsége elítéli. Olyan megjegyzést persze kaptam, hogy „na, és Szögi Lajosról mikor csinálunk darabot?”.

Fotó: Drucker Dávid

hvg.hu: És mikor?

L. A.: Mindig azt mondom erre: bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az olaszliszkai – szintén nagyon komoly ügyről – csináljon darabot, de én hadd csináljak arról, ami engem érdekel. A cigányok elleni sorozatgyilkosságról szóló darabba azért fogtam bele, mert iszonyúan bántott, hogy Magyarországon – ahol a vasfüggöny lebontása előtt a színház volt az egyik legfontosabb közéleti fórum – a teátrumok tudomást sem vesznek arról, hogy egyre erősödik a társadalomban a gyűlölködés, a rasszizmus, a homofóbia. Pintér Bélán és Mohácsi Jánoson kívül más akkoriban nem is nagyon reagált arra, hogy mi történik körülöttünk. A PanoDrámával egyébként először Jelinek egy ausztriai rasszista gyilkosságról szóló drámáját mutattuk be – elég meglepő módon ez volt a Nobel-díjas írónő első hazai premierje –, de már akkor tudtam, hogy a következő lépés a Szóról szóra lesz.

hvg.hu: S ez tekinthetjük az első magyar verbatimszínháznak. 

L. A.: Igen, de voltak komoly nemzetközi előzményei. Ezekben a fő szabály az, hogy csak eredeti szövegből dolgozunk. Lehet húzni a szövegből, mert nem ritkán több száz órányi nyersanyagból – dokumentumokból, interjúkból – rakjuk össze a darabot. De semmit nem stilizálunk, és egyetlen névelőt nem teszünk bele a szövegbe. Nagyon próbálunk figyelni arra, hogy ne manipuláljuk a szöveget a szerkesztéssel sem, a célunk, hogy a szövegek jelentése ne változzon meg. Az interjúalanyainknak egyébként vétójoga van: a bemutató előtt megmutatjuk nekik a végleges szövegeket.

hvg.hu: Tavaly mutatták be Az igazság szolgáit, most újra műsorra tűzik. Ez a Szóról szóra egyfajta folytatása? Hiszen a téma kapcsolódik a cigánygyilkosságokhoz.

L. A.: A Szóról szóra tulajdonképpen egy fekete-fehér helyzetet ír le, mert azt nem vizsgálta, hogy a gyilkos neonáci miért is az. Engem egyébként is sokkal jobban izgatott, hogy miért lehet minden további nélkül cigányozni, zsidózni a tévében, a parlamentben. Vagy, hogy Sólyom László akkori köztársasági elnök miért nem tartotta szükségesnek megszólalni a gyilkosságsorozat idején. A hetedik, tatárszentgyörgyi támadás után törte meg a kínos csendet, amikor egy 5 éves gyereket hátba lőttek. Ez egy normális demokráciában elképzelhetetlen. Egyszóval, ott voltak az áldozatok és a tettesek. Az igazság szolgáiban viszont egy olyan esetet vizsgálunk, ahol nem ilyen fekete-fehér az alapképlet. Az történt, hogy a gárdisták – nagyon röviddel a cigánygyilkosok letartóztatása után –, lementek Sajóbábonyba a cigánysorra provokálni. Erre a cigányok nekiestek az első autónak: ütötték-verték kapával, kaszával, fejszével. Csoda, hogy nem történt személyi sérülés, könnyen lehetett volna a támadásnak halálos áldozata is. Itt nyilván nem lehet felmenteni egyik felet sem, mindkét félnek van igazsága és bűne is. Ilyen szempontból ez sokkal összetettebb, mint a Szóról szóra által leírt helyzet volt. Egyik oldalon: mi visz rá valakit, hogy gárdistaként lemenjen egy vidéki településre provokálni más embereket? Ráadásul volt olyan, aki elvitte két gyermekét is az akcióra. De a másik oldalon az is elfogadhatatlan, hogy a cigányok szétverik az autót, és csak a véletlennek köszönhető, hogy nem ölték meg a benne ülőket.

hvg.hu: A darab címe eredetileg az volt, hogy „174/b – Az igazság szolgái”. Most némileg megváltozott. Miért?

L. A.: A 174/b a gyűlölet-bűncselekményről szóló jogszabályt jelölte, de mára megváltozott ennek a száma. Ez a paragrafus a közösség tagja ellen elkövetett bűncselekményeket nevesíti, a vallási, etnikai, faji okból elkövetett bűncselekményeket. Ezek a törvény előtt súlyosbító körülménynek számítanak. A törvény tehát elvileg a kisebbségeket védi, de a magyar unortodox joggyakorlatban már többször fordították a kisebbség ellen. Például a sajóbábonyi eset után. Letartóztatták a cigányokat, akikről úgy gondolták, hogy ott voltak az autó szétverésekor. És nem csak garázdasággal vádolták meg őket, hanem azzal is, hogy magyarok elleni rasszizmusból követték el a tettüket! Mi végigolvastuk az 1200 oldalas peranyagot. Ebből kiderül, hogy néhány tanú állítása szerint azt kiabálták az autószétverők, hogy „Halál a magyarokra!”, sokkal több egyértelmű tanúvallomás szerint viszont azt, hogy „Halál a gárdistákra!”. Az mondjuk mindenképp abszurdum, hogy ők a magyarok iránti rasszizmusból cselekedtek – hiszen ők is magyarok. Arról volt szó, hogy odamentek a gárdisták provokálni, és ellenük léptek fel. Nagyon fontos részlet az ügyben Lakatos József esete is. Róla mindenki – cigány, nem cigány – azt mondja, hogy nem is volt ott, és nem is tudják elképzelni, hogy ilyet tenne. Az egyik rendőr vallomása alapján – aki hátulról, kapucniban látott valakit, és úgy vélte, Lakatos volt az – 4 év négy hónapot kapott. A rendőr később visszavonta vallomását, Lakatos József viszont azóta is ül. Vele is interjúztunk. Mint ahogy Sajóbábonyban mindenkivel a polgármestertől a boltoson át a cigányokig.

hvg.hu: A darab tehát az interjúkból és a peranyagokból áll össze.

L. A.: Igen, az 1200 oldalas perirat és a mintegy 100 órányi interjún elhangzott minden egyes szó, ami benne van a darabban. Az előadás szerkezete pedig maga a per. Legalábbis annak egy erősen meghúzott változata. Ez, az interjúk alapján beleékelt monológokkal és dialógusokkal, az előadás háromnegyede. A végén pedig egy 11 főből álló civil esküdtszék vitatja meg az esetet, és hoz ítéletet. Az eredeti produkcióban az ország minden részéről összeválogatott felnőttekből állt az esküdtszék, most budapesti középiskolásokból fog állni. A közönség – akárcsak a 12 dühös emberben – végigkövetheti az esküdtek vitáját.

hvg.hu: A darab különlegessége az eddigi PanoDráma-produkciókhoz képest, hogy zenés darabról van szó. Hogy jön egy ilyen súlyos sztorihoz a zene? Mi az, hogy zenés tárgyalási kabaré?

L. A.: Melis László írta a zenét a darabhoz: a dalok szövege viszont ugyanúgy verbatim-anyag, mint a prózai részek. A perirat olyan abszurd volt, hogy beugrott, ezt zenében fel lehetne erősíteni. Az egyik nő, aki a szétvert autóban ült, olyan groteszk monológot adott elő például a bíróságon, olyan fura megfogalmazásban mesélte el a történetet, hogy egy operaária jutott eszembe. De van a darabban tangó, gyerekdalok, mindenféle zene. Tárgyalási kabarét írtunk a műfajmegjelöléshez, s ennek az az oka, hogy úgy találtuk, az abszurditás a legerősebb érzet, ami átjön az egészből. Végighallgathatjuk azt, hogy min dőlnek el súlyos ítéletek (például nem figyel oda az ügyvéd, az ügyész, a bíró, vagy nem érti a vádlott a bírói kérdést stb.). Bőven van nevetni való a magyar igazságszolgáltatás abszurditásán.

Fotó: Drucker Dávid

hvg.hu: Mik a legközelebbi tervek? Mi lesz a legközelebbi PanoDráma-darab?

L. A.: Már elkezdtük próbálni az Éhséget. Ez egyrészt arról a széles (egyre szélesebb) társadalmi rétegről szól, akik ma, a 21. századi Magyarországon konkrétan éheznek. Másrészt benne lesz a bulémia és az anorexia – ezek a szintén nem kis problémák viszont csak a társadalom jólétben élő rétegét jellemzik. Több színészem kijelentette, hogy ez a téma még borzalmasabb, mint a cigánygyilkosságoké. És van egy másik nagy tervünk, mellyel a hazai Goethe Intézet meghívására a „kiválóság projektre” pályázunk, ez a „Néma nemzedék”-jelenséget vizsgálná. Néma nemzedéknek hívták a nácik hatalomra jutása idején élő és hallgató nemzedéket, akik nem lázadtak a szüleik ellen, nem emelték fel a szavukat, nem mentek az utcára tiltakozni, nem folyamodtak polgári engedetlenséghez a legdurvább politikai beavatkozásokkal szemben sem. Európában újra egyre többet beszélnek az új „Néma nemzedékről”. Ez, úgy vélem, Magyarországon is nagyon aktuális.